Megbánta vagy megértette?

Jogalkalmazók a tiltó drogpolitika ellen

A dekriminalizációt sürgetők gyakran találkoznak azzal az érvrendszerrel, hogy ma már a legtöbb rendőr úgyis szemet huny a füvezés felett, és a spanglizáson kapott fiatalokat – esetleg némi vegzatúrát követően – útjukra bocsátja, tehát a dekriminalizáció kvázi megvalósult. Vitatkoznánk.

Nehéz ugyanis ezt az érvelést elfogadni, amikor az elterelésben részt vevők 90%-a utcán elkapott alkalmi fogyasztó, akinek valójában semmi szüksége az orvos szakértők által is haszontalannak tekintett kényszergyógykezelésre, sem az azt megelőző meghurcoltatásra. Másrészt elgondolkodtató, hogy támogathatja bárki a tiltó rendelkezések hatályban maradását, a rendőri közeg korrumpálhatóságára hivatkozva!
A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) évek óta kíváncsi az egyenruhások és kriminológusok véleményére a kérdésben. A 2007 elején, kezdeményezésére elvégzett Okri (Országos Kriminológia Intézet)-felmérés eredménye, hogy a rendőrök harmada, a rendőrhallgatóknak pedig a fele nem szívesen intézkedne füvező fiatalokkal szemben.

Tavaly májusban a TASZ meghívására Budapestre érkezett Jack A. Cole nyugalmazott amerikai rendőr hadnagy, a Jogalkalmazók a Drogtilalom Ellen (LEAP) nevű szervezet alapító-igazgatója. A Gödörben megtartott előadásában a tiltáson alapuló drogpolitika igazságtalanságáról és a saját bevallása szerint általa okozott károkról beszélt. Saját történetén keresztül mutatta be, hogy 26 év szolgálat és 14 év fedett nyomozói munka hogyan vezette rá, hogy az USA prohibicionista (Azaz tiltáson alapuló – A Szerk.) drogpolitikája alapvetően elhibázott, és ártatlan emberek életét teszi tönkre. Cole egyébként elmondása szerint soha nem próbált ki semmilyen kábítószert, sőt ma is a használatuk ellen áll ki, mégis meggyőződéssel vallja, hogy mind egészségügyi, mind politikai szempontból a legalizáció a megfelelő válasz a drogkérdésre.

Szintén a TASZ, még 2005-ben, egy rövidfilmet is készített hat LEAP-aktivistával egy Long Beachen tartott nemzetközi drogpolitikai konferencián. Az abban megszólaló exrendőrök többsége azért csatlakozott a szervezethez, hogy „vezekeljen” a tönkretett életekért, és véget vessen a prohibíciónak. A tagok, évtizedes tapasztalatukra támaszkodva, egyöntetűen vallják, hogy „a drogfogyasztás alapvetően nem büntetőjogi, hanem mentálhigiénai kérdés, így a kezelésében a tiltás nem célravezető, csupán további problémákat generál”. A dekriminalizációt is csupán félmegoldásnak tartják, mert az továbbra is életben hagyná a feketepiacot, így egyesek számára vonzóvá teheti a drogbizniszt. A LEAP álláspontja szerint a drogok által okozott károkat kizárólag államilag kontrollált piaccal és megfelelő információk közreadásával lehet megelőzni.

Idén ősszel, a Drogmentes Amerika Alapítvány (DFAF) igazgatója, Calvina Fay is látta a felvételeket. Ezt követően élesen bírálta a szereplőket, mondván, szégyent hoznak a jogalkalmazókra, és nem látják be, hogy az USA az egyik legbiztonságosabb ország, ahol a tiltás óta felére csökkent a kábítószer-fogyasztás és különben is, ami káros, azt tiltani kell, beleértve az alkoholt és a dohánytermékeket is. Csupán egy napot kellett várni Jack Cole válaszára, aki tételesen cáfolta a vádakat, olyan meggyőző erővel, hogy azóta sem hallani Mr. Fayről. (A levelezés a drogriporter.hu angol nyelvű honlapján olvasható.)

Érdekes módon hazánkban is megfigyelhető egy LEAP típusú jótékony „fertőzés” terjedése a nyugalmazott rendőrtisztek körében, gondoljunk csak Oláh Miklósra vagy dr. Németh Zsoltra, akik évek óta a kannabisz fogyasztásának dekriminalizálása mellett érvelnek.

Hogy ez a gondolkodásmód lelkiismeret-furdaláson alapuló szakmai ártalom-e, vagy évtizedek tapasztalatának összessége, azt mindenki eldöntheti maga.

Megosztom...