Szabadságjogok mindenekfelett

A Fűherceg harcai rácson innen és túl

Bő négy év börtönbüntetés után 2014 júliusában a Fűherceg ismét szabadlábra került. A Cannabis Culture magazint alapító és Kanada első számú marihuánapártját vezető Marc Emeryt nemzetközi kendermag-kereskedelem miatt tartóztatták le és tartották fogva az Egyesült Államokban. De kiben is találták meg az új közellenséget, akire úgy vadásznak, mint anno az LSD-apostol Timothy Learyre?

„Az egész nonszensz. Sosem kellett volna kiadniuk az amerikai kormánynak. Elárult a saját kormányom, ezért amint hazaérek, megfelelő méretű politikai bosszúval fogok visszavágni, és kampányt indítok a konzervatív országvezetés ellen” – adta első interjúját Marc Emery szabadulását követően a CBC hírcsatornának, még a Kanadának való kiadatását várva. Feleségével, Jodie Emeryvel már a büntetése alatt 30 kanadai városra hirdetett kiterjedt kannabiszdemonstrációkat, úgyhogy az eseményre szomjazó aktivisták dörzsölhetik a tenyerüket. De vajon mi visz rá egy közel hatvanéves embert egy kiadós fogva tartást követően, hogy újult erővel menjen neki a hatalomnak? Ahogyan az a leghangosabb aktivisták körében nem ritka: Emery elsősorban politikus, akit nem a saját fűfogyasztásának igazolása vezetett a kenderaktivizmushoz, hanem olyan, a teljes gondolkodásmódját meghatározó eszmék, melyekért legalább annyira határozottan kiáll, mint a legalizáció ügye mellett.

„Szegd meg a törvényt…”

Marc Scott Emery Kanadában született, Ontario állam London nevű városá-ban, 1958-ban, saját elmondása szerint egy szerető családban, amelyben senkinek sem korlátozták a képességeit. Ebben a szellemiségben fogant politikai aktivitása, mely már 22 évesen arra sarkallta, hogy jelöltesse magát a szövetségi választásokon a Kanadai Liberális Párt színeiben. Egy évvel később kiadta első tényfeltáró hetilapját, aminek még semmi köze nem volt a kannabiszhoz, hanem olyan korrupciós és egyéb igazságtalannak ítélt ügyeket dolgoztak fel benne, amelyek nem kaptak kellő publicitást. A lap kudarca után Emery rövidesen egy újabb újsággal jelentkezett London Metro Bulletin néven, melyben nagyjából minden munka rá hárult a kutatástól, a fotók készítésétől, a sztorik megírásától a szerkesztésen át a terjesztésig. Eközben a liberálisokból kiábrándult társaival új pártot alapítottak Unparty (magyarul kb. Antipárt) néven, ami a kormányzati befolyás csökkentését tűzte ki célul. Ez a két projekt már megfelelő felületet nyújtott Emerynek, hogy kifejtse individualista, az ember függetlenségét és szabad döntését hangsúlyozó nézeteit. A hamar behalt kormányellenes pártot 84-ben a Szabadság Pártja követte, ahol kampányigazgató lett. A 80-as években számos ügy mellett demonstrált: a téli sportjátékok helyszínének meghatározása, a szemétlerakási szabályok, a boltok vasárnapi nyitva tartása, épp csak a kannabisz kérdése nem került elő. A látszólag semmiben sem kapcsolódó ügyek melletti kiállást Emery azon eszméjével magyarázta, hogy a szabadságjogok érvényesítését nem lehet ölbe tett kézzel elvárni az államtól, hanem tettleges akciókkal kell őket kiharcolni. A kiállásaival elkövetett törvénysértéseket szerinte morálisan igazolja, hogy a kritizált intézkedések és törvények megsértik a személy jogainak békés és őszinte gyakorlását. Érvelése szerint a történelem során mindig a törvény megszegése vezetett a jogszabályok megújításához, ezért a képviselt ügyekben az sem tántorította el, ha börtönnel fenyegették, és világos érveléssel többször elérte jogkorlátozó törvények megváltoztatását. 1990-ben jutott el arra a pontra, hogy hátat fordítson a pártpolitizálásnak, és kijelentette: aki változást szeretne, az ne erre vagy arra a pártra szavazgasson, hanem szegje meg azokat a törvényeket, melyek jogsérelmet okoznak számára.

A legigazságtalanabb ügy

Amikor 1984-ben Paul McCartneyt letartóztatták marihuána birtoklásáért, Emery a fűszívás ellen szólalt fel. Ugyanebben az évben büszkén hirdette kváziabsztinenciáját minden tudatmódosító szerrel kapcsolatosan, a dohányt és az alkoholt is beleértve, mert úgy vélte, ezek akadályoznák a filozófiai kérdésekkel kapcsolatos világos gondolkodását. 1990-ben olvasta el Jack Herer klasszikusát, A császár meztelent, amitől egy csapásra megváltozott a kannabiszról alkotott véleménye. Még nagyobb döbbenetet okozott számára, amikor a törvényből arról értesült, hogy bármilyen könyv vagy videoanyag árusítása, amely valamely illegális drog előállítását, fogyasztását vagy kereskedelmét bemutatja, bűncselekmény, melyet 100 ezer dollárra, 6 hónap börtönre vagy a kettő együttesével rendeltek büntetni. Emerynek 17 éves kora óta volt egy könyvesboltja, ahol a szóban forgó Herer-könyvet maga is árusította. A Fűherceg tehát úgy követte el az első kábítószeres vétségét, hogy azt sem tudta, mi fán teremnek ezek a szerek, tartózkodott a használatuktól, a terjesztésük pedig végképp meg sem fordult a fejében. Onnantól, hogy megtudta, a törvény az igazságot akarja elhallgatni egyes szerekről, több se kellett neki. Hamar feltárta a marihuánatilalom rasszista gyökereit, és hogy a fekete közösség mellett elsősorban azok ellen irányul, akik nem hajlandók a konformizmusra, és megkérdőjelezik a rendszert. A fogyasztók bebörtönzésének gyakorlatát és az ezáltal szétszakított családok számát megismerve Emery egyszerre a jelenkori történelem legnagyobb igazságtalanságával találta szemben magát, ami tökéletes terepnek bizonyult számára.

Egyik barátja szerint Emery egyenesen azért lett fűaktivista, mert ezen az ügyön keresztül tudja legkönnyebben kifejezni a szabadsággal kapcsolatos koncepcióját. A tények megismerését tett követte, és megrendelte a legendás New York-i High Times kendermagazin teljes kollekcióját, és elkezdte árusítani a könyvesboltjában. Hogy az akció véletlenül se kerülje el a hatóságok figyelmét, még transzparenst is helyezett a bolt tetejére, miszerint a Kanadában hat éve tiltólistás High Times elsőként nála kapható, és meghívta a főszerkesztőt is, hogy szignózza a magazinokat a rajongóknak. De bárhogy is erőlködött és rendezett füvestüntetést a rendőrség elé, csak nem akarták megbüntetni. Nagyobb tervet kellett szőnie. Miután megtudta, hogy Kanadán belül Vancouverben a legnagyobb az arányuk a fűszívóknak és a termesztőknek, 1994-ben átköltözött Vancouverbe, és megnyitotta Hemp BC nevű kendermagboltját, ahol bongokat, pipákat és egyéb olyan eszközöket is árusított, melyek ebben az időben egyáltalán nem voltak elérhetők Kanadában. 1995-ben elindította a Cannabis Canada Magazint, melyet három évvel később Cannabis Culture-re nevezett át. Ezzel már sikerült áttörnie a hatóságok ingerküszöbét, akik 1996 januárjában razziáztak az üzletében, lefoglalták az általa árusított eszközöket, és több ezer dolláros bírságot szabtak ki rá. Emeryt nem hatotta meg az eset, és másnap újra kinyitott. Egy évvel később egy CNN-interjúban ragasztották rá a Fűherceg nevet, melyet azóta is büszkén visel. 1997 decemberében egy újabb razziát követően pár napra leültették, de nem a magkereskedelem vádjával, hanem azért, mert leköpte az egyik intézkedő rendőrt, amiért inzultálta az alkalmazottait. Az elkövetkezendő években többször vádolták magkereskedelemmel, ám csak egy-egy éjszakára kellett börtönbe vonulnia, ami pedig esetében semmiféle elrettentő erővel nem bírt. Hogy az ügyet a parlamentben is képviselje, 2000-ben megalapította a Kanadai Marihuána Pártot, melynek első számú programpontja a kannabisz teljes legalizációja volt. Egy évvel később újabb formációt gründolt Brit Columbia Marihuána Párt néven, melynek elnöki tisztségét is elvállalta. Rácsatlakozott az 1999-ben indult Global Marijuana March demonstrációkra is, és minden tüntetést örömmel támogatott, amely szembement a kannabisz tilalmával. 2005-ben illették az addigi legsúlyosabb váddal, a Kanada és USA között irányított, nemzetközi magkereskedelemmel. Végre elérte, hogy példát akarjanak statuálni vele: elfogásakor a várható büntetése minimum 10 év, de akár életfogytiglan is lehetett! Emery megbékélt a gondolattal, hiszen mindig is számított egy kiadósabb börtönlátogatásra, annyi volt csupán a kérése, hogy büntetését egy kanadai börtönben tölthesse le. Kívánsága nem teljesült. A végső döntést 2009 végén hozták meg az öt évre mérsékelt büntetésről, melyet 2010-ben kezdett letölteni az Egyesült Államokban. Jó magaviselete miatt bő négy év után, 2014. július 9-én szabadult, kiadatása Kanadába még hetekig elhúzódott.

Ahol abbahagyta

Szabadulását követően az első, a CBC-nek adott interjújában elmondta, hogy tetteire most is büszke, hiszen húszévnyi aktivizmus után jól láthatóak az eredmények: Washington és Colorado elsőként legálisan szabályozza a marihuánát, valamint az amerikai és a kanadai közvélemény egyaránt a legalizáció felé hajlik. Kiemelte, hogy a börtönben is mindenki tisztelettel adózott neki a munkásságáért, beleértve a fogvatartókat, és rabtársai is kedvesek voltak vele. Megtanult basszusgitározni, egy börtönzenekarban játszott, úgyhogy új ismeretekkel és élményekkel távozik. De ne gondoljuk, hogy Emery végig örömök közt lubickolt a börtönben! Amellett, hogy elszakították feleségétől, keserűségét fokozta, hogy hatalmasat kellett csalódnia országa kormányában, amiért kiadatta az Egyesült Államoknak. A sérelmet szabadulásakor rögtön felidézte, és hozzátette, mindent meg fog tenni, hogy a 2015-ös választásokon megbuktassa a konzervatív kormányt. A börtönévek alatt a kannabiszaktivizmusa sem kopott meg, és készen áll arra, hogy befejezze a korábban megkezdett csatát a marihuána legalizációjáért, melyben a társadalom egyre nagyobb tömegeit tudhatja a háta mögött.