Mi az a HHC?

Legális fűpótlék vagy csak egy új dizájnerdrog?

Az egyes szerek tiltásán alapuló drogszabályozás egyik legnagyobb kockázata a hasonmás vegyületek megjelenése. Az élelmes vegyészek mindig megtalálják a módját az olyan új drogok alkotásának, amik hatásában hasonlítanak egy tiltólistás anyagra, de egyik jegyzéken sem szerepelnek. Ezt a célt próbálták elérni a szintetikus kannabinoidok – JWH, herbál és társai – de brutális hatásaik és magas toxicitásuk miatt egyáltalán nem lopták magukat a kannabisz kedvelők szívébe.

De mit tudunk ma erről a vegyületről és milyen kilátásai vannak a kannabiszipar holdudvarában? Egyáltalán, beleillik a dizájnerdrogok sorába vagy valami másról van itt szó?

A HHC-t nyíltan árulják a THC és a kannabisz “legális” helyettesítőjeként, egy sor rendkívül vonzó márkás és márka nélküli termékben. Ezek közé tartozik a HHC-vel permetezett vagy kevert kender – amelyek úgy néznek ki és olyan illatúak, mint a “valódi” kannabisz -, valamint a vapek és az ehető termékek. A marketing és a reklámok gyakran tesznek közvetlen összehasonlítást a THC és a kannabisz hatásaival.

A közelmúltban más rokon félszintetikus kannabinoidok is megjelentek, és sokféle termékben árusítják őket. Ezek jelenthetik az első jelentős változást a kannabisz “legális” helyettesítőinek piacán azóta, hogy Európában alig több mint 15 évvel ezelőtt megjelent a Spice.

Természetes vagy mesterséges?

Nem túlzás azt állítani, hogy a hexahidrokannabinol, vagyis a HHC új fejezetet nyitott a kannabisz- alternatívák sorában. A forgalmazók nem győzik hangoztatni, hogy egy természetesen előforduló kannabinoidról van szó, ami megtalálható a kender magjában, illetve a növény pollenjében. Mindez igaz, de hivatkozási alapnak kevés, mert senki sem természetesen előforduló HHC-t fogyaszt. Ez a vegyület természetes formájában ugyanis olyan minimális mennyiségben termelődik, ami még homeopátiás használatra sem elegendő. Előállítása azonban pofonegyszerű.

A HHC-t elsőként egy amerikai vegyész, Roger Adams állította elő az 1940-es években, egy hidrogénezés nevű eljárással. A HHC legegyszerűbb előállítási módja két hidrogénatomot adni a THC-hez. A négy (tetra) hidrogénből így hat (hexa) lesz, vagyis a tetrahidrokannabinol átalakul hexahidrokannabinollá. Az ilyen módon keletkezett vegyületet félszintetikusnak nevezik, ugyanis egy természetes molekula, a THC kémiai módosításával jutottak hozzá.

A kannabisz és a fő hatóanyaga, a THC nemzetközi tiltása miatt, a vegyészek keresik a módját, hogyan dolgozhatnak ezzel a vegyüólettel legálisan. Az első ebből kiinduló kereskedelmi hullámot a tavaly elhunyt John William Huffman nevéből származó JWH kannabinoidok jelentették, amelyek a 2000-es évek végén terjedtek el. Bár a Huffman által szintetizált vegyületek az endokannabinoidok és a kannabinoid receptorok genetikájának tanulmányozása céljából születtek, pár évtized múlva Spice néven árusították őket, mint legális fűalternatíva. A szintetikus kannabinoidok azóta is velünk maradtak, de a leleményes dílerek azóta „herbálnak” és „biofűnek” hívják őket.

A nagyobbik probléma, hogy a HHC-t nem csak THC-ból, hanem CBD-ből is elő lehet állítani. De erre térjünk vissza később!

Milyen hatásai vannak?

A HHC piac jelenleg látható szelete alapján úgy tűnik, hogy ezt a vegyületet sokkal inkább a kannabisz használóknak, semmint az olcsó szintetikus kannabinoidok fogyasztóinak szánják. Ez leginkább abból látszik, hogy jellemzően kendervirágzatra permetezve, vagy THC-mentes hasishoz hozzáadva árusítják. A másik gyakori forma a „vape pen”, azaz az e-cigihez hasonló párologtatóként történő forgalmazás. A HHC előfordul még nasikban is, például gumicukrokban, ami egyértelműen az Amerikában árusított, THC-val dúsított édességekre hajaz. Bár a vegyületet sokféle módon bevihetjük, a kockázatokról vajmi keveset tudunk.

Bár a HHC-re irányuló kutatások már közel ötven évre tekintenek vissza, a rekreációs célú használat hatásairól kevés információnk van. Egy 1977-es tanulmány például kimutatta, hogy a HHC fájdalomcsillapító tulajdonságokkal rendelkezik. Egy THC-t, CBD-t és HHC-t vizsgáló, 2011-es kutatás pedig mindhárom kannabinoid esetében úgy találta, hogy gátolják a tumorsejtek növekedését. Igen ám, de az ilyen típusú laborvizsgálatokból még nem tudjuk, hogy a rendszeres, a hosszú távú vagy éppen a nagy mennyiségű használata milyen kockázatokat rejt.

Amiből ki tudunk indulni, azok a fogyasztói beszámolók – ezekkel pedig tele van az internet! „Boldogságérzet, emelkedett energia, ellazultság, eufória, betépettség” – hangzik a legtöbb pozitív beszámoló. A negatív oldalon viszont szorongásra, fejfájásra és a használat utáni másnaposságra panaszkodnak. Hogy ezek magának a vegyületnek, vagy a HHC termékekben előforduló adalékanyagoknak köszönhető, azt egyelőre nem lehet biztosan megállapítani.

Meddig lesznek elérhetők a HHC termékek?

Kevéssel a HHC elterjedése után úgy tűnik, hogy a legális elérhetősége nem lesz hosszúéletű. Az Európai Drogmonitorozó Központ (EMCDDA) 2022. decemberében tartott egy szakértői ülést, elsősorban a HHC-nak szenteltve. Az egybegyűltek aggodalmuknak adtak hangot a HHC piac gyors kiépülése miatt. Megerősítették, hogy a szer hatásában a kannabiszéhoz hasonlít, amit a forgalmazók reklámjai is kihangsúlyoznak.

A valós HHC piac jóval nagyobb lehet, mint amekkorának az országos bejelentések alapján látszik. Bár a beszámolóban nincs kimondva, de mindez egyértelműen abba az irányba mutat, hogy a HHC-t rövidesen fel fogják venni az ellenőrzött szerek listájára.

De térjünk csak vissza arra, amit a CBD-ről mondtunk! A HHC-t ugyanis félszintetikus kannabinoidként elő lehet állítani CBD-ből. Ez pedig komoly veszélyt jelent a CBD jövőjére nézve. Ha ugyanis az olcsóbb, szintetikus CBD termékekből megéri HHC-t előállítani és értékesíteni, akkor a feketepiac a tilalom után is számolni fog a HHC-vel.

Hogy a HHC már csak rövid ideig lesz elérhető tömegcikként, az borítékolható. De hogy magával rántja a CBD termékek piacát, azt most még nem tudjuk megmondani.

Megosztom...