A tiltás tudatlanságból fakad

Interjú Christian Rätsch etnofarmakológussal

Szerző: Markus Berger

Christian Rätsch 59 éves hamburgi etnobotanikus és etnofarmakológus könyvek és szakcikkek tömkelegét jegyzi. Évtizedek óta vizsgálja a tudatmódosító szerek és egyéb gyógykészítmények sámánok általi alkalmazását szerte a világban. Három teljes esztendőt töltött a lakandon indiánok között a mexikói Chiapas államban, etnofarmakológiai kutatásai révén azonban az egész bolygót – és belső világok sokaságát – bejárta.

CK Magazin: Mióta használják gyógyításra a marihuánát?

Christian Rätsch: Ezt nehéz megmondani, mivel dokumentált történelmünk a nagy egészhez viszonyítva meglehetősen rövid. A régészeti leletek – a növényi maradványok és a belőlük készült termékek – pedig nincsenek felcímkézve, így kénytelenek vagyunk a rendelkezésünkre álló írásos emlékekre hagyatkozni. Már a legelső európai és ázsiai források is gyógyfűként aposztrofálják a kannabiszt, amelynek legalább a neolitikum (újkőkor) óta többféle hasznosítási módja dívott. Ebből az időszakból valók a legkorábbi leletek. Tehát a marihuána előnyös tulajdonságaira elég hamar felfigyelt az emberiség, és ennek köszönhetően régóta meghatározó szerepet játszik a különböző kultúrákban.

CK: A kannabiszt Közép-Európában, német nyelvterületen is gyógynövényként tartották számon, és akként is alkalmazták?

CR: Igen. Az egyik első német nyelvű írásos emlék Bingeni Szent Hildegárdtól származik, aki a Rajna partján, a bingeni kolostorban tevékenykedett, és igen komoly természettudományos, illetve gyógyászati munkákat hagyományozott ránk. Megállapításait ugyan főleg görög, római és arab forrásokra alapozta, a kannabisz népi gyógyászatban való alkalmazásáról is több helyen olvashatunk nála. Nekem az a megjegyzése tetszik a legjobban, hogy a fű azoknak tesz igazán jót, akiknek „helyén van az eszük”, vagyis az ép gondolkodású emberek profitálhatnak a legtöbbet a használatából. Hildegárd amúgy látnoki képességekkel is rendelkezett. Az egyik víziójában jelent meg előtte a viriditas, a zöldéleterő. Ez egy olyan mindenben és mindenkiben jelen lévő univerzális erő, amely lehetővé teszi a belülről gyógyulást. Az apátnő rendszeresen füvezett, és betépve különös dolgokat tapasztalt – ez lehetett az ő viriditása.

CK: Mifelénk milyen szerepet játszott a kender a népi gyógyászatban?

CR: A kannabiszt a legkülönfélébb nyavalyák orvoslására használták. Láz- és fájdalomcsillapításra, megfázás kezelésére, de mentális zavarokat – például depressziót – is enyhítettek vele, amelyet akkoriban persze még nem így hívtak, hanem mélabúként emlegettek. A kender étvágytalanság esetén is segített és így tovább. Alapvetően ugyanazokat a gyógyhatásokat tulajdonították neki, amit ma is a világon mindenütt a javára írnak.

CK: A régi orvosságoskönyvekben azt is olvashatjuk, hogy a kannabiszkészítményeket a magömlés késleltetésére is használták.

CR: Pontosan. A kender szexuális zavarok esetén különösen hasznos lehet, hiszen valóban rendkívül kellemetlen, ha egy férfi izgatottságában még az előtt ejakulál, hogy a csúcsra juthatna. A fű szexuális életre gyakorolt pozitív hatását mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a régi gyógyászati munkák erről az alkalmazásáról is beszámolnak.

CK: A hasist valaha tyúkszem ellen is bevetették. Ismerek olyan régi újsághirdetéseket, amelyek arról szólnak, hogy a Karrer-féle hasisnál nincs jobb szer tyúkszem kezelésére. Hogyan használták a kender gyantáját a hámmegvastagodások eltüntetésére?

CR: Ez számomra is teljes rejtély. Fogalmam sincs, hogy mi volt a metódus, és hogy a hasis valóban elmulasztotta-e a tyúkszemet. Abban az időben, amikor a fenti újsághirdetések megjelentek, a tyúkszem sokakat érintő, általános problémát jelenthetett. Mivel erős fájdalmaik voltak, az emberek alighanem charastot (egy indiai hasisfajtát) szívtak, hogy megkönnyebbüljenek. Másféle ötletem nincs.


CK: Mikor tűnt el a kender a patikákból?

CR: Tulajdonképpen csak a 20. század folyamán. A német gyógyszerkönyv korai, a 20. század elejéről származó kiadásaiban még szerepeltek kannabiszkészítmények. Csak azután vonták ki őket a forgalomból, hogy a törvény megtiltotta a birtoklásukat. Ennek pedig tisztán politikai okai voltak, nem pedig gyógyászati.

CK: Szerinted mik a legfontosabb okok, amelyek miatt minél előbb újra gyógynövénnyé kellene nyilvánítani a kendert?

CR: Mert megbízható. Ezeréves gyógyászati múltja van, és nincs még egy olyan növény, amelyet annyit tanulmányoztak volna, mint a kendert. Ráadásul számos klinikai vizsgálat bizonyítja a hatékonyságát. Egy természetes, mellékhatásokat alig produkáló növényi terapeutikum, amely nem kerül pénzbe, már amennyiben magunk termesztjük.

CK: Ezért is nincs a gyógyszergyártó cégek ínyére. Mert a kannabiszt nem lehet levédetni. Növényeket nem lehet szabadalmaztatni.

CR: Így van, és ez nagy szerencse. A kapitalista egészségügyi rendszer haszonélvezői pont emiatt tiltakoznak kézzel-lábbal a legalizáció ellen. Ha egy gyógyszer nem jogvédett, nem termel profitot, és ez a turbókapitalizmust dicsőítő társadalmunkban nemkívánatossá teszi.

CK: Az állítólagos szakemberek folyton azzal érvelnek, hogy a kannabisz gyógyászati célú alkalmazása még nincs tudományos alapossággal kikutatva, holott a kender a legtöbbet tanulmányozott növény. Hogy lehet, hogy tízezer év tapasztalatát csak úgy lesöprik az asztalról? Talán gazdasági érdekek állnak a háttérben?

CR: Szerintem inkább tudatlanságból fakad.

CK: Manapság furcsa nézetekkel is találkozhatunk. A kannabisz gyógyászati célú alkalmazását támogatók jó része ellenzi, hogy a gyógyászati és az élvezeti (más néven rekreációs) alkalmazás keveredjen. Mit gondolsz te erről?

CR: Nonszensz, mivel az úgynevezett élvezeti alkalmazás – vagyis hogy a kendert a tudat tágítására, lecsillapítására és korábban nem létező, új asszociatív gondolkodási képességek kialakítására, valamint a kreativitás fejlesztésére használjuk – is része a terápiának. Őrültség volna a tudatmódosító hatást kiszelektálni a növényekből. A tudatmódosítás hozzátartozik a gyógyításhoz és a fű terápiás alkalmazásához.

CK: Tulajdonképpen logikus: ha egy gyógyszer nemcsak a tüneteket enyhíti, de egyúttal a beteg kedélyét is javítja, a bajok mindjárt kevésbé tűnnek súlyosnak.

CR: Pontosan így van. Ha valamitől – legyen az épp a kender – jobban érezzük magunkat, és visszatér az életkedvünk, színesebbnek látjuk a világot. A betegek előbb meggyógyulnak. Sőt esetleg csak így képesek meggyógyulni. Akinek elmegy a kedve az élettől, abból hiányzik a késztetés és az erő ahhoz, hogy ismét felépüljön. A kannabisz ilyen esetben rengeteget segíthet. Az előbb már beszéltünk a depresszió elleni alkalmazásáról…

CK: A kannabiszfogyasztás tilalmának kapcsán állandóan előkerül a függőség és a függővé válás, mint legfőbb ellenérv, miközben köztudott, hogy egyes pszichoaktív szerek az addikciók leküzdésében is segíthetnek. A könyvedben azt olvastam, hogy ez a kannabiszra is érvényes lehet. Meg tudnád magyarázni, hogy miképpen?

CR: A pszichedelikus terápia legtöbbször a felismerésre apellál. Ám valószínűleg nem létezik olyan farmakológiai mechanizmus, amely egy csapásra megszüntetné a sóvárgást egy bizonyos szer után. Pszichedelikus állapotban csak annyi történik, hogy az állítólagos függőség utat nyit egy új látás-, gondolkodás- és érzékelésmód felé. A kannabisz ehhez túl gyenge. Egy-egy flash mégis kihathat a belső késztetésünkre és az akaratunkra. Arra ösztönözhet, hogy bizonyos tapasztalatokra tegyünk szert, és általuk megpróbáljuk jobbá tenni a saját életünket. Aki elég érzékeny és nyitott, azt a fű is hozzájuttathatja efféle élményekhez. Például felismerheti, hogy az Univerzum egyetlen nagy egész. Sokan azonban nem vevők az ilyesmire.

CK: Az orvosi marihuána világszerte népszerű téma mostanában. Politikusok, tudósok is egyre harcosabban követelik a törvény módosítását. Mi több, a tilalmak országában lassacskán szertefoszlanak a kannabiszt övező tabuk. Szerinted van esély arra, hogy az eddigi tiltó politika végre megváltozzon?

CR: A legalizációs mozgalmak kezdeti eufóriája után most végre tényleg történni látszik valami. Ám azt nem lehet tudni, hogy a hatalom mikor enged majd a nyomásnak. Az emberek álláspontja ugyanakkor egyik pillanatról a másikra is radikálisan megváltozhat – még a marihuánával kapcsolatban is. Az, ami ma világszerte történik, akár a tilalom teljes feloldásához is elvezethet minket. Én legalábbis ezt remélem.



Hozzászólások

Új hozzászólás