Nemzetközi együttműködés a drogpolitikában

 „Szeretnénk normalizálni a kannabiszhoz való hozzáállást”

A bő egy éve alakult a Knowmad Institut szeretné számon kérni a globális drogpolitikán az emberi jogokat és a tudományos alapot. A társalapító Daniela Kreher kiemelte a kannabiszhasználat spirituális vetületét és a keresztény egyházak képmutató hozzáállását a kérdéshez.

Medijuana: Mikor alapítottátok a Knowmad Institut szervezetet és mik a fő céljai?

Daniela Kreher: Kollégámmal, Martin Diazzal hoztuk létre a Knowmad Institutot Németországban 2018-ban. Ez egy agytröszt hálózat, amiben drogpolitikai szemszögből tekintünk az emberi jogokra, az emberi méltóságra, a szuverenitásra és a technológiára. Multidiszciplináris kutatásainkon keresztül szeretnénk bemutatni, hogy a drogellenes háborúnál sokkal jobb alternatívák is léteznek, amik nem emésztenek fel rengeteg pénzt és nem tiporják lábbal az alapvető emberi jogokat. Szeretnénk szakítani az általános tévképzetekkel is. Az emberek nem akarják észrevenni, hogy reggeltől estig drogokat használnak, a csokitól kezdve, a kávén át, a dohányig. Képmutatás azt mondani, hogy a kávé és az alkohol oké, de a kannabisz nem. A legveszélyesebb drog, a cukor is teljesen rendben van, a hozzá kapcsolódó rabszolgamunkával együtt?!

MED: Ráadásul a nagy cukoripari vállalatok most vásárolják be magukat a kannabisz üzletágba. Mi a személyes történeted, ami a drogpolitikához vezetett?

DK: Argentínában nőttem fel és teológiát tanultam. Amikor fiatalokkal dolgoztam, észre kellett vennem az egyház prevenciós munkájának hibáit. Láttam, hogy a fő problémát nem a szerhasználat, hanem a törvények jelentik, amire az egyház nem reflektál. Ekkor változtattam meg a perspektívát a teljes absztinenciáról az ártalomcsökkentésre, ami magával hozta az emberi jogokat is.

MED: Teológusként volt lehetőséged, hogy az ártalomcsökkentés megközelítését bevidd az egyházközösségbe?

DK: Igen, többször beszéltem a témáról a templomokban, amit az egyház nem vett jó néven. Ők morális szemszögből közelítenek a témához, azonban itt egy egészségügyi jelenségről van szó. Fontos a nyelvezet is, hogy milyen szavakkal és kifejezésekkel építjük fel a világunkat. A spanyol nyelvben például az „ártalomcsökkentés” együtt jár a „kockázatkezeléssel”, ami többletet ad az angol és a német kifejezéshez képest. Ezért mi nem „fogyasztókról”, „stonerekről” vagy „függőkről” beszélünk, hanem emberekről, akik használnak drogokat. Az egyház általános félelemmel fordul a drogok és használóik felé, ezért komoly fenntartásai voltak a megközelítésünkkel.

MED: És nem is különítik el egymástól a természetben található növényeket a szintetikus drogoktól.

DK: Minden drog olyan számukra, mint egy kis szörnyeteg, amihez, ha hozzáérsz, pokolra jutsz. Mi pedig Martinnal sokat beszélünk a szent és gyógyító növényekről. Az egyház nem tudja befogadni, hogy ezek is Isten által teremtett növények, amik a természetben szabadon elérhetők, gyógyítanak, ételként szolgálnak, tisztítják a talajt és a többi. Inkább az ember által hozott törvényekkel azonosulva üldözik őket. Minket kifejezetten érdekelnek a növényekkel kapcsolatos vallási és ősi hagyományok. Úgy gondolom, hogy a vallásos élmény nagyon közel áll a növényekkel átélhető élményekhez. Minden vallás és tradicionális rítus közeli kapcsolatot ápol egyes növényekkel és ezek jelentős része pszichoaktív. A kereszténység pszichoaktív szere, a szőlőből készült bor, Krisztus véreként központi szerepet játszik a vallásban és számos rituáléhoz, például a konfirmációhoz is szorosan kötődik.

MED: Így gyakorló keresztényként nem is lehetsz teljesen absztinens.

DK: Így van. A fő probléma, hogy az iparosodással elveszítettük az ember és a természet közötti kapcsolatot, ezért helyre kell állítani a növényekkel való viszonyunkat. Ez a gyerekkorban a legegyszerűbb. Egy gyereknek megmutathatod a kertben a rózsát és elmondhatod, hogy bár nagyon szép, vigyázzon a tüskékkel, mert megszúrhatják. A csalánról elmondható, hogy a levele csíp, de a teája jótékony hatású. A kannabiszt ugyanígy be lehet mutatni. Ezért az egyik elsődleges célunk a kannabiszhoz való hozzáállás normalizálása. A pszichedelikus növényekre pedig a mentális egészség jövőjeként tekintünk.

MED: Milyen eszközökkel szeretnétek előmozdítani a normalizálást és az ártalomcsökkentő szemléletmódot?

DK: Jelenleg kevésbé fókuszálunk az ártalomcsökkentésre, mert úgy látjuk, hogy a legnagyobb szükség most a nemzetközi drogpolitika megújítására lenne – a német civil szervezetek legalábbis nem foglalkoznak ezzel.

MED: A Deutscher Hanfverband (Német Kannabisszövetség) sem?

DK: Többször egyeztettem velük, de minden energiájukat leköti a helyi drogpolitika. Eközben más szervezetek meg arra hivatkoznak, hogy ENSZ egyezmények módosítása nélkül nem lehet a helyi törvényeket megváltoztatni. Más iparágakhoz hasonló nemzetközi együttműködésre lenne szükség a kannabiszpolitika területén is. Észre kell venni, hogy a gyógyászati kannabisz páciensek nem tudnak várni és megfelelő szabályozás híján a feketepiacra kényszerülnek. Erről is szólnak a tematikus konferenciák, hogy hidat építsenek a piaci szereplők, az aktivisták és a kormányok között.

MED: A ti szervezetetek mit tesz bele ebbe a közös munkába?

DK: A Knowmad Institutban jelenleg három kutatás folyik. Az első a kannabisz és a nők kapcsolatát vizsgálja a kriminalizációjuktól a részvételük erősítéséig, amit egy brazil szociológussal készítünk. Egy másik kutatásunk a drogpolitikákat és az emberi jogok helyzetét elemzi az Északi-Háromszögben, ami Hondurast, Guatemalát és Salvadort jelenti. Ezeken az országokon haladnak keresztül a Dél-Amerikából Észak-Amerikába szállított drogok, ami súlyos drogháborút eredményez a rivalizáló kartellek között. A harmadik kutatás a kannabisz spirituális használatát vizsgálja különböző vallásokban, beleértve a zsidóságot és a kereszténységet.

MED: Jelenleg hányan dolgoznak a Knowmadben?

DK: Húszan. A munkacsoportunk mellett egy szakértői bizottság segíti a feladatainkat, a kutatásainkat emellett egy etikai bizottság is ellenőrzi. Szeretnénk szabadúszó kutatóknak is lehetőséget nyújtani a szervezeti hálónkban, mert azt látjuk, hogy Latin-Amerikában kevés lehetőség van ebben a témában kutatni. Azt reméljük, hogy a kutatásinkon keresztül, a tudományos bizonyítékok felmutatásával és a befogadható formájú terjesztésével meg tudjuk változtatni az uralkodó hozzáállást. Emberi erőforrásokkal és kreativitással jól állunk, de erős gazdasági hátterű partnerekre van szükségünk, hogy mindezt meg is tudjuk valósítani.

Megosztom...