Tépős Lajhár
A világ felvilágosultabb részén már nem egyenruhás rendőrökkel vagy leépült dzsánkik mutogatásával tesznek a droghasználat megelőzéséért, hanem a fiatalok érdeklődésére hangolt, az egészségtudatosságot célzó beszélgetésekkel, esetleg ötletes és elgondolkodtató reklámszpotokkal. Utóbbi kategóriában indult az ausztrál „Stoner Sloth”, azaz Tépős Lajhár kampánya, ami az eredeti szándékkal ellentétben elmélyedés helyett örömkönnyeket csal a néző szemébe.
„Emberszabású” lajhárunk válasz helyett ugyanis csak tehetetlen nyögéssel reagál az őt ért vádakra, lomhán tárogatja hosszú karmú mancsait, vagy éppen az asztalra borul szégyenében, miközben a háttérben keserves gitárjáték hallható. A három kisfilm első részében a főhős egy középiskolás lányt alakít, aki egy sort sem írt a dolgozatára óra végéig, majd a tanárnő kérdő tekintetére válaszul bánatosan bőgicsél, és lapátkezei alá temetkezik. A hátsó padsorból egy éles szemű osztálytársnője lesajnáló arccal kiosztja: Tépős Lajhár! A második szpotban lajhárunk családi ebéden vesz részt, és amikor anyukája a sót kéri tőle, némi morfondírozás és tépelődés után átnyújtja neki a salátástálat. A kegyetlen nővér mindenki számára hallhatóan fedi fel a titkot: Tépős Lajhár! A harmadik jelenetben dübörög a party, folyik az ital, a fiatalok együtt nevetgélnek az elhangzott sztorin, mígnem a lajhárnak szegezett kérdéskor megfagy a levegő, és válasz helyett az ismert nyögdécselést és tehetetlen gesztusokat kapjuk. A lányok nyomban el is illannak, a humánlajhár barátja pedig olyan képpel, mint aki áporodott fingfelhőbe keveredett, ítéletet hirdet: Tépős Lajhár!
A három jelenet együtt másfél percet tesz ki, és előzetes ismeretek nélkül egyben megtekintve egészen hipnotikus erejű – az ember egyszerre döbben meg, és keresi a választ a látottakra, miközben próbálja elnyomni a bizarr videók keltette röhögőgörcsöt, vagy egyszerűen átadja magát a csodálkozással vegyes nevetés hullámainak. Ocsúdás közben pedig felteszi magának a kérdést: emberek erre pénzt költöttek, és eredményt várnak tőle? A népszerűségre semmi esetre sem lehet panasz: egy héttel a YouTube-ra kerülést követően a videoválogatást 2,5 millióan nézték meg, és a világ legkülönbözőbb pontjain számoltak be róla. Olyan kritikát azonban nagyítóval sem találni, mely az egyediség mellett az okos megközelítést és a várható eredményességet méltatná. A legmegengedőbb talán a Huffington Posté, mely szerint „ez a legrosszabb drogellenes kampány, amit valaha láttunk, vagy a legjobb”. És tényleg, találkoztunk olyan visszajelzéssel is, hogy valaki magára ismert a szánni való lajhárban (még ha ez nem segítette is a leállásban). Így aztán adja magát a kérdés, hogy megvizsgáljuk, nem egy álkampánnyal van-e dolgunk? A lajhárvideókért felelős New South Wales állami médiaszerve ugyan a szatíra műfajában is utazik, de ezt az akciót állításuk szerint véresen komolyan gondolták. „A Tépős Lajhár figyelemfelhívó kampány célja a pozitív magatartásformák bátorítása a fiatalok körében, még az előtt, hogy a rossz szokás elkezdődne, valamint a füvezés abbahagyásának motiválása a függőség kialakulása előtt” – magyarázta a kabinet médiafelelőse. „A kampány célja a figyelemfelkeltés és a megoszthatóság a kamaszok között, akik a leginkább veszélyeztetettek a kannabiszhasználatban. Tudjuk, hogy a fiatalabb közönség inkább azokra a kampányokra reagál, amelyek a cselekedeteik rövid távú hatásainak következményeit emelik ki.” Kérdés, hogy mennyiben értelmezhető pozitív magatartásformaként, ha a rottyra szívott társunkat undorral megbélyegezzük? Talán nem hallottuk még elégszer, hogy a problémás droghasználat kialakulásának egyik fő okozója az elszigeteltség érzése, a segítség hiánya és a megbélyegzés?
A tudományos közösséget nem is lelkesíti, hogy belassult, tehetetlen lajhárral azonosítsák a füvezőt, akibe a tanár, a család és a piáló haverok még bele is rúgnak egyet. Az Ausztrál Nemzeti Kannabisz Prevenciós és Információs Központ (NCPIC) néhány nappal a videók megjelenését követően el is zárkózott a kampánytól. Ez azért is kifejezetten problémás, mert a Tépős Lajhár-videók a további információk tekintetében épp hozzájuk irányítják a látogatókat. Az NCPIC kiadott egy közleményt, melyben leírták, hogy a tinédzserek intelligensek, sok információhoz hozzáférnek, amit a kampányoknak figyelembe kell venniük, és tartózkodniuk kell a túlzásoktól. Hozzátették, hogy nem vonták be őket a kampány kialakításába, és csak a videók megjelenésekor találkoztak a Tépős Lajhár névvel. A szervezet leszögezte, hogy a kampány nem fedi az NCPIC nézőpontját abban, hogy miként kell megközelíteni a kannabisz okozta ártalmakat, de azért további sikereket kívánt a felelős kormányzati szerveknek. Kellemetlen. És kik azok, akik profitálnak a videókból? Természetesen az internetes népművészek és a mémgyárosok! A világhálót hamar elöntötték a humoros és elgondolkodtató feldolgozások. Egyik kedvencünk a családi ebéd konfliktusát értelmezi át, ahol a narrátor megjegyzéseiből kiderül, hogy a fiú dilemmáját az okozza, miként óvja meg édesanyja egészségét, amit a túl sok só már kikezdett. Így jut arra az ötletre, hogy só helyett inkább salátát ad neki, amivel sokkal jobbat tesz a szervezetének. Egy másik feldolgozás arra világít rá, hogy nem minden spangli, ami fénylik. Értelmezésében az üres lap előtt görnyedő diák nem túlszívottsággal, hanem depresszióval küzd, és az elítélő szavak a legkevésbé sem javítanak az állapotán. Egy héttel az indulást követően még nem látjuk, mekkora karriert fog befutni a Tépős Lajhár-kampány, de az bizonyosnak tűnik, hogy nem a füvezési trendeket megfordító tökéletes fegyverként vonul be a prevenció történetébe.
