Milyen a jó fű?

Mennyiség helyett válaszd a minőséget

Nem szeretünk egyformán – ami azért egyáltalán nem baj –, és nem is szeretünk egyformát, ami megint csak nem az. Éppen ezért, hogy milyen a jó fű, azt mindenki maga dönti el. Sativa vagy Indica, kültéri vagy beltéri, szőke vagy barna, sör vagy bor – leginkább ízlés dolga. Mégis van néhány szempont, amit semmiképp sem érdemes figyelmen kívül hagyni az értékeléskor.

Az érzékszervek fejlesztése fontos, és leginkább tapasztalat útján történhet. Sajnos a mai fogyasztók által elérhető fajták száma meglehetősen korlátozott azért is, mert a termesztők a mennyiséget a minőség elé helyezik, így számos fajta hiába létezik, sosem kerül a nagyérdemű elé.

Már szemrevételezésre is sok mindent megállapíthatunk a minőségről, például abból, hogy mennyire leveles a virágzat. Ha az volt, jól körbe lett-e nyírva, vagy maradtak rajta száracskák, levélkék. Általában nemkívánatosak az olyan fajták, amik a virágzat körül is bőven el vannak eresztve levelekkel, mivel ezek kannabinoidtartalma alacsonyabb. Ezt manikűrözéssel lehet orvosolni, melynek célja, hogy a lehető legkevesebb levélke és levélnyél maradjon a virágokon. Ebből a szempontból lényeges, hogy a virágzat tömör vagy inkább ritka és laza volt eredetileg.
Ha a virágzat könnyen törik, túl száraz lehet, vagy hosszú ideje tárolták – nem megfelelő módon –, ilyenkor a THC-tartalom csökken, és a hatás sokkal inkább „testi” lesz. (Erről bővebben később.) Ha lehet formázgatni és morzsolni anélkül, hogy porrá zúzódna, tehát még rugalmasak a szövetek, akkor friss, ami azt jelenti hogy nehezen fog égni, kaparóbb lesz a füstje. Ha a külső részek szárazak, belül viszont még élők a szövetek, az érlelésért járna elégtelen.

A legfontosabb, hogy gyantából és gyantamirigyekből bőségesen van-e a virágzaton. Lényeges a mirigyek állapota és színe, hogy vannak-e közöttük fejvesztettek, megbarnultak vagy még átlátszó fejrészszel rendelkezők. Nyilván minél gyantásabb egy virág, annál jobb a hatóanyag-tartalom szempontjából. Az érettségéről sok mindent elárul a mirigyek színe. Ha többségük átlátszó fejjel rendelkezik, akkor még éretlennek, ha a színe tejszerű, akkor érett, ha már megbarnultak akkor túl érett a növény. A bebarnult mirigyekben már megkezdődtek a THC lebomlásáért felelős folyamatok. A növények állaga, potenciája, hatásfoka és típusa a szüret után, a tárolás alatt is folyamatosan változik, így egy-egy virágzat minősége nem csak a növény érettségi állapotától függhet, hanem attól is, hogy később hogy bántak vele. Ha nem kellő óvatossággal kezelték, a mirigyek összezúzódhatnak, a gyantacseppecskék lehullanak vagy szétkenődnek, ami a kannabinoidok gyorsabb lebomlásához, ezzel együtt potenciavesztéshez vezet. Ezeket a cseppeket normális esetben egy vékony viaszréteg védi, ami ha megsérül, az értékes vegyületek hamar oxidációnak indulnak.

Ez ugyan teljesen a fogyasztó ízlésétől függ, persze a dohos, fás vagy szalmaszerű ízek sok embernek nem tartoznak a kedvencei közé. Az íz az egyik fontos faktor a kender minősítésénél. Az ízek kavalkádja, amik a kenderfajtákban megnyilvánulhatnak, igazán rendkívüliek és jellegzetesek. A világon semmilyen más növény nem tudja ízek és illatok ilyen változatosságát felmutatni. Irányadó lehet, hogy milyen a virágzat elsődleges illata, miután meg lett törve, illetve milyen az illat intenzitása. Átható, kellemes vagy éppen hanyatt vágódsz tőle. A Hindu Kush például híres ez utóbbi tulajdonságáról. A kender fő aromája lehet fás, fűszeres, gyümölcsös, földes, vegyszeres vagy növényi – igen széles a spektrum. Ennél specifikusabb aromák például a fenyő és a cédrus (a fás kategóriában), a poros és a dohos (a föld kategóriában), a feketeáfonya és a mangó (a gyümölcsös kategóriában) stb… A legtöbb aroma bizonyos fajok kombinációjával létrehozható. A legtöbb ilyen fajtában akkor nyilvánulnak meg ezek az aromák, amikor eredeti élőhelyükön, a szülőhazában termesztik őket, szabad ég alatt.
Az aroma és íz különböző szakaszonként változhat. Az élő növény bugájának aromája, a szárított és érlelt bugáé, a beszívott és kifújt füst aromája eltérhet egymástól. Nemesítéskor elsődlegesen a legmegfelelőbb érettségi állapotban lévő, manikűrözött, érlelt virágzat minőségét és hatását veszem figyelembe.

A füvet igazán élvezni csak magában, dohány nélkül lehet. A virágok aromája, íze egy kisebb üvegpipán keresztül jön át a legjobban. Persze az is fontos, hogy a „bíró” melyik fogyasztási módszert preferálja. Nem mindegy, hogy ég, szép egyenletesen, vagy bealszik, pattog, serceg. A hamu szürke, könnyen szétporlik, vagy kemény, egyben marad és kátrányfekete. Ezekből ugyanis kiderül, hogy rendesen át lett-e mosva a talaj a szüret előtt egy-két héttel, így a tápsókból és a torokkaparásért felelős klorofillból kevesebb maradt a szövetekben. A lassú száradás és a hosszú érlelés segít a káros vegyületek lebomlásában. Az a jó, ha a hamu világosszürke, és könnyen szétporlad.
Tény, hogy a füst köhögtet. A kannabisztól kétféle köhögést lehet megkülönböztetni, az egyiket a kátrány okozza, ez inkább kaparja a torkot, kínzó és erőltetett, a másik egyszerűen feltör a hörgők hirtelen tágulása miatt, ezt néhányan szeretik is.

Sok hasonlóság van a borászat és a kenderipar között. Az egyik, hogy mindkettő a „szakértő ízlelést” használja a termék jellemvonásainak felismerésére és megkülönböztetésére. Akárhogy is, a borral ellentétben a kannabisz esetében egy további szempontot is mérlegelni kell: a termék által keltett hatásokat. A különböző borok hatása hasonló és az alkohol túlfogyasztása mérgező, míg a kender a hatások széles spektrumát nyújtja, és hatóanyaga nem méreg. Néhány fű kimondottan kedvező lehet mentálisan, még ha ízre talán kevésbé válik be, míg mások nagyon finomak lehetnek, miközben túl enyhe, netán nemkívánatos hatásokat kelthetnek.
Az első vizsgálandó szempont a „fent vagy lent” hatás. A „fent” a kannabisz stimuláló hatásait jelenti, míg a „lent” a nyugtató hatásokat. A „fent” stimulálja az érzelmeket, inspirálja a szociabilitást és a beszédességet. A „lent” csillapító, nyugtató hatású. Egyesek a stimuláló állapotot a fejükben érzik, ezért „agyi high-nak” is nevezik, a nyugtatót pedig a testben, ez a „testi high”– és noha ez a megfogalmazás részben igaz, mégis félrevezető. A túl korai vagy túl késői szüret befolyásolja, hogy agyi, vagy inkább testi lesz a hatás. A későbbi inkább testi hight okoz. Emellett egy növény hatását a genetikailag öröklött tulajdonságok is meghatározzák.
Érdemes vizsgálni az időtartamot is. Néhány fajta 15–30 perces hatást fejt ki, míg mások akár 6-7 órás élményt is nyújtanak. Ismét megemlítendő, hogy a szüretelési és manikűrözési technikák ezt nagyban befolyásolhatják, de jórészt örökölt tulajdonságokról van szó.
A fűfogyasztás talán legfontosabb aspektusa a kialakuló tolerancia. Vagyis, hogy a termék képes-e azonos hatást biztosítani hosszabb időintervallumokon keresztül, hónapokon, éveken, évtizedeken át – ez a burnout faktor. A legtöbb fajtának, mely a piacon van, borzasztó a toleranciafaktora: gyors hozzászokás,
miután a termék újdonságérzete elmúlik, ami akár egy hét alatt is megtörténhet. A tolerancia másik aspektusa, hogy milyen magasra tud feljutni az adott fajtával a fogyasztó. Vagyis hogy hány slukkot lehet elszívni belőle, amikor a következő slukk már nem okoz számottevő változást. A legtöbb Indicánál alacsony a plafon, max. 10 slukk, de például a 22%-os White Widow esetében kb. 5 slukkot jelent egy tépés. Ha többet szívsz ennél bármilyen erősebb Indicából, akkor sem tudsz magasabb szintre érni, és többnyire elalszol. Néhány Sativának azonban igen magas a plafonja, vagy olyan, mintha nem is lenne nekik. Vagyis minél többet szívsz, annál feljebb és tovább mész. Az Oaxaca Highland Gold, Black Magic African és a Highland Thai olyan fajták, amiknek igen magas, vagy nincs is plafonjuk.
A mentális hatások utolsó aspektusánál azt kell megvizsgálni, hogy a nemesített fajtából vett minták mennyire okoznak szorongást. Néhány fajta növeli a szorongást, míg mások csökkentik. Ez más érzésekkel is megtörténhet, tehát felerősíthet vagy csillapíthat bizonyos érzéseket. Általában a stimuláns, agyi hatást produkáló változatok kelthetnek szorongást, de ez nem mindig igaz. A túl gyorsan kiszárított bugák, vagy a túl korai szüret is hozzájárulhat a szorongáskeltő faktor növeléséhez, ez a növény genetikai hozadékában is kódolva van.
Persze nemcsak rekreációs célokkal, hanem gyógyhatásai miatt is használják a kendert. Ilyen gyógyhatások lehetnek például: az étvágyfokozó, hányingercsökkentő hatás (például daganatos és AIDS-betegeknél, anorexiásoknál), a szemnyomáscsökkentő (zöldhályog esetén), a hörgőtágító (asztmásoknál), az izomlazító, nyugtató, fájdalomcsillapító vagy vérnyomáscsökkentő hatás.
A jó minőségű kender termesztése és nemesítése sokak szerint inkább művészet, mint tudomány. Kreatív elme és képzelet kell ahhoz, hogy sikereket érjünk el e téren. A másik követelmény a felettébb kifinomult ízlés, mely képes felismerni alig észrevehető különbségeket az íz, az illatok, a mentális állapotok és a pszichés hatások kavalkádjában.