Nereus joseph
Real Rebels Can’t Die
Az elmúlt tíz napot volt szerencsém a londoni Sirius Records stúdiójában tölteni, ahol Nereus Joseph (aki társalapítója is a kiadónak) kezembe nyomta a frissen elkészült lemezét. Címe Real Rebels Can’t Die (Igaz lázadók nem halnak meg), azt hiszem, mindent elárul. Nereus Joseph karrierje 1979-ben kezdődött együttese, a Coptic Roots élén.
Azóta sok víz lefolyt a Temzén, 2009-et írunk, és egy hamisítatlan, nyugodt, modern rootslemez készült el. Hozzáteszem: sok szempontból ez a lemez a 70-es években is megállta volna a helyét. Az album a címadó dallal kezdődik, amelyben Marcus Garvey (a rasztafari hit prófétája – A Szerk.) szavait zenésítette meg az előadó.
A következő nóta a Fundimental riddimre készült. Fundimental Principles Of Life, mely egyébként lassan hároméves. Jellemzően a reggae-előadókra, ez sem igazi stúdióalbum, mint inkább kislemezek gyűjteménye. A jamaicai zeneipar egyik sajátos jellemzője a kislemezek albummá rendezése az 1950-es évek óta. Ugyanebbe a kategóriába tartozik a No Peace, amely a Sirius Records egyik első dala volt még 2001-ben. A lemezen közreműködő énekesek között találhatunk igazi legendákat, mint Dennis Alcapone, aki már az 1970-es évek Jamaicájában is sztár volt, vagy kevésbé ismertek közül, például Jah Mirikle, akit remélhetőleg a jövőben még magyar színpadokon is láthatunk felbukkanni. A duettben előadott Rastafari Lives („Rastafari él”) az egyik legjobban sikerült dal a lemezen, azt hirdeti, hogy Haile Selassie nem halt meg, amely egy jellemző hit a raszták között.
És aki úgy gondolja, hogy egy valamirevaló modern rootslemez nem jelenhet meg „ganja-tune” nélkül, az sem téved. A Kultural Herb címet viselő track ekképpen szól: „Gimmi di kultural herb, what I & I will promote”, azaz „add nekem a kulturált füvet, amit én fogok hirdetni”). Az „Africa for Africans” („Afrika az afrikaiaké”) még dallamvilágában is egy kicsit az afropopra hajaz, ami főleg a gitármotívumban érhető tetten. Engem kellemes meglepetésként ért a dubpoéta Benjamin Zephania megjelenése mint közreműködő. A brit művészt még soha nem hallottam saját lemezein kívül „szövegelni”. A Sheild & Armourban Nereus énekstílusát jól egészíti ki Benjamin mondanivalója. Amikor Nereust kérdeztem, hogy a lemezről melyik a kedvence, ő nevetve csak annyit mondott „Mi gonna meet u inna Zion” (azaz Zionban találkozunk). A 12. track semmi másról nem szól, mint, hogy mindannyian Zionba (a rasztákánál a mennyország szinonimája – A Szerk.) tartunk, persze ehhez úgy is kell viselkednünk, hogy az Istennek megfeleljen.
A lemez egyébként, összehasonlítva Empress Ayeola „Isaat Inat”-jával, amivel egy korábbi lapszámban foglalkoztam, kevésbé energetikus, azonban az elejétől a végéig minőségi muzsika. Szóval tegyetek úgy, mint ahogy a Sirius kiadónál szokás: csak egy joint és a zene. „Ennél több nem kell!” – búcsúzott tőlem Nereus. A lemezt le lehet tölteni többek között a www.cdbaby.com oldalról. A magyarországi terjesztését az Afro-soul Productions végzi (e-mail cím: asss@dreadslukk.hu).
