Miért pont 420?

Eltérő emlékek egy bűvös szám eredetéről

Évről évre április 20. közeledtével sokakban merül fel a kérdés, vajon mit takar a szmókerek kultikus 420-as száma, amit már annyi helyen láttak. A jeles nap környékén miért bukkan fel mindig egy aktuális mém a témában, meg az egykori diákbanda korosodó tagja, aki ma is terjeszti, bár maga sem tudja, mit jelent? Az eredetmítoszok azonban – mint általában – jelentős eltéréseket mutatnak.

A sztori ennyi évtized távlatából valóban nehezen áll össze. Ami szmóker-történészkörökben közismert és hellyel-közzel elfogadott, hogy a történet magva valahol Kaliforniában egy Waldos nevű tinédzserbanda, melynek tagjai rendszeresen délután 4.20-kor találkoztak a San Rafael Gimnázium Louis Pasteur-szobránál, hogy eldurrantsanak „meló” után egy rakétát. Ez persze sok kérdést felvet, mindenekelőtt azt, hogy miért pont 4:20-kor? Továbbá mi a magyarázata a kifejezés elterjedésének? És egyáltalán: biztos, hogy ez így történt?

Grateful Dead és a sün

Hogy a 420 eredete még most sem tisztázott, mi sem bizonyítja jobban a több, párhuzamosan keringő elbeszélésnél. 1991-ben egy újság közölt egy írást, mely szerint a 70-es évek végén a rendőrség a marihuánakereskedelem kódolt kifejezéseként alkalmazta a 420-at. Például: „420 van folyamatban”, vagy „Kapjunk el egy 420-ast!” – buzdították egymást a mendemonda szerint. Amikor a szmókerek dekódolták a kifejezést – mint nálunk a tüntetők a korábban csak rendőrzsargonban használt „sünt” –, csavartak egyet a sztorin, és elkezdtek rendszert csinálni a délután 4.20-ra időzített spanglizásból, majd rövidesen április huszadikából (a gyengébbek kedvéért: 04.20.) füves ünnepet kreáltak. Mindez kielégítő magyarázat lehet a kifejezés eredetére, az egyetlen gyenge pontja, hogy köszönő viszonyban sincs a valósággal. A Waldos-csoport egyik tagja, Steve Capper legalábbis egészen másról számolt be a 90-es évek végén. Verziója szerint 1971 őszén a gimnazista Waldos-csoport fülébe jutott, hogy a parti őrség egyik készenléti rendőre, erőforrás hiányában, már nem figyeli a felügyelete alá tartozó marihuánaültetvényt. A hozzávetőleges koordináták birtokában a tinédzserek úgy döntöttek, felkeresik a helyszínt, hogy szüreteljenek némi ingyenbugát.

A tervük a következő volt: edzés után 4.20-kor találkoznak az iskola közelében található Pasteur-szobornál, és autóval nekiindulnak, hogy felderítsék a terepet. Az első cserkészprojektek azonban nem jártak sikerrel. „Találkoztunk 4.20-kor, bepattantunk az öreg 66-os Chevy Impalámba, és persze rögtön szívni kezdtünk, amit folytattunk is végig a Point Reyes felé vezető úton, és megérkezve ott is megállás nélkül. Heti rendszerességgel megismételtük a túrát, de végül sosem találtunk rá a remélt, őrizetlen parcellára” – mesélte Capper, az egykori Waldos-tag. Amit viszont egyértelműen sikerült megtalálni, az a 420 mint kódolt kifejezés. Használatával a tanároknak és a szülőknek lövésük sem volt, hogy a fiúk miről hadoválnak. A kifejezés elterjedése pedig leginkább annak köszönhető, hogy néhányuk jó kapcsolatot ápolt a Grateful Dead nevű legendás hippizenekarral, gyakran jártak a próbáikra, ahol együtt téptek. A szleng átragadt a zenészekre, és azok a 70-es és 80-as években alaposan megturnéztatták szerte az USA-ban. Amikor pedig a High Times magazin beleütközött a legendás kifejezésbe, úgy döntött, hogy közreműködik az elterjesztésében.
Később jó érzékkel megvásárolta a 420.com weboldalt is.

Csavar a csavarásban

Miután mindenki megnyugodott, hogy végre megtudhatta a 420 igaz történetét, a 2000-es évek elején feltűnt egy bizonyos Brad Bann (alias Bebe) nevű figura, aki bejelentette, hogy a fenti mese kicsit sántít, és valójában ő a 420 kifejezés szellemi atyja. Hozzátette, hogy a hiteles történet egyébként közel sem annyira érdekfeszítő, mint az autós, rendőrös verzió, de hát mit lehet tenni, ha egyszer így esett. Elmondása szerint egy szombat délután, 1970 októberében az akkor tizenhét éves Bebe két cimborájával a hálószobában épp egy bongszeánszra készülődött, amikor az órájára nézett, és elkiáltotta magát: „4.20 van, ideje megtölteni a bongokat!” Miután annak rendje és módja szerint betéptek, zenéket és hangmintákat mixeltek, melynek során egy Abraham Lincoln-hangmintában a következő szövegrészt fedezték fel: „Four point and twenty years ago…”, azaz „4 pont és 20 évvel ezelőtt…” Hogy miről beszélt Lincoln, az lényegtelen, így is elég volt ahhoz, hogy a 420-as kód elterjedjen a társaságban. Amikor más számokkal is próbálkoztak, felfedezték, hogy a 420 (four-twenty) ráadásul sokkal könnyebben jön a szájra, mint bármi más kombináció. És mivel szükségük volt egy kódra, amivel a nemfüvesek előtt utalhatnak az ígyelésre, a 420 pont megfelelt számukra. Ebből jó kamaszokhoz méltón sportot is űztek, és újabb kifejezéseket faragtak, mint például: „Van egy kis négyhuszad?”, „Nagyon adja ez a négyhúsz”, vagy „Tesó, teljesen benégyhúszaztam!”. Azt már talán mondani sem kell, hogy a 4.20-ig tartó visszaszámlálás sem 3-2-1, hanem 4-2-0 változatban folyt. Bebe verziója szerint tehát a Waldos-bandának nem a névadásban, hanem a szleng elterjesztésében vannak elévülhetetlen érdemei. Aktivizmusuknak köszönhetően fejlődhetett ki egy egyszerű kódolt üze-netből a szmókerek nemzetközi ünnepe április 20-án, és számos neves gandzsa is, mint a „420 Colombo” és a „420 Thai”. Tavaly, 42,0 évvel a 420 kifejezés születése után Rob „420” Griffin – számos kendermagazin szerzője és a Császár Meztelen című 2009-es dokumentumfilm producere – vette a fáradságot, és végighívogatta Bebe egykori középiskolás haverjait, hogy meghallgassa az ő verziójukat, majd 10 interjú után elégedetten megállapította, hogy 20 év kutató munka után végérvényesen és egyértelműen feltárta a 420 eredeti gyökereit. A mi volt előbb kérdésére persze máig sincs egyértelmű válasz. Ennyi év távlatából nem is meglepő, hogy jótékony zöld homály fedi a legenda születésének részleteit.

Azt viszont minden 420-as tudja, hogy 4.20-kor mi a dolga.