Vegytiszta adrenalin-junkie
„Soha nem támogattuk semmilyen drog fogyasztását!”
Mielőtt hosszas elektronikus levelezésbe bonyolódtunk volna – melynek végeredménye jelen interjú is –, magunk is azt gondoltuk, hogy Jack A. Cole, a LEAP (Jogalkalmazók a Drogtilalom Ellen) vezetője a kábítószeres nyomozóként töltött évtizedei tapasztalatából kiindulva végül átállt a másik oldalra, és ma már inkább legalizálna. Hamar kiderült azonban, hogy ő továbbra is rendőrként gondolkodik, és hogy tételezésünk második fele ezzel együtt is helyesnek bizonyult.
Cannabis Kultusz: Miután 26 évig dolgozott nyomozó főhadnagyként, ebből 12 évet mint beépített ügynök, egy interjúban azt mondta, hogy már három év elteltével sem értett egyet a drogellenes háborúval. Miért maradt mégis ügynök? Nem volt lehetősége, hogy megossza tapasztalatait a feletteseivel, vagy próbálta már akkor is, csak nem érdekelte őket?
Jack Cole: Valóban nem volt erre lehetőségem, hacsak nem akartam volna, hogy kirúgjanak.
Hogy miért maradtam mégis drogellenes harcos további 11 évig, amikor világosan láttam, hogy ez a háború vesztésre van ítélve, annak több oka is van, de ezek közül kevésnek van köze a bátorsághoz. Akkoriban, 1973–74-ben felhagytunk az utcai fogyasztók előállításával, és a fajsúlyosabb dílerekre álltunk rá. Én mindig is az úgynevezett nagy ügyre vágytam, hogy bizonyítsak mint beépített ügynök és nyomozó. Egy erősen stimuláló és izgalmas dologba kapcsolódhattam be, olyanba, amit azelőtt én is csak a moziban láttam. Nagyon elmés fickók gondolkodását kellett megértenem, és élveztem a borzongást, hogy a saját játékukban győzhetem le őket. Ez valóban megrészegített. Akkora szabadságot kaptam a munkámban, amekkorát csak akartam. A kortársaim szemében egyfajta hős voltam, mindenki hozzám hasonlóvá akart válni és a társadalom is hősként tekintett rám. Láttam viszont sok tisztet, akik minden alkotmányos jogot kihasználtak, hogy letartóztassanak valakit, csak hogy ezzel a karrierjüket előmozdítsák. Én viszont megértettem, hogy a munkám csupán az, hogy a gyanúsítottakat letartóztassam, a további sorsuk pedig a bíróságon bemutatott bizonyítékok és tanúvallomások alapján fog eldőlni. Valójában mindennap borotvaélen táncoltam akkoriban, és bevallom, ezt igazán élveztem. Azt is mondhatnám, hogy veszélyfüggő voltam – egy vegytiszta adrenalinjunkie.
CK: A rendőrként töltött évtizedek, és az eltelt idő tapasztalatainak birtokában hogyan képzeli el a legalizációt a gyakorlatban? Másképpen szabályozná például a kannabiszszármazékok, a szintetikus és az úgynevezett keménydrogok hozzáférhetőségét?
JC: Véleményem szerint szükséges különbséget tenni a kannabisz és például a szintetikus drogok, valamint az úgynevezett keménydrogok szabályozása tekintetében. Járható út lenne, ha kannabiszt bárki termeszthetne otthon, egy virágcserépben, mivel nem áll fenn a túladagolás veszélye, ezzel nagy kárt nem tudna okozni senkinek. Így a szabályozás is enyhébb lehetne, mint a drogok más csoportjainak esetében. A durvább tudatmódosító szerek, például az ópiátok vonatkozásában úgy gondolom, hogy Svájc szolgál a legjobb példával, ahol a heroinfenntartó és ártalomcsökkentő programok bevezetése óta drasztikusan lecsökkent az új kipróbálók száma, míg a túladagolásos halálesetek gyakorlatilag megszűntek.
CK: Ön és a LEAP rengeteg előadást tart világszerte, így alkalmuk nyílt megismerni más országok drogpolitikáját. Több interjúban elmondta, hogy „minél veszélyesebb egy drog, annál inkább legalizálni kell”. Elképzelhetőnek tartja, hogy ez a megközelítés működhet, mondjuk a nyilvános testi fenyítéssel és kivégzéssel büntető Szingapúrban vagy Thaiföldön is?
JC: Igen, mindegy melyik országról beszélünk, az összes drog hozzáférhetőségének szabályozása hatékonyabb és etikusabb rendszer, mint a drogok tiltása. Thaiföldön 2005-ben a kormány felhajtott 2500 droghasználót, és kivégezte őket. A drogprobléma ezután súlyosabb kérdéssé vált, mint bármikor e drasztikus akció előtt volt. Minden országban, ahol a tiltó drogpolitika bukása miatt a legalizáció felé haladnak, rövid időn belül az erre vonatkozó mutatók pozitív elmozdulása tapasztalható. A letartóztatás és a bebörtönzés láthatólag csak eszkalálja a problémát. 2001-ben Portugália formálisan dekriminalizálta az összes illegális drog fogyasztását. Az intézkedés hatásait összefoglaló Glenn Greenwald tanulmányát most adta ki a washingtoni Cato Intézet, mely a következőket írja: „A dekriminalizáció hatására csökkentek a drogokkal kapcsolatos betegségek – pontosan úgy, ahogyan az indítvány feltételezte –, továbbá csökkenés állt be a fogyasztásban is – az ellenzők korábbi félelmeivel szemben.”
CK: Van a LEAP-nek bármilyen konkrét akcióterve arra vonatkozóan, hogy más országokban hogyan tenné elfogadhatóvá a legalizációt?
JC: A terv ugyanaz, amit az USA-ban is használunk. Kiemeljük a 40 éve zajló drogellenes háború lehangoló bukását, melyben a kormány egyetlen kitűzött célja sem valósult meg, és amelyre eddig csak az USA több mint egybillió dollárt költött (Jelenleg épp 70 milliárd dollárt, évente – A Szerk.). Megmutatjuk, hogy ez a gyakorlat és pénz csak az USA-ban 39 millió, nem erőszakos, kizárólag a drogtörvény ellen vétő ember letartóztatásához kellett – akiknek az életét ezzel megnyomorították –, és hogy mindennek következtében ma már a drogok sokkal olcsóbbak és erősebbek lettek, és a gyermekeink is sokkal könnyebben jutnak hozzá, mint a drogellenes háború előtt. Ha valamibe pénzt ölünk, mindegy, melyik oldalról, az fejlődni, erősödni fog. A cél pedig pont nem ez!
CK: A LEAP-be egyénileg vagy szervezetileg akár magyar rendőrök is beléphetnek?
JC: Igen, a LEAP egy nemzetközi nonprofit oktatási szervezet, amely mindenki számára nyitott. Tagjai jogalkalmazók, tehát rendőrök, ügyészek, bírák, jelenleg 13 000-en, köztük 70 előadó, mintegy 90 országból. Magyarországról 22-en léptek be, és egy előadónk is van, Németh Zsolt PhD tanszékvezető főiskolai tanár a Budapesti Rendőrtiszti Főiskolán.
CK: Magyarországon a marihuána legalizációjáért küzdők látszólag több ellenséget szereztek, mint támogatót. Önök hogyan teszik a társadalom számára is elfogadhatóvá és kívánatossá a legalizáció paradigmáját?
JC: Mi a LEAP-ben úgy gondoljuk, hogy az összes drog legalizált szabályozása mellett álló érvek erősebbek és meggyőzőbbek a társadalom számára, mint csupán a marihuána legalizálása melletti érvek, az előbb már említett okok miatt. Amikor az összes drog szabályozásáról beszélünk, a rendőrök szemszögéből érvelünk, akik szeretnék csökkenteni a haláleseteket, a betegségeket, a függőséget és az abból eredő bűnözést. Elmondjuk, hogy az USA-nak ezzel körülbelül évi 77 milliárd dollárnyi többlet-adóbevétele keletkezne, ami Amerikában igen komoly érv. A LEAP ezzel együtt nem támogatja semmilyen drog fogyasztását, lett légyen legális vagy tiltott, kivéve, ha azt orvosi rendelvényre alkalmazzák. Amikor valaki a legalizáció mellett érvel, rendszerint azt gondolják róla, hogy a saját fogyasztását kívánja elfogadottá tenni. Pedig ez nem így van!
CK: Nálunk 9 év után új drogstratégia készül, és több civil szervezet felvetette, hogy a tiltó drogpolitikának véget kellene vetni. Ön szerint szükséges a dekriminalizáció mint első lépés, vagy érdemes rögtön a legalizációval kezdeni?
JC: Egyáltalán nem gondoljuk, hogy a dekriminalizáció szükséges lépés lenne, de kétségkívül jobb, mint a tiltáson alapuló rendszer. A LEAP azonban egyértelműen a drogok legalizációját támogatja. Ha dekriminalizálsz valamit, azzal még a problémát nem oldottad meg, csupán nem szankcionálod. Ez tehát csak a drogok használói számára jelent megoldást, a termesztés, szállítás és eladás továbbra is illegális marad. Minden profit továbbra is a bűnözőket gyarapítja, és az illegalitás miatt a mesterségesen magasantartott árak is megmaradnak. Az értéktelen fű továbbra is hihetetlen profitot termel egyeseknek. A marihuána annyit fog érni, mint az arany, a heroin annyit, mint az uránium, a kokain meg valahol a kettő között. A társadalom drogokat egyáltalán nem használó legszélesebb rétege pedig semmit nem nyer vele. Az összes drog legalizált szabályozása az egyetlen megoldás arra, hogy végleg eltávolítsuk a kizárólag profitérdekelt drogterjesztőket, és végleg felszámoljuk az illegális szerek sok milliárd dolláros feketepiacát.
CK: Mit javasolna azoknak a rendőröknek, akik olyan fesztiválokon vannak szolgálatban, ahol nyilvánvalóan fogyasztanak drogokat a fiatalok? Üldözzék a fogyasztókat, vagy a terjesztőkre koncentráljanak? Esetleg rájuk sem?
JC: A LEAP természetesen nem javasolja a rendőröknek, hogy kibújjanak szolgálati kötelezettségük alól. Ha van mérlegelési lehetőségük abban, hogy ne vizsgálják át a fogyasztókat, akkor kívánatos lenne, hogy éljenek ezzel, és inkább arra koncentráljanak, hogy megvédjék közösségüket a testi vétséget vagy magántulajdon elleni cselekményeket elkövető bűnözőktől, akár a drogfüggőség motiválja az elkövetőt, akár más.
