Nemzetközi trendek, hazai mozgalmak
Magyarország legalizál!?
Szerintünk kevés olyan CK-olvasó van, aki az aktuális lapszámot kinyitva titkon ne remélné, hogy a tartalomjegyzéket böngészve egyszer a fenti címbe ütközik. Folyamatosan kérdezitek tőlünk, hogy itthon mikor törik meg végre a jég, ezért mintegy válaszként körüljárjuk a magyar legalizáció esélyeit.
Bő egy éve tart már az amerikai legalizációs folyamatot ismertető sorozatunk, és lassan úgy érezzük, túl sok minden történik kéthavonta ahhoz, hogy egyáltalán esélyünk legyen a legfőbb momentumokat egy-egy cikkbe tömöríteni. Amikor a Facebookon posztoljuk ezeket, mindig nekünk szegezitek a teljesen jogos kérdést, hogy „oké, de nálunk mikor lesz ez?”. A válaszhoz érdemes megvizsgálni, hogy az Egyesült Államokban milyen társadalmi folyamatok előzték meg a legalizáció támogatóinak történelmi magasságokba emelkedését.
A szabályozás receptje
Az USA drogreformerei már a kilencvenes évek óta módszeresen építik le a fűvel kapcsolatos fő mítoszokat, például, hogy a fű kapudrog lenne a kokain és a heroin felé vezető úton, hogy teljesen kiöli a motivációt az emberből, vagy hogy még felnőttkori, alkalmi élvezete is leépíti az agyat, és kiüresíti a lelket. Jelentős különbség Magyarországhoz képest, hogy a globális drogellenes háborút meghirdető USA évtizedek óta kíméletlenül küldi rács mögé a teljesen mezei fogyasztókat és a piti dílereket, így a 2000-es évekre sikerült a világ legnagyobb börtönpopulációját megteremteniük, többségében ártalmatlan füvesekkel, akik között ráadásul védhetetlenül magas a feketék és a latinok aránya. Miközben a drogháború rasszista elemei mindenki számára világossá váltak, a lakosságnak azzal is szembesülnie kellett, hogy hiába dugják rács mögé fiatal, munkaképes szeretteiket, a fű hozzáférhetősége és a fogyasztás aránya a gandzsa minőségével együtt tovább emelkedett. A drogháború elhibázottságát idővel a média is hangoztatni kezdte, ezzel párhuzamosan egyre több híresség coming outolt a füvezésével, közülük sokan aktív kampányba is kezdtek a legalizáció mellett. A filmekben és a sorozatokban sorra bukkantak fel az ártalmatlan, megmosolyogtató füves sztorik és karakterek, a törvénytisztelő kistermesztők, márpedig az amerikaiaknál kevesen hajlamosabbak filmsorozatokból tájékozódni a világról. És persze ne feledkezzünk meg a jó 15 éve indult gyógyászati marihuána programokról sem, melyek szintén segítettek meggyőzni a lakosságot arról, hogy a kannabisz nem az ördögtől való, sőt sok embernek pont ez tudja megadni a jobb életminőséget. Mindezt számításba véve nem is akkora csoda, hogy mára többségbe kerültek a legalizációpártiak, és Coloradóban, illetve Washingtonban új időszámítás kezdődött. Na de mit tud mindezekből felmutatni Magyarország?
Keleten a helyzet változatlan
Akárhogy is okoskodunk, sajnos nem sokat, de nem is lennénk CK-szerzők, ha nem becsülnénk fel az itthoni mozgalom csíráit. A párezres Kendermag Egyesület által 2006 óta szervezett demonstrációk az évtized végére rendőrkordonokkal körülvett legalizációs piknikké szelídültek, ami szerintünk alapvető hiba volt. Ennek az lett a vége, hogy a törékeny béke légkörét a résztvevőket igazoltató, táskájukat átkutató rendőrök verték szét 2010-ben a Margitszigeten. Az ezt követő csönd 2013-ban tört meg, amikor is két aktivista, 420 alkalmából, Marijuana „Marchot” szervezett a budapesti Deák térre. A menetnek erős túlzással sem nevezhető eseményen megjelent közel 30 ember a vásári bódék mögött megbújva, televíziós csatornák kameráinak kereszttüzében hallgathatta meg a pár percben összefoglalt üzenetet. Az egykori kendermagos szint messze volt, de a tévék tudósításából az üzenet akár át is mehetett volna, ha politikai aktivisták nem trollkodják szét az eseményt. Sajnos megtették. Az aktivizmus ezután az online színtéren folytatódott. Még az áprilisi esemény előtt pár héttel létrejött a kender általános felhasználhatóságával foglalkozó EcomedHemp Facebook-oldal, három nappal az esemény után az Orvosi Kannabisz Csoport, majd augusztus 1-jén a dohánytrafikokra válaszul megszületett a Nemzeti Kenderboltot Facebook-oldal. E csoportok cikkünk posztolásakor egyenként 1000-4000 követővel rendelkeznek, és aktívan posztolnak gyógyászati, kulturális és drogpolitikai témákban.
„A fű nem drog”
Offline szinten novemberig kellett várni az újabb megmozdulásra, ami Magyarország történetében először egy politikai párttól érkezett: a Negyedik Köztársaság (4K!) elnöke, Istvánffy András bejelentette, hogy a washingtoni modellt alapul véve pártja a marihuána teljes legalizációja mellett száll síkra. Érvelésében kitért a tilalmat fenntartó meghaladott tudományos érvek tarthatatlanságára, a legális szabályozással befolyó tetemes adókra és természetesen a konkrét szabályozási modell részleteire a kannabiszboltok formáitól az otthoni termesztéshez szükséges engedélyekig. Bejelentéséből mégis az a megállapítás szólt a legnagyobbat, hogy a „fű nem drog”. Történetesen azért, mert a definíció szerint a fű éppenséggel drog, hiszen a szervezetbe kerülve módosítja a központi idegrendszer működését, ám az üzenet hatásosan világít rá arra a zűrzavarra, melynek részeként állami támogatással, büszkén tesszük tönkre magunkat alkohollal és dohánnyal, míg a jóval ártalmatlanabb és kivételes gyógyászati potenciállal rendelkező kannabisz ellen a középkorba illő boszorkányüldözést folytatunk. Meg is mozgatta a lábszagú magyar sajtót a hír, ám Istvánffy újabb performanszokkal gondoskodott róla, hogy a magyar legalizáció gondolata végképp az agyakba égjen. Először is sajtótájékoztatót tartott a Belügyminisztérium előtt, ahol Pintér Sándor belügyminiszternek címezve fejtette ki a 4K! legalizációs álláspontját, majd polgári engedetlenségből nyilvánosan elszívott egy jointot a Nemzeti Adó- és Vámhivatal épülete előtt, ahol ezt megelőzően jelképesen befizette az egy gramm marihuána áfáját. Egy biztos, a 4K! látványos akcióival eddig is sokat tett hozzá a legalizációról szóló párbeszéd beindításához.
Ha kíváncsi vagy, hogy a parlamenti pártok eddig mit tettek, vagy sokkal inkább mit nem tettek a legalizáció érdekében és hogy az utóbbi időben hogyan szerveződnek a kenderaktivisták, akkor szerezd be a CK Magazin februári számát. Ha pedig szeretnéd, hogy az Európai Bizottság napirendre tűzze a legalizáció kérdését, akkor írd alá ezt a petíciót!
