Önfeljelentő brit betegek

Bő fél évvel az után, hogy Nagy-Britannia elindította a gyógyászati kannabisz programját, csak a betegek töredéke jutott orvosi recepthez. Minthogy a magas ár miatt a legális kannabisz nekik sem opció, többen az otthoni termesztés választották. Hogy a rendőrség ne foglalja le az ültetvényüket, pár százan inkább előre bejelentik, hogy egészségügyi célból termesztenek maguknak.

A tavaly év gyógyászati kannabisz sikertörténeteiből Nagy-Britannia esete volt az egyik legmegragadóbb. Egy súlyos epilepsziás rohamokkal küzdő kisfiú anyukája nem nyugodott bele abba, hogy egy elhibázott törvény miatt kelljen gyermekének életveszélyes állapotban lennie. Minden követ megmozgatott, miniszterekkel egyeztetett és szétkürtölte a médiában áldatlan helyzetét, hogy pár hónap leforgása alatt elérje, hogy fia mellett további súlyos betegek is soron kívül jussanak kannabiszolajhoz, amíg a kiharcolt törvény hatályba nem áll. A törvényt azóta elfogadták, de ahogyan az már csak lenni szokott, a súlyos betegek jelentős része még egyáltalán nem lélegezhet fel. Szerencsére a szigetország az állhatatos emberekről híres, akik addig küzdenek, míg igazukat el nem nyerik.

El a kezekkel az ültetvényeinktől!

Bár az Egyesült Királyságban 2018 novembere óta elérhető a kannabisz, az orvosok nagy része vonakodik azt felírni, így jelenleg alig 500 ember rendelkezik vásárlásra jogosító recepttel. A kannabiszt gyakran magánorvosokkal kénytelenek felíratni, ami tovább drágítja az amúgy is költséges beszerzést. A betegek egy része engedély híján saját kezébe veszi a sorsát és maga termeszti meg a kezeléséhez szükséges kannabiszt. A legnagyobb veszélyt ezekre a mikroültetvényekre maga a rendőrség jelenti, aki előszeretettel razziázik az önellátó betegeknél. Egy páciens, miután megelégelte, hogy a rendőrség nem védi, hanem tovább nehezíti a betegek sorsát, petíciót indított annak érdekében, hogy a rendőrség hagyja békén a betegeket. Na, de honnan tudhatja a hatóság, hogy kik termesztenek egészségügyi célból és kik rekreációs használatra vagy kiskereskedelmi értékesítésre? Hát onnan, hogy a petíciót aláíró betegek megadták a címüket és kinyilvánították, hogy egészségi állapotuk kezelésére kannabiszt termesztenek, kizárólag saját felhasználásra! A petíciót országszerte több százan írták alá, így gyakorlatilag minden régió és kerület rendőrségéhez érkezett kérvény a termesztés háborítatlanságának biztosítására.

Kiváltságosak drága kezelése

A petíciót Nagy-Britannia első, engedéllyel rendelkező kannabisz páciense, a 32 éves Carly Barton kezdeményezte, aki egy 24 éves korában bekövetkezett stroke után fibromialgiával összefüggő krónikus fájdalomban szenved és nagyjából kétóránként vaporizál marihuánát. Az első nap, amikor kipróbálta a kannabiszt egyben az utolsó nap volt, amikor morfiumot használt, és azóta fokozatosan a többi fájdalomcsillapítót is elhagyta. Bár a recept birtokában hozzáférhetett kannabiszhoz, a Hollandiából importált virágzat szükséges adagja havonta nagyjából 1500 eurót emésztene fel, amit esélye sincs kigazdálkodni. Az utcáról ennek az árnak a töredékéért hozzáfér marihuánához, de a leggazdaságosabb és legjobban ellenőrizhető módszer az otthoni termesztés. Az irreális ár miatt Barton levelet küldött Sajid Javid belügyminiszternek és a bűnüldözési politika kialakításáért felelős miniszternek, hogy a kialakult helyzetet kezeljék. Közölte, hogy egészségügyi célból hat tő kannabisznövényt termeszt és megadta a címét. A kezdeményezésből petíció lett, amihez százak csatlakoztak. Mindez jól mutatja, hogy a brit gyakorlat kettős ártalma országszerte megfigyelhető: bár az állam nem ad kellő támogatást a gyógyászati kannabisz kezeléshez, de azonnal ott terem, ha valaki saját növényekkel egészíti ki a szükséges mennyiséget. Pár héttel a petíciót követően a betegek nem kaptak választ a rendőrségtől, amit jó jelnek vesznek. Többen úgy gondolják, hogy a rendőrség a betegek oldalán áll és nem fog kábítószer-ellenes akció címszóval berontani az önellátó páciensekhez.

Eltérő rendészeti felfogások

Mielőtt a betegek példáján felbuzdulva bárki értesítené országa hatóságát a saját termesztéséről, érdemes pár szót áldozni a brit rendőrség eltérő megközelítéseire. Durham város rendőrfőkapitánya például nemhogy a használókat nem büntetné, de dekriminalizációt hirdetett a kannabisz esetében. Érvelése szerint a kannabisztilalom fenntartása rontja a közbiztonságot, veszélyesebbé teszi a használatot, és több millió fontot biztosít a szervezett bűnözésnek. A főkapitány külön kiemelte az otthonukban néhány növényt termesztőket és úgy nyilatkozott róluk, hogy nem tartoznak a rendőrség joghatósága alá. Ez a felfogás azonban messze nem minden brit rendőrség sajátja, így az aláírók közül nem mindenki érezheti magát biztonságban. A Leafly portálnak sikerült megszólítania egy Dél-Walesben lakó, 54 éves, szintén fibromialgiában szenvedő hölgyet. Dél-Walesről azt kell tudni, hogy Durhammel ellentétben a rendőrség null-toleranciával viszonyul a kannabiszhoz. Szomszédjai közül sokan hasonló attitűdökkel rendelkező nyugdíjas rendőrök és naponta érkeznek a hírek a rajtaütésekről. Nincs kétsége afelől, hogy gyanú esetén azonnal rátörnék az ajtót, ezért nem is mer saját otthonában fogyasztani. Egyetlen vágya, hogy néhány növényt nevelhessen, hogy kiválaszthassa és tudja, hogy mit fogyaszt. Egy másik beteg arról számolt be, hogy egy hétre rá, hogy az orvosának beszámolt arról, hogy tüneteire kannabiszt használ, szociális munkások szálltak ki hozzá, hogy lánya jóllétét ellenőrizzék. Ő azért írta alá a petíciót, hogy tisztázza: nem bűnöző, pusztán a betegségét kezeli, és nem szeretné a bűnszervezetek pénztárcáját gyarapítani. Amíg az orvosok nagy része nem írja fel a kannabiszt a betegeknek, és amíg a legális beszerzés ennyire drága, hasonló akciók várhatók az érintett betegek részéről. Több ország példájából láthatjuk, hogy az orvosi kannabisz engedélyezésének első időszakában kifejezetten drága a virágzat beszerzése. Amíg a helyzet rendeződik, a rendőrségnek önmérsékletet kellene tanúsítania, és élni hagyni azokat a betegeket, akik számára az otthoni termesztés jelenti az egyedüli megoldást. Kívánatos lenne a durhami felfogás terjedése nyomán a dekriminalizáció is, hogy a jog világosan meg tudja különböztetni a fogyasztókat a kereskedőktől. Biztosak lehetünk benne, hogy sokat fogunk még hallani Nagy-Britannia gyógyászati kannabisz programjáról, de bízunk benne, hogy a jövőben már a pozitív példáké lesz a főszerep.