Vádemelés gyógyításért
Büntethető-e az az ember, aki az ismeretei szerinti legjobb gyógymódot alkalmazza a betegségére, ha az országában a terápia nem engedélyezett? És az a személy, aki térítésmentesen biztosít életmentő, de illegális gyógyszert a betegeknek? A közelmúltban két ország gyakorlata eltérő választ adott e kérdésekre.
Dániában a rendőrség letartóztatta azt a párt, akik kannabiszt adtak rákos és egyéb súlyos betegségben szenvedő betegeknek. Esetük érdekessége, hogy tevékenységüket teljesen nyíltan űzték, még a médiában is beszámoltak róla, most pedig akár 10 év börtönbüntetést is kaphatnak. Mr. Nielsen, a férj először a saját gyulladásos ízületi betegségére próbálta ki a kannabiszt, a sikeren felbuzdulva jobban beleásta magát a témába, és elkezdett másoknak is segítséget nyújtani. Olyan betegségekre adott kannabiszt, amelyeknél azt a szakirodalom hatékonynak ítéli, így például sclerosis multiplex, rák és fibromyalgia esetében. Nielsenék nem orvosok, eljárásukat lehet vitatni, viszont nem kértek pénzt a betegektől, és tevékenységüket nyíltan végezték, így sem a kuruzslás, sem a pénzszerzés motivációja nem merülhet fel. És minthogy Dániában semmilyen betegségre sem írhat fel az orvos kannabiszt, Nielsenék jobb híján ezt az utat választották. Bűnösök lennének? Lengyelországban ugyanakkor a bíróság eltekintett egy egészségügyi célból kannabiszt használó páciens büntetésétől. A vádlott hét éve rákbeteg, és orvosokkal konzultálva és az interneten böngészve ismerte meg a kannabisz kedvező hatásait a tüneteire. Önmaga számára termesztett, és a rendőrség jelentős mennyiségű, 174 gramm szárított marihuánával érte tetten. Bár az ilyen esetekben rendszerint a kereskedelem vádjával hoznak szigorú ítéletet, a bíróság figyelembe vette a vádlott egészségügyi állapotát, a termesztés motivációját, és csupán enyhe pénzbüntetést szabott ki. Bár a két eset különbözik, mégis jól szemlélteti az eltérő viszonyulást az öngyógyításhoz és mások gyógyításához.
