Művészet vs Hatalom
Bernáth(Y) és a szocialista yrealizmus
Életemben egyszer találkoztam Bernáth(Y) Sándorral. Ismeretlenül kezdtünk beszélgetésbe az Írók Boltja művészeti könyvekkel telezsúfolt polcai előtt. Panamakalapot, szemüveget, zakót viselt, és hatalmas ősz szakállat, amit a bibliai ősatyák is megirigyelhettek volna. Közvetlen stílusa, humora nagy hatással volt rám. Anekdotákat mesélt a nyolcvanas évekből, és hangosan nevetett. Sugárzott belőle az élet szeretete. Jó másfél évvel később, tavaly januárban olvastam a hírt, hogy elhunyt. A magyar művészeti élet egyik jelentős alakja volt. Az életművét összefoglaló kiadvány januárban jelent meg a Neon Galéria gondozásában.
Életműve sokrétű és hihetetlenül gazdag. A 70-es években autodidakta festőművészként, plakáttervezőként és performerként tevékenykedett, a 80-as évek underground zenei életében az A.E. Bizottság alapító tagjaként szerzett hírnevet, a 90-es években pedig a szárnyait bontogató elektronikus szcéna egyik fáradhatatlan úttörője lett. Az Alföld északi peremén, Egertől húsz kilométerre, Szihalmon született. Már fiatalkorában fogékony volt a művészetekre. Tanult tangóharmonikázni, rajzolni. A gimnáziumot nem fejezte be, mivel a szocialista ideológiával átitatott tananyag nem tudta lekötni. Szülei kérésére ezután a miskolci szakmunkásképző elektro-acélolvasztár szakára iratkozott be, amit az előírt három év helyett mindössze két év alatt elvégzett, mivel a tanoncok gyakorlati helyén, a Lenin Kohászati Műveknél inassztrájkot szervezett. A vezetőség utasítására végül az egész osztály, gyorsított eljárással, az év vége előtt szakmunkásvizsgát tett. Dolgozott a Matyó Áruházban dekoratőrként, majd rajzolóként az egri vár régészeti ásatásain. Eközben festeni tanult, és megalapította a Lex-eb zenekart, mellyel hétvégéken a Mezőkövesdi Kultúrház Hangulat estjein lépett fel. Ezeken a mulatságokon nem volt ritka a verekedés, késelés. Bernáth(Y) mindig tudta, mikor tör ki a balhé, ilyenkor egy percre sem álltak le, nehogy még jobban elszabaduljon a pokol. Barátjával, Bukta Imrével alapították a Kétszemélyes Tiszafüredi Művésztelepet, ahol land art jellegű munkákat készítettek. A Tisza-tó feltöltése épp akkor zajlott, és a fiatal képzőművészek a kivágásra ítélt fák területét egy akcióhoz szerették volna felhasználni. Ők irányították volna a kivágás menetét, miközben azt helikopterről fotózzák. Az így készült képek különböző formákat, alakokat adtak volna ki, ám a projekt a tiszafüredi gondnok feljelentése nyomán nem valósult meg.
Édesbrigád
Később Budapestre költözött. Megismerkedett a szentendrei művészekkel, akikkel jó kapcsolatot ápolt. Látogatta tárlataikat, egy-egy performansz közreműködője-ként dolgozott velük. Művészete a hetvenes évek végére kiforrt, és egyedi hangú, szuverén alkotóvá vált. 1979-ben Édesbrigád címen állította ki új munkáit. Műveivel a megvalósult szocializmus elé tartott görbetükröt. A kiállításhoz készült plakáton szerepelt neve először ipszilonnal, mely egyrészt Csontváry iránt érzett tiszteletét, másrészt képeinek hiperrealista stílusát jelzi, amit ő szocialista yrealizmusnak hívott. A kiállítást megnyitó performanszon, Jimi Hendrix nyomán, a Szózatot adta elő elektromos gitáron. 1980 elején képzőművész barátaival benevezett a Karthago zenekar tehetségkutatójára. Tervük az volt, hogy bejutnak a döntőbe, ahol előadnak egy őrült zenei performanszt. Sajnos már az elődöntőben kiestek, de nemhiába készülődtek. Nagy Feró, akivel a Beatrice grafikusaként Bernáth(Y) jó kapcsolatot ápolt, meghívta őket a Hajógyári-szigeten rendezett Fekete Bárányok-koncertre (1980), ahol a kor könnyűzenéjének „feketebárányai” léptek fel. A Bizottság koncertjét a plakáton nem hirdették meg, ezért amikor a Beatrice helyett ők léptek a színpadra, a közönség dobálni kezdte őket, de nem törődtek vele. A füttyszó lassan abbamaradt, előadásuk magával ragadta a tömeget. Így vette kezdetét az A.E. Bizottság sikertörténete. Koncertjeik egymást követték az ország kultikus helyein. Felléptek az E-klubban, a Fiatal Művészek Klubjában, a szegedi JATE-klubban, és olyan bandákkal emlegették őket együtt, mint az URH, a VHK vagy a Neurotic. A siker csúcsán Bernáth(Y) kilépett a zenekarból. A végső lökést az adta meg, hogy Wahorn András a többiek beleegyezése nélkül írt alá egy lemezszerződést.
A cikk további részét Bernáth(Y) további zenekarairól és a technóhoz való vonzódásához és a ’96-os Love Parade-on adott live act-jéről, illetve a Torgyán Józsefet megbotránkoztató, maszturbáló angyalokat ábrázoló grafikájáról a CK Magazin 2013/1 februári számában találod.
