Orvosi kannabisz magyaroknak

Nem kell attól tartanunk, hogy egy nap elfogy a tennivaló

Szerző: CK

Négy év online működés után az Orvosi Kannabisz Facebook-oldal működtetője megalapította a Magyar Orvosi Kannabisz Egyesületet (MOKE), amit elnökként irányít. A kis létszámú szervezet ambiciózus terveket dédelget, aminek ha csak a fele összejön, akkor rövidesen a hazai orvosok fogják a betegeket tájékoztatni az itthon előállított kannabisz jótékony hatásairól.

CK Magazin: Évek óta működteted az Orvosi Kannabisz-weblapot, aminek a Facebook-oldalát már több mint tízezren követik. Mikor fogalmazódott meg benned az igény, hogy az online térből kilépve egyesületet alapíts, és mi motivált erre?

Szelestei Miklós: A Facebook-oldal indítása után egy évvel már gondolkoztam azon, hogy szükség lenne egy hivatalos szervezetre, azonban gyorsan kiderült, hogy ez nem lesz olyan egyszerű. Bár akkoriban ketten csináltuk az oldalt egy ismerősömmel, a legtöbb időt és energiát szinte mindig egyedül fektettem ebbe a munkába, és egy egyesülethez legalább tíz ember kell. Ebben az időben én nem Magyarországon éltem, és így még nehezebb feladatnak tűnt megtalálni azt a másik nyolc embert, akik azon túl, hogy lelkesek, szeretnék, ha változna a hozzáállás és a törvények, s valóban képesek erre heti 4-5 órát szánni az életükből. Részben ezért is döntöttem úgy, hogy addigi életemet feladva hazaköltözöm, belevetem magam a magyar valóságba, és összefogom azokat az embereket, akik ebben hasonlóan aktívan kívánnak részt venni. Az egyesület egyik fő célja, hogy legyen egy csomópontja a gyógyászati felhasználás és az ilyen téren történő egészségügyi fejlesztések iránt érdeklődő embereknek, tudjunk toborozni, összejöveteleket, konferenciákat, továbbképzéseket szervezni, ezek pedig mind olyan tevékenységek, amiket kizárólag online már nem lehet megvalósítani.

CK: Tapasztalataid alapján mennyire van képben az átlag magyar lakos a kannabisz gyógyászatilag előnyös hatásaival, amiket világszerte milliók aknáznak ki legálisan? Mekkora igényt látsz a korszerű információk terjesztésére, és mi lehet ennek a megfelelő eszköze?

SZM: Az elmúlt négy évben nagyon sokat nyitott a társadalom ebbe az irányba. Emlékszem, amikor elkezdtem az oldalt, akkor a közvetlen ismerőseimtől is olyan visszajelzéseket kaptam egy-két facebookos megosztásra, hogy úgy döntöttem, nem akarom, hogy bárki tudja, mivel foglalkozom. Most már ott tartunk, hogy a családban, a barátok között nyíltan beszélünk mindenféle gyógyászati felhasználásról, egymás között is ajánlgatják az oldalt, kipróbálják a legálisan beszerezhető termékeket, kialakulnak párbeszédek, az emberek nyíltan felvállalják a véleményüket, és mostanra megvan a tudásuk ahhoz, hogy megvédjék azt. Többször olvastam az elmúlt hónapok kommentjeiben olyan érveléseket, amik bizonyítják, hogy a hosszú munka és sok ráfordítás meghozza a gyümölcsét. Másfelől egyre több olyan érintett beteg vagy hozzátartozó is felszólal, akik számára nincs elegendő idő azt megvárni, hogy a döntéshozók kegyeskedjenek megengedni a szenvedőknek, hogy ők eldönthessék, mit használnak a gyógyulásukhoz.

CK: Gyakran keresnek meg betegek valamilyen segítség reményében? Milyen tanácsokat tudsz adni nekik, tudván azt, hogy itthon a kannabisz használata gyógyászati célból is illegális?

SZM: Hetente több tucat levelet kapok, sokszor olyanoktól, akikről az egészségügyi rendszer már lemondott. Az első tanácsom az, hogy próbáljanak meg leválni arról a gondolkodásról, hogy valaki képes megmondani nekik, hogy mennyi idejük van még hátra. Ez a hozzáállás az, ami a legtöbb esetben megadja az irányt a gyógyulásban. Ha elhisszük, hogy egy orvos, egy természetgyógyász, egy családtagunk vagy bárki képes megmondani, hogy mi a sorsunk, mennyi erőnk van, mire vagyunk még képesek, akkor ott a szerek általában nem sokat segítenek. Az arra fogékonyaknak mielőtt a kannabisz használatáról tájékoztatom őket, mindig ajánlok egy sor alternatív megközelítést, például, hogy változtassanak az étrenden, keressék meg a lehetséges lelki okokat, vagy kezdjenek bele egy mozgásterápiába. Ez azért fontos, mert, ahogy te is mondtad, a legtöbb kannabiszhasználat illegális, ami pedig nem, az vagy költséges, vagy időigényes, ezért és a holisztikus megközelítés miatt fontos, hogy minél több alternatívát ismerjünk. Mások azt kérik, mondjam meg nekik, hogy hol tudnak kannabiszolajat rendelni, köszönés vagy bármiféle bemutatkozás nélkül. Ők egy terméket szeretnének, amitől meggyógyulnak. Ebben is lehet iránymutatást adni, mivel kannabiszolajat készíthet magának bárki, aki tud kannabiszt szerezni. Ez mindenkinél saját felelősségre történik, én ebben nem tudok senkinek segíteni. Vannak legális lehetőségek is, most már egész nagy számban vannak olyan megbízható gyártók Európában, akik legálisan termesztett ipari kenderből készítenek CBD-olajat. Mindig elmondom, hogy mielőtt rendel valaki, írjon nekem egy rövid üzenetet, mert vannak különbségek a gyártók között árban és minőségben is, én pedig szívesen segítek kiigazodni ezen az ismeretlen vízen.

CK: Mit vársz az egyesület létrehozásától? Milyen rövid és hosszú távú tervei vannak a szervezetnek?

SZM: Rövid távon szeretnénk kisebb eseményeket szervezni, ahol a betegek, a szakemberek és a támogatók találkozhatnak, és megoszthatják egymással véleményüket és tapasztalataikat. Szeretnénk bővíteni a tagok számát, hogy legyen egy olyan bázis, amit ha kell, akkor mozgósítani tudunk, illetve szeretnénk a legális lehetőségeket használók, vagy használni tervezők csoportját összegyűjteni egy fórumba, ahol megoszthatják egymással a tapasztalatokat, és segíthetik egymást az indulásban. Az 1-2 éves tervek között szerepel az itthoni kendertermesztők bevonása, nekik nagy szerepük lehetne a magyar betegek ellátásában. Szeretnénk egy betegközpontot létrehozni, külföldön működő akkreditált továbbképzéseket Magyarországra hozni, és/vagy a magyar egészségügyi dolgozókat kivinni, a magyar kutatókat támogatni és motiválni, hogy olyan irányú kutatásokat végezzenek, amik amellett, hogy érdekesek és nagy presztízsértékkel rendelkeznek, konkrét betegségek kezelésére irányulnak.

CK: Az ilyen nagyszabású tervek rengeteg munkát igényelnek. Hány tagja van jelenleg az egyesületnek?

SZM: Jelenleg a minimális 10 taggal működünk, ami remélhetőleg hamarosan bővülni fog.

CK: Kiket tartotok a fő célcsoportnak? Vannak olyan betegcsoportok vagy akár orvosszervezetek, akiket kifejezetten fontosnak véltek elérni?

SZM: Alapvetően nincs fő célcsoport, mivel minden betegség egyformán nagy problémát jelent azoknak, akiket érint. Viszont mivel vannak olyan gyógyszerkészítmények, amik legálisan felírhatók és használhatók lennének a megfelelő ajánlás és behozatali engedély beszerzésével, és ezek a készítmények csak bizonyos betegségekre adhatók, ezért elsősorban szklerózis multiplexben, rákos megbetegedéssel kapcsolatos fájdalomban és epilepsziában szenvedők elérését célozzuk meg, valamint az ezekkel összefüggő orvosszervezeteket fogjuk megkeresni.

CK: Már nemcsak Európában, de a régióban is évről évre gyarapodnak azok az országok, ahol különböző formákban engedélyezik a kannabisz orvosi célú alkalmazását. Mekkora esélyt látsz arra, hogy a közeljövőben a magyar betegek számára is elérhetők legyenek a kannabisz vagy legalább a hatóanyagait tartalmazó készítmények?

SZM: Ez a lehetőség már most is megvan, elég csak a CBD-olajokra gondolni, vagy azokra a gyógyszerkészítményekre, amikről korábban beszéltünk, szklerózis multiplexre, illetve epilepsziára. A cél nyilván az, hogy ne legyenek korlátai annak, hogy ki milyen betegségre használhat egy készítményt, főleg ha az egy növényi kivonat, amit maga is előállíthat. Először a már most elérhető készítményeket kellene elkezdeni elterjedten használni, hogy minél elfogadottabb legyen a kannabisz gyógyászatban betöltött szerepe, utána pedig bővíteni a betegségek spektrumát.

CK: Az utóbbi években több hazai párt is zászlajára tűzte a kannabisz legalizációját és/vagy a gyógyászati célú alkalmazásának fontosságát, ami miatt mintha összemosódna a két használati mód. Hogyan befolyásolja ez a MOKE törekvéseit?

SZM: Mindenképpen szükség van a pártok aktív tevékenységére, és arra, hogy a szavazók megismerjék a lehetőségeket. A rekreációs és a gyógyászati felhasználás összemosása azonban szerintünk nem jó ötlet. Amíg az emberek nagy része nem tudja szétválasztani a kettőt, illetve amíg nincs tapasztalatokon alapuló valós képük arról, hogy e kétfajta használat miben különbözik egymástól, addig nem szerencsés, ha egy párt vagy egy szervezet, homályos ígéretekkel kampányol, nem tisztázva azt hogy konkrétan mit és miért támogat. A gyógyászati legalizáció egyrészt azért is előrébb való, mert sajnos szép számmal vannak olyan esetek, amikor életekről van szó, és a páciensek nem tudják megvárni, amíg a társadalom elfogadja, hogy a kábítószerek teljes körű tiltása több kárt okoz, mint hasznot. Másrészt pedig, aki valóban szeretne változást ezen a téren, az látja, hogy vannak bizonyos lépcsők, amiket nem lehet átugorni, és saját magának és sorstársainak is árt azzal, ha ezt mégis megpróbálja. A MOKE kizárólag a kannabisz gyógyászati legalizációját támogatja, és nem kíván részt venni olyan kampányokban, amik egyéb felhasználást reklámoznak. A legnagyobb segítség az lenne, ha mindenki, aki ezt bármilyen okból célnak tűzte ki, megpróbálná átlátni, hogy mi ennek a folyamata. Meg lehet nézni, más országok hogyan jutottak el oda, ahol most vannak, és lehet belőle tanulni. Ellenkező esetben jó szándékú emberek csoportjai egymás munkáját nehezítik.

CK: Ha egy politikai párt javaslatot kérne az egyesülettől a gyógyászati vagy akár a rekreációs célú kannabiszhasználat szabályozásának kidolgozására, segítenétek neki?

SZM: Mindenkinek szívesen segítünk, aki a gyógyászati célú felhasználást próbálja a törvényi szabályozásba beültetni, és ezt a betegek érdekeinek szem előtt tartásával teszi.

CK: Amikor évekkel ezelőtt interjút készítettünk Ed Rosenthallal, az egyik legismertebb termesztőguruval, azzal a meglepő megállapítással állt elő, hogy minden kannabiszhasználat gyógyászati, de ezt sokszor maga a fogyasztó sem ismeri fel. Hogy gondolkodik a MOKE erről a kérdésről? Hol húzódik a határ a rekreációs és a gyógyászati célú használat között, ha egyáltalán beszélhetünk ilyen határról, és indokolt-e betegként tekinteni a spanglizva szórakozó fiatalokra?

SZM: Ez a megállapítás szerintem jó helyről jön, azonban egy kicsit félrevezető, és a kérdésed második felére válaszolva meg is fordítanám. Minden szer használata lehet káros a felhasználóra, még akkor is, ha azt hiszi, hogy gyógyászati céllal használja. Ha a kannabisz használata bármilyen formában károsítja az életminőséget, negatívan befolyásolja a használó szociális, munka- vagy szabadidős tevékenységeit, ha valaki a kötelezettségeknek való megfelelés helyett használ kannabiszt, akkor az nem gyógyászati használat. Ez egy erősen szubjektív kérdés, amit nem lehet általánosítva meghatározni. Nem lehet egyértelműen azt mondani, hogy mindenki, aki kannabiszt használ, azt gyógyászati céllal használja, ugyanúgy, mint ahogy azt sem, hogy minden gyógyászati használat visszavezethető az élvezeti használatra. Mostanra tisztán látható, hogy annyiféle módon és annyifajta kannabiszt lehet használni, hogy ha ehhez hozzávesszük az emberek sokféleségét, akkor az egyetlen biztos dolog az, hogy minden esetet egyénileg kell vizsgálni. A határt mindenkinek magának kell felismernie, ami például egy tiltáson nevelkedett kamasznak, sokkal nehezebben fog menni.

CK: Milyen változásoknak kellene bekövetkeznie Magyarországon ahhoz, hogy nyugodtan hátradőlve azt mondhasd, hogy a MOKE teljesítette a küldetését?

SZM: Úgy gondolom, hogy a küldetést soha nem fogjuk teljesíteni, mert mindig lesz majd hova fejlődni ezen a téren. Ha a kannabisz gyógyászati használatát legalizálják Magyarországon, akkor el lehet kezdeni összekapcsolni más természetgyógyászati ágakkal, elindítani egy expedíciót az endokannabinoid rendszer jobb megismerésére, orvosokat képezni, és bevenni az oktatásba ezeket az ismereteket. Ha csak azt nézzük, hogy az elmúlt egy évben hány új kutatás készült ezen a területen, akkor nem kell attól tartanunk, hogy egy nap elfogy a tennivaló. A kérdés az, hogy a tudásvágy és a kíváncsiság mellett meglesz-e a kitartás ahhoz, hogy mindig megtegyük azt, ami az adott pillanatban a cél felé visz minket.

Hozzászólások

Új hozzászólás