Szárítás és érlelés

A megfelelően szárított és érlelt kannabisz a legpotensebb THC-tartalmú végtermékhez vezet. Ellenkező esetben a hatás lényegesen csökken. Egy adott növény THC-tartalma elsősorban a genetikájától függ. A megfelelő szárítás és érlelés a genetikailag lehető legmagasabb THC-tartalom megőrzésében segít, nem pedig a hatás fokozásában. Egy kevés háttérinformáció arról, hogy mi történik a learatott növényen belül és kívül segíthet megérteni, miért fontos a megfelelő szárítás és érlelés a jó minőségű fűnél.

A friss marihuána víztartalmának 70-75%-a elpárolog a szárítás során. A szárítás alakítja át a THC-t a nyers, savas, nem pszichoaktív formájából pH-semleges, pszichoaktív vegyületté. Miután kiszáradt, a THC-potens marihuána füstölhető lesz, és a hatása érezhetővé válik. Minden egyes THC-molekulának meg kell szabadulnia nedvességtartalmától, mielőtt teljesen pszichoaktívvá válna. Más szóval a friss, zöld marihuána nem igazán hatásos.

Ha egy növény vagy egy része levágásra kerül, majd felfüggesztésre annak érdekében, hogy kiszáradjon, egy ideig még zajlik a folyadékszállítás benne, de már sokkal lassabban. A pórusok (stomata) – a levélfonákon lévő kisebb nyílások – hamar bezárulnak az aratás és lassú szárítás során, mivel egyre kevesebb víztartalmú pára illan el. Ahogy a növény szárad, a benne zajló természetes folyamatok lassan véget érnek. A külső sejtek száradnak meg először, de a belső sejtekben lévő folyadékból a növény továbbra is próbálja nedvességgel ellátni azokat. Ha a folyamat megfelelően zajlik, a növény mindenütt egyenletesen szárad meg. A levelek és nagyobb szárak eltávolítása aratáskor gyorsítja ugyan a száradást, ám a nedvességtartalom a „kiszáradt” gubókban, levelekben és a szárakban egyenlőtlen lehet. Az egyéb módon gyorsított szárítás viszont a növény szövetébe zárja a klorofillt és más pigmenteket, a keményítőt és nitrátokat, amitől egyenlőtlenül ég, és rossz íze lesz.

Az íz és aroma azonban javul, ha e pigmentek lebomlanak. A lassú és egyenletes szárítás – ahol a külső és belső lombozatban lévő páratartalom hasonló – elegendő időt ad a pigmenteknek, hogy degradálódjanak. Ha a teljes növényt felfüggesztjük, ez a folyamat 50-60% relatív páratartalom és 15–21 °C közötti hőmérséklet mellett 3-4 hét alatt zajlik le.

A külső nagyobb levelek szintén egyfajta védőburkot képeznek a gubók körül. E védőlombozat pajzsként oltalmazza a gubókon lévő gyantás mirigyeket a törésektől és zúzódásoktól. A nagyobb levelek és szárak eltávolításával aratáskor időt nyerünk, ahogy a legtöbb termesztő is teszi, mert a friss, rugalmas levelekkel sokkal könnyebb dolgozni, mint a szárazakkal. Ám ez sokszor egyenlőtlen száradáshoz vezet, és a nedvesség egy része a lombozaton belül reked. Éppen ezért fontos a már kiszárított marihuánát érlelni.

Az érlelés során a növény lassan tovább szárad. Ez már az első hetében kedvezően befolyásolja a hatást, egyenletesen távolítva el a maradék nedvességet a gubókból, így gyakorlatilag az összes THC pszichoaktívvá válik. Az érleléssel azt is elérjük, hogy a gubók eléggé megszáradnak ahhoz, hogy még véletlenül se penészedjenek be a tárolás során. Nem utolsósorban egy megfelelően érlelt gubó egyenletes parázzsal ég.

(A durva kezelés, a gyakori fogdosás, dörzsölgetés zúzódásokat okoz, és a gyantás mirigyek letöréséhez vezet. Még a megfelelő szárítás és érlelés mellett is lényegesen csökkenti a THC-tartalmat a learatott marihuána brutális kezelése.)

Szárítás

Íme a növények szárításának egyik legjobb módja a maximális mennyiségű THC-tartalom megtartása érdekében. A levágott teljes érett növényt fejjel lefelé lógasd le egy zsinórról. A növények lehetőleg ne érjenek egymáshoz, ezáltal elkerülheted az egyenlőtlen száradást és  a penészedést. A páratartalom 50-60% és  a hőmérséklet 15–21 °C között legyen. A szobának viszonylag sötétnek kell lennie, mert a fény, főképp a közvetlen napsugár, csökkenti a THC-t.

Egy légáramlást biztosító, szellőztető ventilátor szükséges lehet, hogy szabályozhasd a hőmérsékletet és a páratartalmat. Alkalmazhatsz még páramentesítőt vagy légkondicionálót, hogy csökkentsd a környezet relatív páratartalmát, és szabályozd a szoba hőmérsékletét. Ne irányítsd a ventilátorokat közvetlenül a száradó növényekre, mert az egyenlőtlen száradáshoz vezet.

A légköri viszonyoktól és a növények méretétől, illetve sűrűségétől függően pár hét múlva elég szárazak lesznek a fogyasztáshoz. Azon növények, melyek külső ventilátorszerű ép levelekkel rendelkeznek, hosszabb ideig száradnak, mint azok, amikről ezeket már leszedték. A száradás mértéke megállapítható a szár hajlításával, aminek pattannia kell. A gubónak száraznak kell lennie érintésre, de nem törékenynek. Ekkor a gubó már megfelelően ég ahhoz, hogy elfüstöljük.

Miután a növény eléggé megszáradt, óvatosan manikűrözni kell a gubókat a szárhoz kapcsolódó nagyobb levelek levágásával. Ha a levélnyél (petiole) rajta marad, penészedést okozhat. A kisebb, kevés gyantával rendelkező leveleket is metszd le, hogy csak a gyönyörű gubó maradjon meg.

Érlelés

Noha a növények száraznak tűnnek, belül még mindig tartalmaznak nedvességet, ami befolyásolja az ízt és a hatást. Ahhoz, hogy ezt a többletnedvességet eltávolítsuk, szükséges az érlelés, amitől a gubó egységesen válik szárazzá, és gyakorlatilag az összes THC pszichoaktívvá alakul.

Ehhez vágd szét a szárakat kezelhető hosszúságúra – kevesebb, mint 30 cm –, és helyezd azokat légmentes tartályokba. Befőttesüvegek erre a célra a legjobbak, mert a műanyag tartályok sok termesztő szerint nem kívánt ízt juttatnak a gubókba. Zárd le a tárolókat. Ezzel olyan mikroklíma keletkezik, mellyel a nedvesség „kiegyenlítődik” a gubókban. A belső nedvesség a gubó száraz részeihez vándorol. Gyengéden pakolj be annyi gubót, amennyit csak tudsz az üvegtárolóba, ügyelve arra, nehogy megsérüljenek. Rakd a tárolókat egy hűvös, sötét, száraz helyre. 2-4 órán belül ellenőrizd, hogy a gubók „kiizzadták” magukból a nedvességet. Ehhez gyengéden össze kell nyomni a gubókat, és látható, hogy nedvesebbek-e, mint pár órával azelőtt. Óvatosan préseld a gubókat, mert könnyen zúzódnak. Legtöbb esetben már teljesen szárazak lesznek. Ha mégsem, rakd vissza őket a tárolóba még egy éjszakára, és ellenőrizd másnap újra. A gubók kissé nedvesek lesznek. Vedd ki őket a tárolóból, és óvatosan helyezd őket egy papírzacskó aljára. Akár 10 cm magasra is halmozhatod a gubókat. A zacskó tetejét egyszer behajtva zárd le. A gubók száradását ellenőrizd kétszer-háromszor egy nap. Ilyenkor óvatosan forgasd át őket a zacskóban, hogy ne végig egyazon oldalai érintkezzenek. Vedd ki a gubókat, ha már megszáradtak, és rakd vissza a befőttesüvegbe. A következő nap ismét ellenőrizd, hogy mindenhol egyenletesen kiszáradtak, és nem nedvesek-e. Ha mégis, ismételd meg a papírzacskóban történő elhelyezést, majd ismét vissza velük az üvegbe. E folyamatot mindaddig kell ismételni, míg a gubók egyenletesen szárazzá nem válnak.

Ha a gubók alacsony nedvességtartalmúak, hagyd őket a tárolóban, és a többletnedvességet engedd ki a tetején. Egyszerűen nyisd ki néhány percre pár óránként, hogy a nedvesség távozhasson, mielőtt ismét lezárnád. Lehetőleg naponta ellenőrizd a befőttesüveget, és 5-10 percre mindig hagyd nyitva. Egy-két héten belül már teljesen szárazak lesznek ahhoz, hogy légmentesen lezárjuk őket. Ezután a tárolót helyezd a hűtőbe, vagy egy hűvös, sötét helyre legalább egy hónapra, vagy akár hosszabb időre. Az íz és hatás a tetőfokon lesz! A hűtők lassítják a bomlást, de magas páratartalommal rendelkeznek, így ügyelni kell, hogy biztosan légmentesen legyen lezárva a tároló.

Épp az imént ellenőriztem a saját hűtőmet, amiben a relatív páratartalom 65% és a hőmérséklet 5 °C. Semmiképp se a fagyasztóba tedd a tárolót! A gubók felülete fagyáskor vonzza a nedvességet, amitől a gyantás mirigyek károsodnak.

Gyorsszárítás

Nem javaslom a gyorsszárítást, de azok számára, akik nem képesek várni, itt egy pár sor, tömör ismertető.

1. eljárás: Manikűrözd a friss gubókat. Egyenletesen terítsd ki azokat, majd csomagold papírba, vagy helyezd egy borítékba. A papírt vagy borítékot rakd egy meleg tárgy tetejére (hűtő, radiátor, tv stb.). A hő mértékétől függően a gubók pár óra múlva vagy egy éjszaka alatt megszáradnak, bár egy kissé ropogósak lesznek. Helyezd a gubókat légmentes tárolóba, amíg kiizzadják magukból a maradék nedvességet, majd kövesd a fenti érlelési útmutatót.

2. eljárás: Vágd szét a friss gubókat és lombozatot. Rakd rá egy 15 cm-es alufólia négyzetre, majd helyezd 60-80 wattos izzó alá. Félpercenként keverd meg. Mindössze 3-5 percig tart, hogy megszáradjon.

3. eljárás: A feldarabolt gubókat és a lombozatot rakd egy sütőlapra, majd tedd a sütőbe 10-15 percre 65 °C-on. Folyamatosan ellenőrizd, míg meg nem száradnak, majd kövesd az érlelési útmutatót.

4. eljárás: A felszeletelt gubókat és lombozatot rakd be egy mikrohullámú sütőbe. Állítsd be a teljesítményt 300-400 wattra, majd rövid, 5-10 másodperces programokra indítsd be, folyamatosan ellenőrizve és forgatva ismételd, amíg megszáradnak.

5. eljárás: Hámozd le a szárakat, hogy a növény gyorsabban megszáradjon. Először a nagyobb leveleket szedd le, így a szárak külső rétegét egy kés segítségével lehánthatod. Ezáltal a szár belseje kerül kívülre, a száradási idő 20%-kal csökken.

Végül: a türelmes termesztő nem szívja el a gubókat idő előtt!

Megosztom...