Tízpercenként egy növény
Ilyen gyakorisággal deríti fel a manchesteri rendőrség a városlakók kannabiszpalántáit. Ha a számot felszorozzuk, nagyjából heti ezer növényt kapunk, amivel Manchester kiérdemelte Nagy-Britannia kannabiszfővárosa címét.
Az otthontermesztés azonban a teljes szigetországban egyre terjed, elég, ha önmagában az ötven, mondjuk úgy, féllegálisan működő kannabiszklubot tömörítő United Kingdom Cannabis Social Clubsragondolunk (UKCSC) vagy a cikkünk írásakor bő 50 000 követővel rendelkező London Cannabis Club Facebook-oldalra. Ha mégsem hinnénk az online statisztikáknak, akkor hagyatkozhatunk rendőrségi beszámolókra is, melyek szerint 2013-ban óránként 17 razziát tartott a rendőrség Nagy-Britanniában marihuána után kutatva. Ezek során több mint 100 ezer termesztőt állítottak elő a legkisebbektől a nagybani kereskedőkig. Az akciók indokoltságát megkérdőjelezi, hogy összesen félmillió növényt sikerült lefoglalniuk, vagyis átlagosan termesztőnként ötöt. Ha jóindulatúan feltételezzük, hogy a rendőrséget elsősorban a hierarchia magasabb fokán álló bűnszervezetek érdeklik, és legalább minden századik akció során az ő kiterjedt ültetvényeiket sikerült felderíteni, akkor az átlagos kistermesztőt kb. 3-4 növénnyel tudták rajtakapni, ami csekély mennyiségnek mondható, és leginkább a személyes fogyasztást fedezi. Sejthetjük, hogy az összesen 150 ezer rendőri akció mekkora költséget róhat a brit társadalomra, így az eredményeket sikerként elkönyvelni enyhe túlzás. Ha másra nem, arra jó volt a rendőrség ügybuzgósága, hogy rávilágított egy érdekes jelenségre. Míg a (külvárosok nélkül) 8,2 milliós Londonban 53 900 növényt foglaltak le, addig a nála jóval kisebb, külterületekkel együtt is csak 2,68 millió főt számláló Manchesterben 51 000 palántát, vagyis közel ugyanannyit. A statisztika azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy Manchesterben háromszor annyian termesztenének kannabiszt. Sokkal inkább, hogy a manchesteri rendőrség valóban a nagyhalakra és a bűnszervezeti háló felgöngyölítésére utazik. A Cairo Hadművelet részeként például 45 nagybani termesztőt és dílert sikerült elfogni, akikre összesen 144 év börtönbüntetést szabtak ki, majd pár hónappal később egy 8 millió angol font értékű ültetvény öt tulajdonosát tartóztatták le. Ez az irány abszolút vállalható lenne, főleg, ha kiegészülne azzal, hogy a bűnszervezetek érdekeivel szembemenő, otthoni kiskertészeket békén hagynák. Több időt lehetne a komolyabb ügyekre fordítani, javulna a lefoglalt növény és a lekapcsolt nagybani termesztők aránya, és végre a légynek sem ártó önellátó szmókerek sem éreznék fenyegetve magukat.
