Másfél év mérlege
A kannabisz kereskedelmének legális modellje fél évvel korábban valósult meg Coloradóban, mint Washingtonban, így az első tapasztalatokat is az előbbiből lehetett hallani. A washingtoni kísérlet eredményeiről a szabályozás egyik beterjesztője, Roger Roffman gyűjtötte össze az eredményeket egy tanulmányban, mely januárban jelent meg az Addiction című szakfolyóiratban.
A washingtoni szavazók 2012. november 6-án fogadták el a legális fűpiacról szóló I-502 törvényjavaslatot. Egy hónappal később már nem minősült törvényellenesnek 1 uncia (~28 gramm) kannabisz birtoklása a felnőtt lakosok számára. Az első, engedéllyel rendelkező marihuánaboltok azonban csak jóval később, 2014 júliusában nyitották meg kapuikat. A modell egyik egyedi eleme volt a költséghatékonyság független értékelése, melyet a fű után befolyt adóból támogattak. A többlépcsős értékelés jelentései a tervek szerint 2017-ben, 2022-ben és 2032-ben fognak megjelenni, és azt fogják vizsgálni, hogy a tilalmi megközelítéssel szemben a legalizáció során hogyan alakul a közegészségügyi helyzet, a közbiztonság, a fiatalkorúak és a felnőttek droghasználata, a problémás fogyasztás. Vizsgálni fogják emellett a legalizáció gazdaságra, büntető-igazságszolgáltatásra gyakorolt hatását, valamint az állami és helyi adminisztratív költségeket és adóbevételeket. Roffman az előzetes hatásokat ismertető tanulmányában leírja, hogy nehéz felmérni a kizárólag a kannabisz legalizációjához köthető eredményeket, hiszen a modell bevezetése nem légüres térben történt. Washingtonban már 14 év óta egyfajta kvázilegális kereskedelme folyt a marihuánának, a gyógyászati kannabisz program 1998-as törvénye bevezetése óta, 2009 után pedig néhány, gyógyászati páciensek számára termesztő kollektíva rekreációs célra is megkezdte az értékesítést. A legális piac indulásának évében még csak a fűvásárlások 30%-a zajlott ezekben a boltokban, míg a 70% a feketepiacról vagy a gyógyászati célra termesztőktől szerezte be a kannabiszt.
Roffman szerint ez a trend csak fokozatosan, évről évre fog változni, ezért az eredményeket is ennek ismeretében kell kezelni. A szerző arra is figyelmeztet, hogy a kannabisz miatti segélykérésekben beállt változások vagy éppen az alkoholhasználat csökkenése miatti kisebb halálozási arányok is csak 5-10 év után válnak kimutathatóvá. Ezzel együtt néhány trend már most megfigyelhető, többek között az igazságszolgáltatás területén. A birtoklás miatt indított több mint 5000 eljárás 2013-ra mindössze 120-ra csökkent. Mindez azonban nem volt hatással arra, hogy az eljárásokat továbbra is háromszor akkora arányban indítják afroamerikaiakkal szemben, noha a fogyasztás aránya kiegyenlített a népességben. Ami a marihuánafogyasztás arányát illeti, egy állami szintű, 25 000 fő 6., 8., 10. és 12. osztályos tanulóra kiterjedő vizsgálat nem talált növekedést 2012 és 2014 között. Egy 2013-as, középiskolákra irányuló nemzeti felmérés hasonló eredményekkel zárult. Jelentős növekedés állt be viszont a kannabisz hatása alatti vezetésben, és a 18–25 év közötti fogyasztók közel fele nyilatkozott úgy, hogy a felmérés előtti 30 napon vezetett a kannabisz használatát követő maximum három órában. A THC-ra pozitív tesztet produkáló vezetők száma is 22,2%-ról 32,7%-ra emelkedett, sőt több mint kétszer annyi halálos autóbaleset történt 2014-ben, mint a megelőző négy év átlagában. A félelmek, illetve az egyet nem értés miatt 2015 szeptemberéig 98 város törvénykezése helyezte hatályon kívül a legalizáció törvényét, ezzel a marihuána feketepiacának további fennmaradását kockáztatva. A modell egyik fontos eleme a fiatalkorúak védelme a tudomány alapú oktatáson, prevención, kezelésen és a vonatkozó kutatásokon keresztül, melyeket szintén a marihuánából befolyt adóból támogatnak. Ezek az intézkedések még kezdeti stádiumban vannak, úgyhogy egyelőre nem lehet nyilatkozni az eredményükről. A 2017-es független értékelésből minden bizonnyal alaposabb képet lehet majd alkotni a legalizáció hatásairól.
