Terápiás célú kivándorlás

Alternatív kezelés és tünetmentesség

Sokat hallani arról mostanában, hogy ki a gazdasági bevándorló, és ki a menekült, de sokkal kevesebb szó esik az Unión belül zajló elképesztő méretű lakosságcseréről, melynek legerősebb mozgatórugója szintén az egyéni gazdasági érdek. Ám vannak ennél sokkal „extrémebb” esetek is, például amikor valaki kifejezetten egy betegség miatt, terápiás kezelés céljából kénytelen elhagyni az otthonát. Egy Ausztriában élő magyar kannabiszpácienssel beszélgettünk.

Cannabis Kultusz: Öngyógyszerező kannabiszpáciens vagy. Mikor és hogyan derült ki a betegséged, és mire használod pontosan a kannabiszt?

Ennek a betegségnek a neve Colitis Ulcerosa (A Chron-betegség egy fajtája – A Szerk.), és ez a bélbetegségek egyik formája, ami az emésztőrendszer krónikus gyulladásával jár, jellegzetes és heves hasi fájdalommal és gyakori hasmenéssel. Nálam tízéves koromban vették észre, hogy gond van, de diagnosztizálni csak hónapokkal később a megyeszékhelyen tudtak. Ez azonnal, 11 évesen radikális életmódváltozásokat hozott. Szakorvos és dietetikus segítségével elkezdtünk egy zsírmentes, fűszermentes, laktózmentes diétát, plusz a gyógyszeres kezelést. Iskolás gyerekként ez nagyon nehéz volt, nagy önfegyelmet igényelt, hogy mindig mindent, amivel bárhol megkínáltak, osztálytársak, barátok, azt vissza kellett utasítanom. Persze megértettem, hiszen amint nem figyeltem oda a táplálkozásomra, órákon belül nagyon megfizettem az árát. Eközben zajlott a gyógyszerezés, aminek célja elsősorban a gyulladáscsökkentés volt. Nagyon erős szteroidtartalmú készítményeket kaptam, például Medrolt, aminek hamar jelentkeztek a mellékhatásai (felpuffadt arc, fájdalmas gyulladt pattanások, bőrelváltozás), szóval fizikailag is elkezdett a szervezetem rosszul reagálni. Emellett még három másik gyulladáscsökkentőt is szedtem, amik persze félő volt, hogy kikezdik a gyomromat is, ezért mellé gyomorkímélőt és más készítményeket is kellett szednem, ami ezek mellékhatásait csökkentette. Ekkor már napi 15-20 különböző tablettát ettem meg, állandóan kontrollra jártunk, és évente kétszer, tavasszal és ősszel heteket kórházban töltöttem a gyógyszerek beállítása és kontrollvizsgálatok miatt. Középiskolás kamaszként, miközben szigorú diétára fogtak, az egyik ilyen alkalommal még a sportolástól is el akartak tiltani. Talán akkor éreztem először, hogy ez biztos nem jó így, de akkor még, gyerekként nem sokat tehettem.

CK: A szüleid nem is érdeklődtek alternatív terápiák, kezelési lehetőségek iránt?

Dehogynem, főleg mikor közölték velük, hogy ebből nem fogok kigyógyulni, ez egy olyan állapot, ami egész életemben elkísér. A szüleim minden, egy magyar kisvárosban elérhető lehetőségnek, esélynek utánamentek, de akkoriban, 2000 körül még internetünk sem volt otthon, szóval sokkal korlátozottabbak voltak a lehetőségeik. Persze mindent megtettek, a speciális ellátási, táplálkozási igényeim miatt ők is átálltak a diétás életmódra, nagyon szolidárisak voltak. Jártunk reflexológusnál, ami valóban könnyített az állapotomon, de nagyon fájdalmas volt. Természetgyógyásznál is voltunk, de sok eredményről nem tudok beszámolni. Szedtem a gyógyszert, mit tehettem volna…

CK: Hogy kerültél kapcsolatba a kannabisszal, hogyan tudtad meg, hogy segíthet az állapotodon?

Valamikor 16 évesen, abszolút szórakozás céljából, szívtam először. Amikor kipróbáltam, észrevettem, hogy attól nem vagyok rosszul másnap, míg ha 1-2 sört ittam, vagy két deci bort, az alkohol nagyon haza tudta vágni a bélrendszeremet. Emiatt inkább kezdtem preferálni szórakozáshoz a gandzsát, de nem voltam rendszeres fogyasztó, és nem is tudtam, hogy gyógynövény. Érettségi előtt, ami az első igazán stresszes időszak volt az életemben, nagyon felerősödtek a tüneteim, nagyon ki voltam merülve fizikailag, állandó rosszullét környékezett, és naponta 25-30-szor jártam vécére. Az óriási vízveszteségtől legyengültem, tarthatatlan volt a helyzet, és hiába tudtam, hogy a stressz váltja ki a tüneteket, nem tudtam nem izgulni a vizsgák előtt. Iszonyatos három hónapom volt. Mivel majdnem 18 voltam, elkezdtem felnőttorvost keresni, már a gyermekklinikát, ahol addig kezeltek, sem tartottam megfelelőnek, és találtunk is egy nagyon jó belgyógyászt. Továbbra is a gyógyszeres kezelést erőltették, de legalább korszerűbb készítményeket ajánlott.

CK: Ok, észrevetted, hogy a nagyon stresszes élethelyzetek kihozzák, felerősítik a tüneteket, és ezt kezelned kell, diétával, tudatos táplálkozással is segítettél magadon, de még mindig szedted a rengeteg gyógyszert, és használtad a kannabiszt. Mikor tudatosult benned, hogy a kannabisz is egy gyógyszer?

Az egy kicsit később jött, ekkor még elkezdtem pincérként dolgozni, lett saját keresetem, így meg tudtam oldani a beszerzést, és rendszeres fogyasztóvá tudtam válni. Ekkor még mindig csak annyit éreztem, hogy jobban vagyok, de mivel szedtem a gyógyszereket is, nem tulajdonítottam ezt a kannabisznak. Olyannyira nem, hogy a szüleimet sem avattam be, mert én sem úgy éltem meg, hogy kezelem magam. Visszagondolva persze biztos, hogy összefügg a dolog. Hamarosan a gyógyszereket is csökkentettem, éreztem, hogy nem kell annyi, és már csak tavasszal és ősszel szedtem, az év többi részében elhagytam. Aztán már a kórházba is csak évente egyszer mentem, de nagyon odafigyeltem a diétára, táplálkozásra, és arra, hogy minél stresszmentesebben éljek, amiben a kannabisz is segített. Nem tért vissza a fájdalom, és a kontrollok is igazolták, hogy nem romlik az állapotom. Mivel az életemben azon kívül, hogy a rendszeres kannabiszfogyasztás megjelent, sok minden nem változott, ekkor kezdtem el ezen gondolkodni. Ekkor jelent meg az első CK Magazin, amivel a Reagge Campen találkoztam először, aztán lett Facebook-csoportotok is, így már sokkal könnyebb volt elérni az információkat. Akkor még se a németem, se az angolom nem volt olyan szinten, hogy idegen nyelvű cikkeket el tudjak olvasni.

CK: Végül mikor tudatosult benned, hogy a kannabisztól vagy jobban, hogy számodra ez gyógyszer?

Ez már akkor történt, amikor kijöttem Ausztriába. Korábban olvastam a CK-ban egy interjút dr. Kurt Blaasszal, aki arról
beszélt, hogy itt vannak orvosok, akik felírnak kannabisz alapú készítményeket, és láttam, hogy a CBD-alapú termékek is elérhetőek, amikről ekkor már szintén tudtam, hogy természetes gyulladáscsökkentők. Elmentem egy előadására a témában, persze nem értettem semmit, de azt rögtön eldöntöttem, hogy amint stabilizálódik a helyzetem, személyesen is felkeresem.

CK: Apropó, orvos. A magyar orvosoddal beszéltél erről? Nyilván fontos, hogy tudjon róla.

Nem beszéltem anno a fogyasztásomról senkinek, még az orvosomnak és a szüleimnek sem.

CK: Ausztriában hogy változott a helyzet? Ugye itt a többség önellátó.

Amit legelőször érzékeltem, az a minőségbeli ugrás volt. Nagyságrendekkel jobb minőségű kannabiszt lehet beszerezni, még a feketepiacon is többnyire tudod, mit veszel, és több fajta is elérhető. Hamar megláttam, hogy itt nagyon sok az önellátó, és hamarosan én is átálltam saját ellátásra. Már arra is oda tudtam figyelni, hogy milyen fajtákat használok, milyen kannabinoid profilja van, milyen körülmények között termesztem, organikus tápot használok-e stb. Napi fogyasztóból szerintem ekkor váltam tudatos pácienssé. A nyelvtudásom is fejlődött, elég sokat próbáltam hozzáolvasni, és tudatosan törekedtem a számomra leghatékonyabb fajták előállítására. Fokozatosan csökkentettem, majd egy év elteltével már teljesen elhagytam a gyógyszerek szedését, és azóta csak kannabiszt és különféle gyógynövénykészítményeket, például diófalevél- és csalánteát, körömvirágot, rozmaringot használok, ezek egy részét szintén magamnak meg is termesztem. Abban is nagy változást hozott a kiköltözés, hogy megismertem új fogyasztási módokat, mint a vaporizerek, könnyebben és biztonságosabban tudok kannabisztartalmú élelmiszereket, például kannavajat készíteni vagy sütit sütni magamnak. A vapózás és az élelmiszerben történő fogyasztás teljesen új távlatokat nyitott meg, és kiderült, hogy az evés kifejezetten a bél- és emésztőrendszer betegségei esetén sokkal hatékonyabb, mint a füstölés. Ráadásul nem dohányzom, és nem is tesz jót a gyomornak, illetve a beleknek a füstölés. A dohányt ezért borsmentával szoktam helyettesíteni. Az élelmiszerek készítésénél és az adagolásnál nagyobb figyelemmel kell eljárni és az adott páciens igényeihez igazítani. Nekem két évig tartott, mire kitapasztaltam az ideális arányokat és adagolást. Összességében elmondhatom, hogy 15 év kínlódás és szenvedés után most tünetmentes vagyok, nem szedtem gyógyszert már három éve, és nem is tervezem. Szinte mindent tudok enni, egy-két kivétellel, de ettől még továbbra is tudatosan és egészségesen táplálkozom, ennyi idő alatt már megszoktam. Úgy fogom fel ezt az elmúlt két-három évet, mint egy felépülési időszakot, amit az eredmények is visszaigazolnak. Minden évben kell továbbra is kontrollra járnom, a legutóbbi azt mutatta, hogy a korábban érintett, tehát gyulladt bélszakasznak már csak 25%-án látszik elváltozás, és az is sokkal kisebb mértékű, mint korábban.

CK: De erről már csak beszéltetek az orvosoddal?!

Igen, már tudja, hogy milyen alternatív kezelést alkalmazok, látja az eredményeket, de úgy érzem, nem hiszi el igazán, hogy ez a kannabisznak köszönhető. Nem vitatja, hogy része lehet benne, de nem tud magyarázatot adni a teljes tünet- és gyógyszermentességre. Szerinte ez ideiglenes, és szükség lenne a további gyógyszeres kezelésre. Azt hiszem, ebben nem értünk egyet.

Megosztom...