Szmóker szülők 2.
Anya vagyok, füvet szívok
Sorozatunk első részében azt taglaltuk, miként lehet elkerülni, hogy a kannabisz használata a gyereknevelés rovására menjen. Ezúttal fókuszunkat az amerikai szülőkre helyezzük, és azt vizsgáljuk, hogy a legalizáló államokban csökkentek-e a lakosság előítéletei a füvező anyukákkal szemben, valamint konkrét példákkal illusztráljuk, miként profitálhat az egész család az anyuka gyógyászati kannabisz terápiájából.
A szülők kannabiszhasználatát övező viták leginkább Coloradóban és Washingtonban vannak terítéken, ahol a felnőttek már törvényes keretek között fogyaszthatnak kannabiszt otthonukban. A témához néhányan humorral közelítenek, például az idén indult Jus’ Sayin’ Productions című vígjátéksorozat egyik epizódja a következő, kifacsart prevenciós címet viseli: „5 intő jel, hogy a szüleid füveznek”. Ugyanakkor az sem ritka, hogy a televíziós riporterek két sörösreklám között döbbent arccal hallgatják, amikor a szülő a cseppet sem extrém spanglizási szokásait ecseteli. A füvező anyukákra irányuló ellenérzések felvetnek néhány megfontolandó kérdést mindenki számára az alkohol kultúrájában: vajon felelőtlenebb-e az a szülő, aki gyermekével egy fedél alatt alkohol helyett kannabiszt fogyaszt? Ismervén az alkohol családon belüli erőszakban betöltött kiemelkedő szerepét és a kannabisz relatív alacsony kockázatát e téren, a szmóker szülők megbélyegzése kapcsán azt is érdemes átgondolnunk, vajon megfelelően viszonyulunk-e a szülők mértékletesnek mondott alkoholfogyasztásához…
Az vesse rám az első követ…
Szeptember végén az ABC News izgalmas összeállítást készített néhány felvállaltan spanglizó denveri szülőről. Miután betekintést nyerünk öt anyuka közös kikapcsolódásába – természetesen gyermekeik nélkül –, a riporternő szigorú arccal teszi fel a kérdést egyiküknek, Jane Westnek (képünkön jobbra), hogy betépve mégis hogyan lehet felelősségteljesen vigyázni a gyerekekre, illetve hogy mit érezne az anyuka, ha csemetéje egy napon füvezni kezdene? West válaszai zavarbaejtően kézenfekvőek. Ad 1) felelősségteljes szülő vagy bébiszitter a gyerekkel való együttlét során sem kannabiszt, sem alkoholt nem fogyaszt, ám ez utóbbiról nem vagyunk hajlandók tudomást venni. Ad 2) nincs lényegi különbség aközött, hogy a kamasz alkoholt inni vagy füvet szívni kezd, pláne Coloradóban, ahol ugyan mindkettő legális, de csak 21 éves kor fölött. A szülő normális reakciója erre, hogy elbeszélget a gyerekével ezekről a szerekről és fogyasztásuk kockázatairól, miközben megpróbálja kitolni további használatukat a tizenéves kor utáni időszakra. A denveri anyuka magáévá tette a tudomány álláspontját a kamaszkori kannabiszfogyasztás veszélyeiről, ezért tartózkodik attól, hogy gyermekei előtt gyújtson jointra, de amikor felteszik neki a kérdést, hogy enyhén hatás alatt állva sem mutatkozik-e előttük, kíméletlenül rávilágít arra, hogy ez a kérdés egy pohár sörre átültetve mennyire nevetségesen hangzana. Jane szerint egész egyszerűen nyíltabban kéne kezelni a szülők fűhasználatát, és ha teljesen rendben való azt mondani, hogy „azta, de berúgtam tegnap!”, akkor miért ne ismerhetnénk el ugyanúgy, hogy „huh, de betéptem tegnap!”? West olyannyira komolyan gondolja, hogy a kannabiszhasználatban nincs semmi szégyellni való, hogy megalapította az Edible Events (Ehető Események) céget, ami azt a küldetést tűzte ki céljául, hogy „maximalizálja a kannabiszélményt, és hihetetlen tapasztalatot nyújtó, művészien koreografált eseményeken keresztül stimulálja a kiélesedett ízlelést, szaglást, látást és hallást”. Szerveznek többek között all inclusive eseményeket magángalériákban, ahol a képek mellett mennyei ételek és italok, valamint élő DJ-produkciók gondoskodnak az érzékek és a magasabb tudatállapot kényeztetéséről. Naivitás lenne azt gondolni, hogy a kenderkedvelő szülők gyereknevelési kötelezettségeikre hivatkozva semmiképp sem tudnak hasonló eseményt az életükbe illeszteni, és csupán alkoholos elhajlásokra kaphatók. A szülőket is célzó füvesbulikkal kapcsolatos tartózkodás egyelőre talán magyarázható azzal, hogy a coloradóiak észérvek – elsősorban gazdasági érvek – terén már felnőttek a kannabisz legalizációjához, de érzelmileg még nem barátkoztak meg vele teljesen. Amivel viszont már bőven volt idő barátkozni az óceán túloldalán, az a gyógyászati célú használat, ami esetenként anyukákat is érint. Családjaik elképesztő változásokról számolnak be, egészen más megvilágításba helyezve a kannabiszt használó édesanyákat.
Visszakaptam az anyukámat
A legismertebb talán a Beverly Hills Cannabis Clubot vezető Cheryl Shuman története, akit állítása szerint a kannabisz nemcsak jobb anyukává, általában jobb emberré tett. Cheryl tíz évvel ezelőtt elvált, és egyedül maradt két gyerekével, ami annyira megviselte, hogy depresszióba esett. A vényköteles gyógyszerek nemhogy nem adták vissza lelki békéjét, de a függőség és az elszigeteltség börtönébe zárták. Amikor terapeutájának beismerte, hogy élete irányítása teljesen kicsúszott a kezei közül, az orvos azt javasolta neki, hogy tegyen próbát a kannabisszal. A kísérlet bevált, a betegnek visszatért az életkedve, és sokkal kiegyensúlyozottabbnak érezte magát, mint bármelyik gyógyszerrel. Ezt lánya is megerősítette, aki végre nem egy gyógyszerekkel leszedált zombit látott maga előtt, hanem a mosolygós édesanyját, aki így ismét jelen volt a család életében. „Visszakaptam az anyukámat” – összegezte röviden. Cherylre a motiválatlan füves sztereotípiáját aligha lehetne alkalmazni. 1996 óta, azaz a gyógyászati marihuána mozgalom kezdeteitől jelen volt aktivistaként és páciensként, alapítója többek között a Beverly Hills NORML-nek, a NORML női tagozatának és aNational Cannabis Industry Associationnek, hogy csak a fontosabbakat említsük, és többször utaltak rá a kannabisz reform mozgalom legbefolyásosabb női képviselőjeként. De ki lehet emelni a Beverly Hills klubból Simmi Dhillon történetét is, aki egy autóbaleset következtében kialakult krónikus fájdalmaira kapta a bivalyerős fájdalomcsillapítókat, melyek a fájdalommal együtt a tiszta tudatát is elhomályosították. A fájdalom sajnos időszakosan még mindig visszatér, és amikor napok óta az ágyat nyomja, akkor tízéves fia emlékezteti, hogy „anya, ideje gyógyítani magad”, vagyis ideje magadhoz venni némi kannabiszt, hogy visszatérj hozzánk. Szerinte ha a kannabisz gyógyhatásait egy tízéves gyerek meg tudja érteni, és el tudja fogadni, akkor ez a felnőtteknek sem jelenthet akadályt. Ám ha valaki még most sem tud megbarátkozni a marihuánafogyasztó anyuka képével, akkor hívjuk segítségül a tudományt!
A tudomány álláspontja
A gyógyászati célú fogyasztás ugyan csak az egyik lehetséges használati mód, de úgy látszik, hogy még Coloradóban is hajlamosabbak ezt a formát elfogadni, mint a kikapcsolódás részeként történő füvezést. Aki valamiért kételkedne abban, hogy Simmi Dhillon és megannyi sorstársának fájdalmait a kannabisz bármilyen gyógyszernél eredményesebben csillapította, annak egyenesen a tudomány szállítja a választ a miértre. Rebecca Craft, a Washingtoni Állami Egyetem pszichológiaprofesszora patkányokon végzett kísérletek alapján megállapította, hogy a nők 30%-kal érzékenyebbek a THC fájdalomcsillapító hatására, mint a férfiak, magyarán esetükben lényegesen hatékonyabban enyhülnek a fájdalmak. Craft felhívta a figyelmet arra a kutatói tendenciára, hogy a kannabisz hatásaival kapcsolatos konklúziókat rendszerint férfiakon végzett kísérletek alapján vonják le, holott egyáltalán nem egyértelmű, hogy a nők esetében is azonos eredményeket kapnának. A pszichológus és kutatócsoportja ezért évek óta rutinszerűen a nőkre gyakorolt eltérő hatásokra koncentrál, aminek kulcsa elmondása szerint az ösztrogénhormonban érhető tetten. Ovuláció idején, amikor az ösztrogén szintje eléri a maximumot, a nők még érzékenyebbek a THC hatásaira, így a fájdalomcsillapításra is. A magasabb érzékenység azonban a THC negatív hatásaira való megnövekedett fogékonysággal is együtt jár, ezért Craft és csapata a kannabiszban szintén fellelhető CBD (kannabidiol) hatásait is elemzi, mely kiegyensúlyozza a THC nemkívánatos hatásait. Craft egyébként nem tud elég hálás lenni a legalizációnak, mivel az nagyobb lehetőséget ad a nemi különbségek megfigyelésére a humánkísérletekben, így átfogóbb képet nyújt a különböző THC és CBD tartalmú fajták hatásaiban jelentkező eltérésekről, mind gyógyászati, mind rekreációs szempontból.
Mi legalább ennyi hálával adózunk a coloradói és a washingtoni polgárok döntésének, hiszen a fenti vitákon keresztül egyre többen beláthatják, hogy a kender egyáltalán nem az ördögtől való, és megfelelő körültekintéssel a szülők is bátran élvezhetik rekreációs, illetve gyógyhatásait.
