Nemzetközi aktivizmus

Kannabiszolajjal gyógyítók Kanadából és Szlovéniából

Szerző: KT-SZM

A szakmai konferenciával egybekötött prágai Cannafest-vásár ideális helyszín arra, hogy meghallgassuk néhány páciens beszámolóját, és eszmét cseréljünk egymással. Két nemzetközi kannabiszaktivistával, a kanadai Corrie Yellanddal és a szlovén Božidar Radišićcsel készült interjúnkból kiderül, hogy ők miként segítenek nap mint nap beteg embertársaikon.

CK magazin: Beszélj egy kicsit a személyes történetedről, Corrie. Milyen betegséggel küzdöttél, és hogyan vezetett ez az aktivizmushoz?

Corrie Yelland: 2011 júliusában karcinómát találtak a végbelemben, és azt mondták, maximum 2–4 hónapom van hátra. Akkor már egy ideje küzdöttem a betegséggel, ami erősen rányomta bélyegét az életminőségemre. Heves fájdalmaim voltak, nem tudtam aludni, ezért folyamatosan ópiátokat és morfiumot szedtem. Amikor diagnosztizálták nálam a rákot, teljesen kétségbeestem. Az onkológiai klinikán az orvos azzal sokkolt, hogy a rákos sejtek elburjánzottak a végbelemben, és a tumorom úgy néz ki, mint valami karfiol. A „csúcsait” le tudná nyesegetni, de az egészet „gyökerestül” képtelenség volna kivágni. Ezért sugárkezelést javasolt. A tanácsadás során azonban nem kertelt: a test e területét a legnehezebb célzottan besugározni, ezért a kezelés következtében a végbél és a hüvely tájékán gyakran keletkeznek másod- és harmadfokú égési sérülések. Semmiképp sem szerettem volna alávetni magamat egy ilyen tortúrának, pláne, hogy a fájdalomcsillapítás lehetőségeivel és a terápia esetleges mellékhatásaival kapcsolatban semmilyen konkrét információt nem kaptam, pedig direkt rákérdeztem.

CK: Tehát visszautasítottad a kezelést?

CY: Rövid gondolkodási időt kértem. A nővérem ekkor küldte át nekem a „Run from the cure” című dokumentumfilm linkjét, amiben Rick Simpson mutatja be a kannabiszolaj használatát és hatásait. Gondoltam egyet, és felhívtam egy ismerős orvost Olaszországban, hogy rendelkezik-e bővebb információkkal a módszerről. Csak annyit tudott, hogy évek óta kezelnek rákbetegeket kannabinoidokkal. Elkezdtem nyomozni, és az olvasottak alapján úgy döntöttem, hogy teszek én is egy próbát. Szerettem volna kannabiszolajhoz jutni, de az orvosom nem volt hajlandó felírni receptre, ezért beléptem egy kannabiszklubba, hogy tőlük szerezzem be legálisan. Igen ám, de nagy megrökönyödésemre kiderült, hogy olajjal nem foglalkoznak. Egyetlen lehetőségem maradt: nekem kellett előállítanom. Négy barátommal kinyomtattunk egy internetről letöltött receptúrát, amit aztán lépésről lépésre követtünk. Négy uncia (kb. 115 gramm) kannabiszból állítottuk elő az olajat. Ezt kezdtem el szedni, csakhogy rettenetesen féltem tőle. Azért sem szívtam füvet, mert korábban többször pánikrohamot kaptam. Egészen pici mennyiségekkel kezdtem, és mindig volt mellettem valaki, akivel átbeszélgethettem az éjszakát. Tíz nappal később vettem észre, hogy a fájdalmaim elillantak.

CK: Pszichoaktív hatásokat nem észleltél?

CY: Eleinte nem. Jelképes adaggal indítottam, és apránként, fokozatosan emeltem a mennyiséget. Aztán Dr. Janet Sweeneynek köszönhetően – aki kevesellte az általam szedett dózist – megismertem a Citikolint. Ez egy olyan étrendkiegészítő, amellyel minimálisra csökkenthető a veszélye, hogy a nagyobb adagok esetleg paranoiás reakciót váltsanak ki az erre hajlamos emberekből. Nálam szuperül bevált, így jöhettek a kannabiszolaj-cseppek. De még abban az időben is messze voltam a napi 1 grammtól, ami sokak szerint a kezdő adag lett volna, és biztos voltam benne, hogy nem gyógyultam ki a rákból, ezért széles ívben elkerültem az orvosokat. Egy év elteltével fél gramm körül járt a napi adagom. Akkor két orvos is megvizsgált – majd újra megvizsgált –, és örömmel jelentették, hogy a daganat teljes egészében eltűnt. A szövettani és egyéb laboreredmények is megerősítették a felszívódását. Még hegszövetet sem lehetett látni a helyén. Azonnal eldöntöttem, hogy mivel nekem működött a dolog, igyekezni fogok minél több embernek elmesélni a történetemet.

CK: És ez az, amivel most foglalkozol.

CY: Pontosan, öt évvel később, napi 12–14 órában, a hét minden napján – ami rengeteg munkát jelent.

CK: Az olajat továbbra is szeded megelőzésképpen?

CY: Igen, mindennap beveszek belőle egy kisebb adagot. Félek tőle, hogy ha abbahagynám, az endokannabinoid-szintem túlságosan lecsökkenne. Végül is azért lettem beteg, mert a belső kannabinoidrendszerem nem működött megfelelően, akkor most miért hagynám abba az olaj szedését?!

CK: Hogyan éred el a betegeket – vagy ők hogyan érhetnek el téged?

CY: Az emberek többségével a Facebookon keresztül kerülök kapcsolatba. Az első privát oldalam megtelt, de már a másodikon is közel négyezer követőm van. A több mint harmincezer tagot számláló „Phoenix Tears Cannabis Oil Advice with Corrie, Janet and Jenn” csoportot is én moderálom. Emellett skype-olni is szoktam az emberekkel, és a közelmúltig volt egy saját rádióadóm, a „Cannabis Health Radio”.

CK: Ezzel mi történt?

CY: Mivel le vagyok százalékolva, nincs bevételem, márpedig a rádió üzemeltetését saját zsebből kellett finanszíroznunk. Remélem, hogy valamikor újra tudjuk indítani. Nagyon szomorú vagyok, hogy szüneteltetnünk kell az adást, mert sok emberen segítettünk az éteren keresztül. Újabban főleg a Facebookon vagyok aktív. Havonta több ezer megkeresést kapok, és ahol tudok, megpróbálok segíteni.

CK: Hogyan indult a gyógyászati kannabisz mozgalom Szlovéniában?

Božidar Radišić: Nekem és néhány barátomnak volt egy grow-shopunk Murska Sobotában. Vásárokra és előadásokra jártunk. A kannabisz gyógyászati célú alkalmazásáról azonban az iskolában hallottam először, amikor egy újságban olvastunk Dr. Raphael Mechoulamról és a São Paulóban tevékenykedő kutatócsoportjáról. Ez persze nem tegnap volt, hanem a nyolcvanas évek elején. Aztán ahogy kitudódott, hogy segítettünk valakinek, másnap özönleni kezdtek hozzánk az emberek.

CY: Nyilvánvalóan nagy igény volt a munkátokra, és korábban senki sem nyújtott hasonló szolgáltatást.

BR: Hirtelen több ezer páciens kérte a segítségünket, ezért Ljubljanában létrehoztunk egy információs központot, ami igazából nem legális, de kit érdekel? Nálunk bárki ingyenes felvilágosítást kaphat.

CK: A tájékoztatás sem legális?

BR: Informálni persze lehet az embereket, de orvosi tanácsot csak orvos adhat. Másrészt, ha az illetékesek fel akartak volna lépni ellenünk, már régen megtették volna. Marihuánával kapcsolatos ügyekért már többször lesitteltek, úgyhogy bőven volt alkalmam megismerni a hivatalos álláspontot.

CK: Miért kerültél börtönbe?

BR: Termesztésért. Már vagy negyven éve kertészkedem, de még soha senkinek sem adtam el kendervirágot rekreációs célból. Beteg embereket szoktam ellátni – elsősorban olyanokat, akik maguk nem tudnak termeszteni. Rájöttem, hogy önmagában már az is komoly terápiás hatással bír, ha a páciens maga termeszti a kannabiszt. Emellett szerintem az is fontos, hogy az emberek a folyamat egészével és részleteivel is tisztában legyenek, hogy pontosan tudják, mit szednek.

CK: Mi van akkor, ha egy beteg nem képes finanszírozni az ellátását?

BR: Aktivistaként a mi anyagi lehetőségeink is végesek. A kannabiszolajat – nem legálisan, de mi mást tehetnénk – pénzért adjuk a pácienseknek, ám igyekszünk rábeszélni őket a termesztésre. Aztán amikor ezek a betegek jobban lesznek vagy meggyógyulnak, termeszthetnek tovább, mi pedig felvásároljuk tőlük a termést, hogy olajat vonjunk ki belőle. Így tulajdonképpen visszaszerezhetik azt a pénzt, amit korábban elköltöttek.

CK: Milyen betegségekkel szoktak megkeresni leggyakrabban?

BR: A legkülönfélébbekkel – például Crohn-betegséggel, autoimmun betegségekkel, autizmussal. Sok spasztikus és epilepsziás gyerekünk is van. Emellett rákbetegek és COPD-sek (krónikus obstruktív tüdőbetegek) is előfordulnak. Tulajdonképpen minden létező betegséggel jöttek már hozzánk.

CK: Orvosok vannak a csapatban?

BR: Igen, mégpedig egypár olyan, akik nyilvánosan is kiállnak a legalizálásért – például Dr. David Neubauer, a ljubljanai gyermekklinika egykori vezetője. Vele közösen folytattuk le az epilepsziával kapcsolatos vizsgálatunkat. Mivel hamarosan nyugdíjba megy, neki már nincs mitől tartania. De más orvosok is támogatnak, sőt elkezdődött a szakmai továbbképzésük. Novemberben tartottuk az első tanfolyamunkat, amelyen mintegy száz orvos vett részt. Persze még van hová fejlődnünk. Így az egészségügyi szakközépiskolákban és az orvosi egyetemeken is többet kellene foglalkozni az endokannabinoid rendszer működésével.

CK: Mennyire terjedt el az orvosi célú kannabiszfogyasztás Szlovéniában?

BR: Rendkívül széles azon személyek köre, akik orvosi marihuánát fogyasztanak. A rákbetegek mind hallottak már a gyógyá-
szati célú alkalmazásáról, és minden második páciens termesztő is egyben.

CK: A rendőrség szemet huny?

BR: Végső soron igen. Mindenkit nem lehet börtönbe zárni, és nyilván egyetlen bíró sem akadna, aki egy végstádiumban lévő agytumoros beteget börtönbe küldene.

CK: De az aktivistákat igen? Téged lecsukhatnának, hiszen olajat árulsz.

BR: Engem igen, de nem próbálok meg bujkálni. Ha rabosítani akarnak, bármikor megtehetik. Eddig háromszor ültem. Legutóbb tavaly, ami amúgy ingyenreklámot és -médiamegjelenést jelentett. Amikor őrizetbe vettek, az összes napilapot és hírcsatornát értesítettük.

CK: Ismeritek a termékeitek hatóanyag-tartalmát, és hogy pontosan milyen fajtákból készülnek?

BR: Igen, az összes kivonatot laboratórumi vizsgálatnak vetjük alá. A módszerek kidolgozásában Dr. Paul Hornby segített.

CK: Szlovéniában lehet valaki legálisan kannabiszpáciens?

BR: Nem, hivatalos forrásból csak Sativexet, Epidiolexet, Marinolt és Dro-nabinolt lehet beszerezni, kannabisz-virágot vagy -kivonatot egyelőre nem.

Hozzászólások

Új hozzászólás
SaraBek - 2018-04-18 - 01:53:40

you have absolutely right

[url=http://miniprestamosrapidosonline.eu]http://miniprestamosrapidosonline.eu[/url]