„Senki sem akar meghalni, még ha mindjárt a mennyországba kerülne is”

Miért van az, hogy a kannabisz kérdés annyira aktuális? És annak ellenére, hogy a kender alkalmazását már Krisztus előtt több évszázaddal dokumentálták, miért nem tisztáztunk még mindig az alapvető fogalmakat? Talán azért, mert ez egy ugyanolyan érdekes téma, mint bármely más, és a tiltás időszaka után szükségszerűen eljön a gyakorlat ideje, a mindennapi gondokkal.

Kétség kívül ezek a gondok érthetetlen félelmekkel kapcsolatosak, mintha nem lennénk képesek szabadulni a végletes szabályozás szükségétől. Tulajdonképpen majdnem természetes, hogy ha valami úgy működik, mint a kender, akkor lesznek majd az igazságot a saját érdekeik szerint formálók, és a feltételezett földi paradicsomot hirdetők, vagy a rabszolga engedelmességet és az erkölcs régi megközelítéseit védelmezők.

A környezet és az emberi egészség szolgálata mellett döntöttünk. Annak ellenére, hogy a környezetvédelem kérdése gyakran csak a politikusok választás előtti szónoklataiban jelenik meg, a helyzet javulását és sok elvégzett valódi munkát látunk a rákkeltő, és egyéb súlyos betegségeket okozó káros anyagok kiszűrése terén. A célunk az, hogy ezek az anyagok ne károsítsanak minket, és ne okozzanak rákos megbetegedéseket. A kender hatalmas alkalmazási potenciállal rendelkezik számos megbetegedésnél, beleértve a daganatos betegségeket is. Erőfeszítéseink célja a kender hatékony formákba történő átalakítása, hogy segítsünk az embereket minél hosszabb, és minél jobb minőségű élet élni. Teljesen másodlagos, hogy ezt először Csehországban, vagy a világ egy másik országában tudjuk-e megvalósítani.

Sokszor halljuk: „…ugyan már, milyen gyógyhatások, mikor látjuk a tönkrement narkósokat?” vagy „…már csak az hiányozna, hogy a kender bejusson az iskolákba” vagy „…az összes rasztást és füvezőt jól nyakon kellene vágni. Bomlasztják a morált, ez az igazság!” netán „…csak nézzék meg például az utolsó esetet a szintetikus kannabionidokkal, tűnjenek el a kenderrel együtt!” Nem emlékeztet ez valamire? És képesek vagyunk egyáltalán élni ilyen ijesztgetések nélkül?

De mi van akkor, ha épp a kannabisz az utolsó esély az életre és a gyógyulásra? Akkor a füves dorbézolás azonnal hattyúdallá változik: „… és nem tudják, hogy juthatnék kenderhez? A pénz nem számít. Csak valóban jó minőségű anyagra lenne szükségem. Hiszen az egészségről van szó, és az a legfontosabb!”

Vékony a határ az élni és visszaélni között, még vékonyabb, mint az időjárásként változó véleményeink közötti határ. Próbálják meg elképzelni a helyzetet, amikor olyan emberek keresnek fel, akik nem kérnek túl sokat – csak segítséget. Betegek, nincs túl sok pénzük, és csak reményt szeretnének a gyógyulásra és az életre. Ezek a történetek nagyon különbözőek, de mindegyikük elsősorban fájdalmas. Egyszer csak eszükbe sem jut, hogy tegnap még talán szerintük is csak füvezésről volt szó. A problémák ilyenfajta megosztását láthatjuk a késektől kezdve – amiket nemrég még szabályozni akartuk, hogy csökkentsük a terrorista támadások kockázatát – a bizonyos lövésszámú légpuskákon át, és ki tudja még miken keresztül, az akármiig.

Akik segítséget kezdenek keresni, a dolog teljesen egyszerű logikájával – kivonatot készíteni a kenderből, tesztelni a terméket, és előkészíteni valamilyen fogyasztható formába –, úgy ütköznek az akadályokba, mint egy falba. Nem intézhetjük ezt el azzal, hogy ez minket úgysem érint. Lehet, hogy ma még nem, de holnap már érinthet. Az egészségügyi problémák alapjaiban forgatják fel az ember életét, az egyetlen dolog, ami érdekel, az a gyógyulásnak legalább halvány reménye. Senki sem akar meghalni, még ha mindjárt a mennyországba kerülne is.

Valami hasonló kender-egészségügyi sztori játszódhatna le:

„…az utolsó vizsgálat megerősítette a félelmeinket. A betegsége beigazolódott. Kezdeti stádiumban van ugyan, de kannabiszt még nem használhat, mert annak mennyisége korlátozott. És ha igen, a betegbiztosító nem fogja kifizetni. Tehát ez pénzbe fog kerülni.”

„És mi lenne, ha szereznék magot és megtermeszteném? Az anyagi lehetőségeim korlátozottak.”

„Ne javaslom, hogy próbálkozzon az önálló termesztéssel! Ez illegális, a törvények ezt nem teszik lehetővé.”

„Nem érdekel, megkockáztatom. De most virágot szedjek? Az utolsó tapasztalatom egy buliról, amikor belesütöttük egy sütibe, és sörrel öblítettük le, fiaskóval ért véget. Nem kapható valami kapszula formában?”

„Nem, az nem lehetséges, a kapszula nem elérhető. Ha egyedül állítaná elő, az nem legális…”

Még mindig azt gondolják, hogy önöket ez nem érinti?

Mi egy olyan ember látogatása után váltunk érintettekké, akinek a nővére, két gyermek anyja, nagyon súlyos betegségben szenvedett. A diagnózis miatt kerestek fel minket. Valamilyen mintákat szerettek volna teszteltetni. Gyakorlatilag bármit képesek lettek volna felajánlani, hogy magas potenciával rendelkező kivonatot készítsünk; képesek lettünk volna erre, de nem volt szabad megtennünk, és így nem segíthettünk. A gyermekekből árvák lettek. Egy másik eset egy hatgyermekes anya volt. Nem akart semmi mást, mint méltósággal, fájdalom nélkül kivárni, amíg eljön a vég, hogy legyen lehetősége felkészíteni a gyermekeit arra, hogy elmegy. Ennek a történetnek a vége is szomorú lett.

És sokáig folytathatnánk így. Ezek a történetek nem egy horrorfilmből valók, hanem a valós életből. Nem arról van szó, hogy a kender ezekben az esetekben segíthetett volna, csak az utolsó remény megadásáról beszélünk.

Azt gondolják, könnyű élni ilyen érzésekkel? És mit szólnak a kender inkvizítorok, akik döntenek arról, kinek adnak engedély kivonat készítésre, és kinek nem? Csak azért, hogy betartsák egy furcsa törvényi szabályozás minden betűjét? Vagy inkább az ún. drogprobléma, a megelőzés, és a potenciális visszaélés jelszavakkal elbújnak a képmutatás fala mögé?

Senkinek sem kívánjuk, hogy a segítségkérők helyében legyenek. Bár, nincs semmi kétségem a felöl, hogy az érdekeiket a lehetőségeiken felül is védelmeznék. A vizet prédikálás és borivás ma napi gyakorlattá vált. Jelenleg a segítséget kérők esetei, amikor nem tudtunk segítséget nyújtani, kolosszális méreteket öltöttek. Amikor elkezdtük az alacsony hatóanyag-tartalmú kenderek tesztelését, nem is sejtettük, hogy különböző készítmények előállításába vonnak be minket. Mint ahogy azt sem sejtettük, hogy közben olyan magas THC tartalmú kenderhez is jutunk, melyet különböző betegségek gyógyításához használnak. Jelenleg különböző CBD és THC tartalmú növények állnak a rendelkezésre. Van itt azonban egy nagy hiba: nincs más gyógyszerformánk, mint a nem kevés pénzbe kerülő szárított növény. Egy valóságban nem is létező piacon hihetetlen a korlátozás. Vannak a súlyos betegek, és valóban erős a késztetés ennek az állapotnak a megváltozására. Azonban túl szép lenne, ha nem lenne valami bökkenő, illetve egy egész sor bökkenő.

Annak ellenére, hogy örülünk annak, hogy nyíltan beszélünk a kender kérdésről, és hálásak vagyunk azért, hogy nyíltan beszélhetünk a tapasztalatainkról, a mai állapot egyben szomorúsággal és reménytelenséggel tölt el minket. A színtiszta cinizmus álmatlan éjszakákat okoz, az inkvizítorokkal való állandó szélmalomharc mellett. Kimerítő, idő- és pénzrabló, néha a változás reményétől is megfoszt. Az a benyomásunk, hogy a mesterségesen előidézett THC nevű szörny a legalizációs szemlélet – részleges (csak gyógyászati használatra) vagy teljes (beleértve a rekreációs használatot) – egyfajta próbájává vált. Ebben a sorozatban egyelőre nem érintjük a rekreációs célú használatot. A legfontosabb témánk a kender gyógyászati célú használatának, vagy különböző formájú kender-alapú készítmények – pl. bizonyíthatóan gyógyhatású étrend-kiegészítők – nem kielégítően megoldott kérdése. Kétségkívül egy fontos precedensről van szó, mivel ehhez hasonló gyógyhatást más bázisoknál nem igen látunk.

Mivel sokasodnak a segítséget kérők, megkíséreljük, kedves olvasók, megközelíteni ezt a kérdést a gyakorlati tapasztalatok és mindennapi gyakorlat szemszögéből. Amennyiben néhány helyen sóhajtást vélnek felfedezni bizonyos intézkedések értelmetlensége felett – igen, jól érzik. Valóban így látjuk a világot, ez azonban nem jelenti azt, hogy Önöknek is így kell látniuk. Nem célunk senkit sem támadni, azonban fontosnak tartjuk nevén nevezni az ostobaságot. Akár más olyan függőségekkel való összehasonlítás kontextusában is, mint a dohány, vagy az alkohol, ahol a kender a függőség és kártékonyság terén csak kispályás. [1].

A „kender gyógyászati alapanyagként való használatának korlátozása” nevű mitológiai hidrát nem lesz könnyű legyőzni, mivel érthetetlen okokból úgy érzi, mindent ellenőrzése alatt kell tartania, mindenről rendelkeznie kell, ugyanúgy, ahogy ezt a múltban például a kommunista ideológia tette – cinikusan, kompromisszumok nélkül, jogtalanul. Lehet, hogy éppen azért, mert a nyugati országok nem élték át a totalitárius rendszert, szükségét érzik annak, hogy furcsa módon kíséretezzenek vele. Az 1961-es kender inkvizíció visszhangjait még ma is érezzük, annak ellenére, hogy vesztett, amikor a legnagyobb szaktekintélynek számító Egészségügyi Világszervezet (WHO) világossá tette az ajánlott változásokat a Genfben tartott 41. drogfüggésről szóló konferencia összefoglalójában, a 2019.01.24-én kelt az ENSZ-nek címzett ECDD41 levelében.

Ebben a dokumentumban a következő áll:

– Kivonatok és tinktúrák: törölni kell őket az Egységes Kábítószer Egyezmény (1961) I. jegyzékéből

– Kannabidiol készítmények: Az ECDD negyvenedik ülésén elfogadott javaslat végrehajtása érdekében, amely szerint a tiszta kannabidiolnak (CBD) szánt készítményeket nem szabad a Nemzetközi Kábítószer-ellenőrzési egyezményekbe vonni, a következő lábjegyzetet kell hozzáadni kannabisz és a kannabiszgyanta bejegyzéséhez az Egységes Kábítószer Egyezmény (1961): „A főleg kannabidiolt és legfeljebb 0,2% delta-9-tetrahidrokannabinolt tartalmazó készítmények nem tartoznak nemzetközi ellenőrzés alá”.

Nem lehet ugyanis nem észrevenni, hogy jelentős tudományos lapok és könyvek, fontos kutatások szólnak a kender bizonyítható gyógyhatásáról, melyeket szintén elolvashatnak. Sok közülük nagyon inspiratív és német nyelven is rendelkezésre áll [3-5]. Az már bebizonyosodott, hogy a kender tiltása nem érte el a célját, tehát kudarcot vallott, és működésképtelennek bizonyult. [6-8]. Ezt senki nem vitatja, legyen ez a kiindulási alap.

E cikksorozatban foglalkozunk majd a törvényi szabályozás kérdéseivel, gyakorlati információkkal a kannabionidokról, a termesztésről, a hatóanyag kivonásról, az analitikai technikákról és a gyógyászatról. (Folytatás a következő számban)

 

Dipl. Ing. Tomáš Ocelka, Ph.D
CEO / E&H services Inc., a CannabiLab alapítója és üzemeltetője
Mgr. Darina Ocelková CEO / CannMedi s.r.o

Felhasznált irodalom:

1. Lachenmeier, D.W. and J. Rehm, Comparative risk assessment of alcohol, tobacco, cannabis and other illicit drugs using the margin of exposure approach. Sci Rep, 2015. 5: p. 8126.
2. Nations, U., Single Convention on Narcotic Drugs, 1961: As Amended by the 1972 Protocol Amending the Single Convention on Narcotic Drugs, 1961. 1977: UN.
3. Blesching, U., The Cannabis Health Index: Combining the science of medical marijuana with mindfulness techniques to heal 100 chronic symptoms and diseases. 2015: North Atlantic Books.
4. Michal, M., Konopí a konopné drogy: adiktologické kompendium (Kender és a kender drogok: addiktológiai kompendium). 2008: Grada Publishing as.
5. Kubánek, V., Konopí a mák:(pěstování, výrobky, legislativa) (A kender és a mák: (termesztés, termékek, törvényi szabályozás). 2009: Tribun EU.
6. Room, R., et al., Prohibition of cannabis. BMJ, 2010. 341(oct06 2): p. c5492-c5492.
7. Bewley-Taylor, D., T. Blickman, and M. Jelsma, The rise and decline of cannabis prohibition. The history of cannabis in the UN drug control system and options for reform. Amsterdam/Swansea: Global Drug Policy Observatory/Transnational Institute, 2014.
8. Elrod, M.M., Cannabis prohibition harms Canada’s youth. Canadian Medical Association Journal, 2017. 189(29): p. E970-E970.