Tudatmódosító szcientológia
Importprevenció a drogháború élharcosaitól
Jelenleg Magyarországon nem létezik olyan akkreditációs követelmény, melyhez a drogprevenciós szervezeteknek igazodniuk kellene. Ezért lehetséges, hogy drogmegelőző előadásokon és kiadványokban sokszor hajmeresztő állítások hangzanak el. Szerzőnk ezúttal a magát szinte minden droggal kapcsolatos kiadványában ügyesen elrejtő Magyarországi Szcientológia Egyház (?) prevenciós céllal készült tájékoztató füzeteit vette górcső alá.
Az utóbbi években az iskolán kívüli prevenciós események jellemzően valamilyen sport- vagy zenei rendezvény köré épülnek. A leggyakoribb forgatókönyv szerint egy rendőr vagy celeb (és a legritkább esetben kompetens szakember) felsorolja a drogok lehetséges negatív hatásait, felelőssé teszi azokat a félresiklott életekért és szétszakadt családokért, majd jöhet a sportolás vagy a tánc. Az események többnyire jóindulatú, ám a témában meglehetősen dilettáns emberek igyekezetéből születnek, és a vonatkozó kimutatások szerint nem érnek célt, hiszen a fiatalokat a puszta elrettentés hidegen hagyja. Takáts Tamás Jaj, de jó, hogy nem vagyok kábszeres című szívbe markoló slágere valószínűleg még kevesebb tinédzser drogok iránti kíváncsiságát képes lelohasztani. Ha egyáltalán…
A szcientológusok módszere kissé eltér a fenti forgatókönyvtől. Kiadványaikban – melyeket főként fesztiválokon, iskolai drogprevenciókon és az évente megrendezett Drogmentes Maratonon osztogatnak – elvileg tudományos igénnyel mutatják be a különböző addiktív szerek káros hatásait. Elvileg…
Azonban a Szcientológia Egyház Narconon nevű közhasznú drogmegelőző alapítványának tanai L. Ron Hubbard sci-fi-író és vallásalapító módszerein nyugszanak, amely minden tudományos ismeretet nélkülöz. A „mester” szilárd meggyőződése volt, hogy mindennemű kémiai tudatmódosítás – így a pszichiátriai gyógyszeres kezelés is – rombolja az elmét és a tudatot, továbbá úgy vélte, hogy a test zsírszöveteiben a drogfogyasztás után lerakódott alkotóelemek, például a THC folyamatosan hatnak az elmére (értsd: egy betépés hatása kb. egy hónapig tart), ezért leszoktató terápiáját szaunázásra és fokozott vitaminbevitelre építette. Bár a méregtelenítőkúra hatékonyságát – a szcientológusok által hangoztatott kecsegtető eredményekkel ellentétben – semmilyen legalább tudományos igényű hatásvizsgálat nem igazolja, ellenben évtizedek óta ismert tény, hogy a zsírszövetből felszabaduló THC nem fejt ki pszichoaktív hatást, ők rendületlenül ezzel a módszerrel „gyógyítják” a drogfüggőket.
Az amerikai székhelyű szervezet kiadványait némi késéssel lefordították magyarra is, és az utóbbi években – a média féligaz¬ságai mellett – sajnos ezek az áltudományos nézetek gyakorolják a legkomolyabb tudatmódosító hatást a témában kevéssé járatos honfitársaink elméjére. Ki ne sorakozna fel önként a jól csengő „drogmentes világ”, „gyermekeink jövője” és egyéb hangzatos pozitív célok mögé? A szcientológusok remekül felismerték a nemes ügyben rejlő lehetőségeket, és áltudományos maszlagjukkal jóhiszemű tudatlanok ezreit sikerült felsorakoztatniuk maguk és eszméik mögött.
Nézzünk néhány példát a szcientológusok hazugságaira a marihuánáról szóló füzetecskéből, amely „Az igazság a jointról” címet viseli.
A kiadvány például lépten-nyomon bagatellizálja az alkohol hatásait a marihuánához képest azzal, hogy az utóbbi kockázatait túlhangsúlyozza: „A THC tönkreteszi az immunrendszert. Az alkohol nem.” Továbbá: „Az alkoholt lehet mértékkel fogyasztani anélkül, hogy súlyos károsodást okozna… a cannabis sokkal veszélyesebb, mivel a hatóanyaga felhalmozódik a test zsírszöveteiben.” Ezek az állítások egyszerűen nem veszik figyelembe azt a tényt, hogy a fű esetében sokkal jellemzőbb a mérsékelt fogyasztás, mint az alkoholnál, illetve hogy a problémás alkoholfogyasztás sokkalta súlyosabb testi, szellemi és nem utolsósorban társadalmi problémákat okoz, mint a hosszú távú, rendszeres füvezés. Egy olyan országban, ahol az alkoholfogyasztásra visz¬szavezethető halálokok dobogós helyen állnak, egy alapvetően gyerekneveléshez szánt kiadványban az alkohol lehetséges szövődményeit letagadni a gyakorlatilag túladagolhatatlan marihuána hatásainak rémisztőbbé tétele érdekében fatális és vállalhatatlan „prevenciós stratégia”.
Újabb gyöngyszem: „A hozzászokás miatt a marihuána arra késztetheti a használóját, hogy erősebb drogokat fogyaszszon azért, hogy ugyanolyan mértékű kábulatot érjen el. Amikor a hatás kezd elmúlni, a személy hajlamos még erősebb drogokhoz nyúlni, hogy megszabaduljon a nemkívánatos állapotoktól, amelyek eleve arra késztették, hogy marihuánát kezdjen használni.”
A drogok „kábulatot okozó mérték” szerinti osztályozása a legnagyobb hazugság, amit valaha terjesztettek drogtémában! A különböző szereket nem azért sorolják a drogok halmazába, mert kisebb vagy nagyobb kábulatot okoznak, hanem azért, mert valamilyen pszichoaktív tulajdonsággal rendelkeznek. A kávé, az alkohol, az LSD és a heroin egyaránt drogok, de az agy különböző területeire, különböző módokon fejtik ki hatásukat, így egészen eltérő élményeket nyújtanak a használónak.
A fű farmakológiai hatásai között nem szerepel az „erősebb drog használatára késztetés”, sem a növekvő kábulatigény kialakítása. Az amfetamin és a kokain nagyobb függőségi potenciállal bír, mint a kannabisz, úgymond „erősebb drog”, mégis, ha valaki relaxálni – ad abszurdum „kábulni” – szeretne, nem serkentőszert vesz magához. Ez tudományos felkészültség nélkül, egyszerűen logikai alapon is belátható.
Egy másik kiadványban – bárminemű szakirodalmi hivatkozás nélkül – azt olvashatjuk, hogy a fiatalkorú fűfogyasztók ötször hajlamosabbak lopásra vagy egyéb vagyon elleni bűncselekmény elkövetésére. Ez vajon a kannabisz farmakológiai hatásából fakadna, vagy szociális szükségszerűség lenne? Mindenesetre Gordon E. Kenney a serdülőkorú drogfogyasztókat vizsgáló amerikai kutatások összegzése után arra a következtetésre jutott, hogy a kamaszok drogfogyasztása és a bűnözés közötti ok-okozati kapcsolat „anekdotikus bizonyítékokon alapszik”. Egy –1/+1 skálán (ahol –1 = negatív kapcsolat; 0 = nincs kapcsolat; +1 = pozitív kapcsolat) a drogfogyasztás és bűnözés kapcsolatát 0,07–0,15 közötti értékre becsülte. Lássuk be, ez elég csekély érték. Ha valahol fel lehet mutatni kauzalitást, akkor az nem a drogfogyasztás és a bűnözés, hanem a drogtilalom és a bűnözés közötti relációban áll fenn sokkal inkább.
Az Egyesült Államoknak azonban indokolnia kell valamivel, hogy a 40 másodpercenként történő, fűbirtoklás miatti letartóztatások következtében a világ legnépesebb börtönpopulációjával rendelkezik, akiket nem mellesleg ott is az aktív amerikai lakosság etet. Mi pedig a szcientológus kiadványokon keresztül ennek a végletes, tiltó drogpolitikának az alapjait biztosító hamis érvrendszer legtudománytalanabb elemeit vesszük át. Talán okosabb lenne a drogprevenciót szakemberekre bízni.
