Szüreti mulatságok
A sok kutatás, munka, kockázat, kiadás és a hosszú, türelmes várakozás végeredménye a bőséges szüret. Általában az erős, egészséges, jól termesztett klónok és palánták adják a legnagyobb hozamot. Egy jól szervezett előaratás, majd aratás nélkülözhetetlen a kannabisz minőségének megőrzése és a munkálatok csökkentése érdekében. A növényeket beérésük tetőfokán célszerű learatni, ami mindössze 5-7 napig tart, így az időzítés fontos tényezővé válik.
A kannabisz erős szaga sokszor problémát jelent aratás előtt, közben és után, melyet kontroll alatt tarthatunk, ha a szárító- és a manikűrözőhelyiség megfelelően szellőzik. Lehetőleg bőséges mennyiségű friss levegő járja át a szobát, hogy a szagoktól gyorsan megszabaduljunk. Ha a levegő megáll a szárítószobában és körülötte, a szagok megmaradnak, és egyre erősebbek lesznek. A hőmérsékletet célszerű 21°C alatt tartani, hogy a kannabiszban lévő olajok nehogy feloldódjanak, és kellemes, de nem kívánt szagokat terjesszenek. A kannabisz illatát visszatarthatod egy megfelelően zárt szárító- és manikűrözőhelyiségben is.
A szerves és műtrágyák ízét a learatott gubókban megszüntetheted, ha azokat tiszta vízzel vagy tisztító oldattal megöntözöd. Ez eltávolítja a talajban és a lombozatban lerakódott vegyszerek maradványait. 10-14 nappal aratás előtt öntözd meg a kerted desztillált vagy fordított ozmózissal kezelt vízzel. A vizet ugyanúgy alkalmazd, mint a tápoldatokat. Hidroponikus rendszereknél a vizet cseréld le 4-6 nappal az alkalmazást követően. A tartályhoz folyamatosan adagold a „tiszta” vizet. Az aratás megkezdése előtti két napban már ne öntözd a kerted. A talajnak meglehetősen száraznak kell lennie, de azért nem annyira, hogy a növények elhervadjanak. Így a szárítást is gyorsíthatod egy-két nappal, ami nem befolyásolja a végtermék minőségét.
A növekedés az aratáskor megáll, és a THC-tartalom a továbbiakban már nem emelkedik, legfeljebb megmarad, vagy kicsit csökken. A THC megőrzésének kulcsa a megfelelő kezelés. Célszerű kerülni a prolongált fény időszakokat, a 27 °C feletti hőmérsékletet, az ujjakkal történő dörzsölgetést s a nyirkos, nedves környezetet – ezek a THC-tartalom csökkenéséhez vezetnek.
A THC-vegyület a levelekben, virágokban és a száras mirigyszerű trichómákban keletkezik, melyeket előszeretettel hívnak „gyantás mirigyeknek” vagy „szőrszálaknak” is. A trichómák egy szárból és gyantás fejből állnak. Úgy néznek ki, mint egy cölöp egy dudorral a tetején. A száraknak és a gyökereknek az illata olyan, mintha füstölhetőek lennének, de kevés „agygörbítő” kannabinoidot tartalmaznak, ha van bennük egyáltalán, és a gyanta sem igazán pszichoaktív. A hímivarú növények sokkal kevesebb THC-val bírnak, és célszerű learatni őket, mielőtt még beporozzák a nőivarúakat. A női növények betakarítását a trichómák érettségének tetőfokánál a legjobb elvégezni. Először mindig a leveleket kell learatni.
A termesztők általában fejjel lefelé lógatják a növényeket, mert így egyszerű, kényelmes és hatékony – nem pedig azért, hogy a meglévő THC-potens gyantát elvezessék a gubókba. A gyökereket felforralni annak érdekében, hogy a THC-t kivonjuk belőle, egész egyszerűen őrültség!
Amikor a nagyobb levelek teljesen kialakulnak, általában a THC-tartalom a tetőfokon van. A gubók körüli kisebb levelek továbbra is gyantát termelnek, egészen addig, míg a gubók megérnek. A végtermék hatása is megmarad, ha a levelek egészségesek és zöld színűek, és semmi nem vész kárba, ha rajta maradnak a növényen. A leveleket csak akkor kell levágni, ha betegség jeleit mutatják – vagy gyors ütemű sárgulást –, melyet a műtrágya nem tudott meggyógyítani. Ez legfőképp a ventilátorszerű levelekre vonatkozik, melyek még a gubók előtt megjelennek. A nagy levelek automatikusan besárgulnak, amikor a nitrogéndús műtrágyát már nem adagoljuk a virágzás során.
Vágd le az egész levelet, beleértve a szárát (petiole) is, majd rakd bele egy zacskóba. A papírzacskók jól levegőznek, és lezárhatók, ha a tetejüket behajtjuk. A műanyag zacskók nem eresztik át a levegőt, ezért azokat nyitva kell hagyni. Ha a petiole-t rajta hagyjuk a növény szárán, az összezsugorodik, majd elhal. Ez a kicsi halott rész vonzza a nedvességet és a penészt, ezért a problémák elkerülése érdekében célszerű eltávolítani. A zacskót tartsd egy szekrényben, vagy olyan területen, ahol a páratartalom 40-60%, és a hőmérséklet 15–21 °C között mozog. Nyúlj bele a zacskóba egyszer-kétszer egy nap, és kézzel keverd meg a leveleket, melyek 5-7 napon belül kiszáradnak. Utána tárolhatod azokat a fagyasztóban például Ice-O-Lator hasis előkészítéséhez. (De séfbácsi receptjeihez is elsütheted – A Szerk.)
A hímivarú virágok a 12/12 nappal/éjjel fotoperiódus beálltát követően már két hét múlva képesek pollent termelni. Amikor a hím virágok láthatóvá válnak, de még nem nyíltak ki, a THC-termelés a tetőfokon van – ez a legmegfelelőbb időpont az aratásra. Ha a hímek kiengedik a polleneket, a degradációs folyamat elkezdődik, és a virágok elhullnak.
A hímivarúakat óvatosan kell aratni, főleg ha közel vannak a nőivarúakhoz. A növény aljánál kell levágni úgy, hogy minél kevesebbet rázkódjon a növény. Annak érdekében, hogy megelőzd a véletlen beporzást egy észrevétlen, kinyílt hímivarú virág miatt, célszerű egy műanyag zacskóval betakarni a növényt, és az aljánál rákötni még az aratás megkezdése előtt. Ha felismersz egy megnyílt pollenzsákot, permetezd be vízzel, hogy életképtelenné tedd a pollent. Zárd el a hímivarúakat, amíg szükséges.
A sinsemilla (magnélküli) virágok 6–12 hétig érnek, miután a fotoperiódus 12 órára változott. A legjobb idő az aratásra, amikor a THC-termelés a tetőfokon van, de a degradációs folyamat még nem kezdődött el. A beltérre létesített fajtákat úgy nemesítik, hogy a növény összes része a csúcshatást egyidejűleg éri el. Ettől függetlenül az alacsonyabban helyezkedő virágcsúcsok, melyek kevesebb fényt kaptak, nem annyira gyantásak, mint a fenti ágazatok, és az is lehet, hogy kevésbé gyorsan érnek be. Azon fajták, melyek egyidejűleg érnek, általában 4-5 hét gyors gubóformálódáson esnek át, mielőtt a növekedés kiegyenlítődik. Az aratást célszerű megkezdeni 1-3 héttel azután, hogy a növekedés lelassul. A bibék fehérről barna vagy barnásvörös színűre változnak, mialatt a virágcsúcsok beérnek – ez a színváltozás jelzi, hogy a növény érik, mindemellett ez nem a legmegfelelőbb módszer az érettség csúcspontjának megállapításához. Saját tapasztalataim során megállapítottam, hogy nehéz meghatározni a csúcsérettséget a bibék színe alapján minden fajtánál. A legjobb mérce erre a trichómák és a gyantás mirigyek színe.
A gyantás mirigyek színei megváltoznak az érés során. Először világosak, majd tejszínűek, végül borostyánsárgásak lesznek. Azon gyantás mirigyek, amiket sokszor összenyomtak vagy lökdöstek, gyorsan elkopnak. A mirigyek színei nem egyszerre változnak még ugyanazon a gubón vagy növényen sem, a folyamat fokozatos, és az egyes gyantás mirigyek különböző ütemben színeződnek el. Természetesen léteznek kivételek, mint például a „Blueberry” (Fekete Áfonya) fajta, amely sötétebb, akár lilás színű mirigyekkel is rendelkezhet. Ha szeretnéd közelről megnézni a gyantás mirigyeket, alkalmazhatsz ékszerészek által használt 10-szeres nagyítót vagy 20-50-szeres kézi mikroszkópot. Az én kedvencem egy 30-szoros nagyítású kézi mikroszkóp, elemmel működő lámpával, amit bélyeggyűjtők használnak. A gubók leszedése nélkül nézd meg a mirigyeket, vagy szedj le egy apró gyantás részt a már érett gubóról, és helyezd a mikroszkóp alá. Ha annak nincs lámpája, használj elemlámpát hozzá, hogy ne legyenek árnyékok a képben. A gyantás mirigyek három stádiumból az egyikben lesznek: világos, áttetsző, vagy tejszerű fehér és borostyánsárgás.
Az aratást akkor kezdd meg, ha a mirigyek legnagyobb része világos, és egypár már tejszínűvé változott. A korai aratás, amikor a mirigyek mind világosak, kevésbé pszichoaktív végtermékhez vezethet, mert azok kevesebb THC-t tartalmaznak. Ha ilyenkor végzel betakarítást, az agyi, szárnyaló, részegítő betépést eredményez, és a testre alig lesz hatással. A tiszta Sativa és Sativa-domináns fajtáknál ez a tökéletes aratási szcenárió.
A legmagasabb koncentrációjú THC a gyantás mirigyek alapjánál található. A legjobb idő a betakarításra, mikor a trichómák teteje gömbölyűvé, színük pedig áttetsző, krémes-fehérré válik. Az öregedő mirigyek borostyánsárgásak, később barnás színűek lesznek, majd összezsugorodnak, és a THC-tartalom eltűnik. A gubókat célszerű megvizsgálni mindennap, kezdve a virágzás hatodik hetétől.
Ha az aratást akkor hajtod végre, amikor a mirigyek 50%-a krémes-áttetsző színű, a termék hatása nemcsak agyi, hanem kellemes testi is lesz. Ha inkább erős testi hatásra vágysz, célszerű akkor betakarítani, amikor a mirigyek nagy része már borostyánsárga. Az ekkor elvégzett betakarítás megfelelő a tiszta Indica vagy Indica-domináns fajták esetében, de a tiszta Sativáknál vagy Sativa-dominánsoknál a fajta előnyei már nem igazán érvényesülnek.
Az aratást követően a legtöbb termesztő manikűrözi a gubókat a THC-tartalom megőrzése érdekében még a lassú és egyenletes szárítás előtt. A szárítás után a gubókat érlelni kell, hogy elérjék a tökéletes aroma- és ízhatást. Mint egy finom bornál, az érlelés ez esetben is javítja az ízt és az illatot. Ezt követően a megfelelő tárolás biztosítja, hogy a gubók megtartsák az összes fontos tulajdonságukat. A munkálatok után pedig következhetnek a szüreti mulatságok!
