„Minden fűhasználat gyógyászati”

Ed Rosenthal, termesztésről és drogpolitikáról

A bécsi Cultiva szervezői minden évben gondoskodnak arról, hogy a kongresszuson a leghíresebb termesztők valamelyike megossza tudásának egy szeletét a hallgatósággal. Tavaly ezt a feladatot Jorge Cervantes kapta, őt talán már senkinek nem kell bemutatni. Idén legalább akkora név, a kertészként, bestsellerkönyvek szerzőjeként és nem utolsósorban a legalizáció hangos szószólójaként ismert Ed Rosenthalbeszélt a hallgatóságnak a sikeres kendertermesztésről, illetve az Egyesült Államok drogpolitikai irányvonalának változásairól. A két előadás között pedig válaszolt kérdéseinkre is.

Az utóbbi téma – az USA drogpolitikájának változása – jobban izgatta a fantáziánkat, hiszen az őstermesztő-aktivistának tudomásunk szerint már többször meggyűlt a baja az amerikai törvényekkel. Tudni illik, hogy a Kaliforniában élő Rosenthal 1998-ban kezdett kannabiszt termeszteni krónikus betegségben szenvedő gyógyászati páciensek számára a San Franciscóval szomszédos Oaklandben.

Ed Rosenthal 1944-ben született New Yorkban, és bő harminc éve viseli a „gandzsaguru” címet, amit egyfelől a marihuánatermesztésről írt könyveivel, másfelől a legalizációért és a gyógyászati kannabisz programokért folytatott aktivizmusával érdemelt ki. Saját kiadója közel ötven könyvet jelentetett meg a kannabisz és más természetes tudatmódosítók témában, melyek közül jó egy tucatot Rosenthal szerzőként jegyez. Leghíresebb művei: Marijuana Grower’s Handbook és a többrészes The Big Book of Buds. Az 1980-as és 90-es években a legendás High Times magazin szerzőjeként vált ismertté, majd 1998-ban elkezdett marihuánát termeszteni gyógyászati páciensek számára. A szövetségi kormány kétszer is vádat emelt ellene nagybani termesztésért, de a feljelentés ellenére mindössze egy napot kellett börtönben töltenie. Aktivitása hetvenedik életévéhez közeledve sem csökken, legutóbbi könyve idén jelent meg Protect Your Garden címmel, és honlapját is folyamatosan frissíti. Elhíresült mondása szerint „a marihuána talán nem addiktív, de a termesztése biztosan az”.

A gyógyászati célú kannabisz termesztése a kaliforniai törvények szerint ekkor már harmadik éve legálisnak minősült. Rosenthal ennek tudatában, a szükséges engedély birtokában kezdett bele a több mint 100 tő kannabisz termesztésébe egy gyógyászati pácienseket ellátó központ számára. Az amerikai szövetségi kormány azonban akkoriban még minden erejével igyekezett gátat szabni a tagállami szintű reformoknak és általában a gyógyászati marihuána programoknak, ezért perbe fogta a neves termesztőt, és 20 éves börtönbüntetést helyezett kilátásba. Rosenthal arra hivatkozott, hogy ő jóhiszeműen, a kaliforniai jogszabályok betartásával kezdte el a termesztést, büntetése életbelépésének esetére pedig gyászos jövőt jósolt a gyógyászati kannabisz központok és páciensek számára. Gyakran használt érzékletes példája szerint, ha egy rendőr a piros lámpánál int az autósnak, hogy átmehet, akkor egy másik nem bírságolhatja meg arra hivatkozva, hogy szabálysértést követett el. Meggyőző érvelésének, ügyvédeinek és persze a marihuánával kapcsolatban a 90-es évek végén már változóban lévő belpolitikai klímának köszönhetően Rosenthalt végül elítélték ugyan, de húsz év helyett mindössze egyetlen napra kellett börtönbe vonulni. Három évvel később, 2006-ban a fellebbviteli bíróságon egy perújrafelvétel nyomán új eljárás indult, arra való hivatkozással, hogy a korábbi eljárásban az esküdtszék kötelességszegést követett el, amikor a törvény alóli mentességre támaszkodva nem vizsgálta teljeskörűen az eredeti vádindítvány minden részletét. A megismételt eljárásban a korábbi tanúk közül többen megtagadták az újbóli vallomástételt, végül a bíróság 2007 májusában elutasította, hogy kábítószer-termesztéssel összefüggő adócsalás és pénzmosás miatt újabb vádat emeljen Rosenthal ellen, aki ezután már nyugodtabban aktivizálta magát. Egy Rosenthal-féle, kettő az egyben, gyógyászati kannabisz termesztő és politikai aktivista esetén adódik a kérdés, mennyire lehet a felhasználási cél alapján különválasztani a termesztési módokat. Dörzsölt interjúalanyhoz méltón meg tudott lepni válaszaival.

Cannabis Kultusz: Lehet különbségről beszélni gyógyászati és nem gyógyászati termesztési mód között? Ha valaki betegségére például bizonyos THC:CBD arányú fajta használata javasolt, akkor ennek megfelelő technikai vagy módszertani előírásokat kell alkalmazni a termesztés során?

Ed Rosenthal: Különböző emberek különböző fajtákat tartanak gyógyászatinak, nem mindenkinek válnak be ugyanazok a variánsok. Ráadásul a megfelelő fajta kiválasztása nem csak a THC-ről és a CBD-ről, hanem a terpénekről is szól, minthogy ez utóbbi vegyületek felelősek a leginkább a kannabisz hatásának milyenségéért. A terpének nem kizárólag a kannabisz aromáját határozzák meg, de befolyásolják a THC hatását, így egyfajta finomhangolást is végeznek a már módosult tudatállapoton.

CK: Mit javasol azoknak a kertészeknek, akik gyógyászati páciensek számára termesztenek?

ER: Nincs számukra olyan tanácsom, amit más termesztőnek ne ajánlanék, mivel úgy gondolom, mindenkinek joga van ugyanahhoz a kifogástalan minőséghez, hiszen végső soron minden megtermesztett kannabisz valamilyen típusú és célú fogyasztásra készül.

CK: Tehát nem választható el élesen a gyógyászati és a rekreációs használatra történő termesztés? De mi a helyzet a két, meglehetősen különböző célzatú használati móddal?

ER: Véleményem szerint minden marihuánahasználat gyógyászati célú, csak az emberek és a fogyasztók jelentős része ezzel nincs tisztában. Annak ellenére, hogy a fogyasztók nagyobb része nem gyógyszerként tekint a kannabiszra, náluk is, kisebb-nagyobb mértékben ezt a szerepet tölti be.

CK: A termesztés azonban csak a dolog egyik fele, hiszen a páciensek ma már nem csupán növényi formában juthatnak hozzá a kannabiszhoz. Mi a véleménye az utóbbi években egyre sokasodó készítményekről?

ER: Hasznosnak tartom őket. Ezzel együtt úgy vélem, hogy Európa komoly hátrányban van ezen a téren, és remélem, amikor legközelebb jövök, már nagy változásokat fogok tapasztalni. Az USA-ban számtalan különböző készítmény áll rendelkezésre az olajoktól a tinktúrákon és táplálékkiegészítőkön át egészen a legkülönfélébb ételekig, italokig. Ha az emberek nem szeretnék, és nem igényelnék ezeket a termékeket, akkor nem lehetne ennyi változatban megtalálni őket.

CK: Tiltáspárti politikusok gyakran hangoztatják, hogy sokan a betegség álcája mögé bújva próbálnak legálisan füvet szerezni, hogy betépjenek, és jólérezzék magukat. Lehet ennek igazságtartalma?

ER: Persze, de én nem látok ebben semmi kivetnivalót. Az emberek jól felfogott érdekeiktől vezetve megtesznek mindent azért, hogy a kannabiszhasználatukat ne minősítsék törvénytelennek, hogy a társadalom ne kriminalizálja őket. Ehhez jelenleg ez az eszköz adatott számukra.

CK: Gondolja, hogy a gyógyászati marihuána mozgalom hozzájárul ahhoz, hogy a kannabiszban ne a kábítószert, hanem egy lehetséges gyógyászati eszközt lássanak?

ER: Igen, úgy látom, hogy alapvető változás állt be a tekintetben, ahogy az emberek a marihuánáról gondolkoznak, legalábbis az Egyesült Államokban. Ma már a legalizációt ellenzők is sokkal inkább hajlamosak egészségügyi kérdésként tekinteni vagy a szociális ellátással összekapcsolni a kannabiszfogyasztást, mint korábban, és már csak nagyon kis részük tartja szükségesnek a fogyasztók kriminalizálását. Úgy látom, hogy ez a megközelítés az egész világon elterjedőben van.

CK: Európában is megfigyelhető a változás…

ER: Az egész világon érezhető ez a folyamat. Lehet, hogy néhány európai ország kormányzatára még nincs hatással, de a marihuána társadalmi elfogadottsága világszerte növekszik. A legérdekesebb talán a kommunista, diktatorikus Észak-Korea esete, ahol szabadságról ugyan nem beszélhetünk, a marihuána használata mégis engedélyezett. (Egész pontosan: É-Korea számos nemzetközi egyezményt nem írt alá, és a legtöbb „programban” nem vesz részt, így a drogháborúban sem. A marihuána termesztése, fogyasztása nem tiltott náluk, jelenleg semmilyen rendelet vagy törvény nem szabályozza azt.)

CK: Gondolja, hogy a gyógyászati marihuána modell térhódítása hozzájárulhat a legalizáció terjedéséhez?

ER: Igen, úgy gondolom, hogy ha az emberek számára természetessé és elfogadottá válik a marihuána jelenléte a mindennapokban és a gyógyászatban, akkor a rekreációs fogyasztás szabályozását sem fogják ellenezni.

CK: Az európai aktivisták hogyan érhetik el azokat a változásokat, amelyeket ma az Egyesült Államokban vagy éppen Uruguayban látunk?

ER: A változás már elkezdődött, az USA látványosan kihátrál a drogháború mögül, és ennek hatása, mint mondtam, többé-kevésbe a világ minden pontján érezhető. Ezzel minden európai kormánynak szembe kell néznie az elkövetkezendő tíz évben. Spanyolország és Portugália már sokat tett az ügyben, és hasonló fejlemények várhatóak a többi uniós országban is, elég csak megnézni Csehország példáját: az egyik párt évekkel ezelőtt elindított egy törvénymódosítási folyamatot, a támogatók pedig végighaladtak azon az úton, melynek végén most már az otthonukban termeszthetnek maguknak.

CK: Szóval a marihuánakérdés eldőlt, ezt üzeni Ed Rosenthal Európának?

ER: Igen, azt, hogy a legalizáció már úton van, és mindenkinek ki kell állnia a jogaiért, és bele kell tennie a maga részét, hogy segítse annak mielőbbi bekövetkezését. Akinek nincs ideje, viszont van pénze, az támogathatja a legalizációért küzdő szervezeteket, akinek pedig pénze sincs, az vállalhat önkéntes munkát valamelyik legalizációs vagy betegjogi szervezetnél, hogy ezzel járuljon hozzá a nemes célhoz.