Vérbeli hajsza
Tíz étel, ami erősíti és tisztítja az artériákat
Szervezetünk autópályáinak is nevezhetnénk az artériákat, hisz ezek a fő vérszállító csatornák, s mint ilyenek, a vérrel együtt oxigént és ásványi anyagokat juttatnak a szívből a test legtávolabbi pontjaiba. Persze ahhoz, hogy ez az állandó folyamat fennakadások nélkül működjön, az artériáknak rugalmasaknak, erőseknek, de főleg lerakódástól menteseknek kell lenniük. A füstölés azonban épp ellenkező hatást vált ki, ezért a tudatos ember, kinek zsebébe’ kender, batyujába’ sem hord akármilyen ételt.
A hamubasült pogácsa tehát biztosan kilőve, de jó, ha a szalonna, és az oldalas is a sertésen marad – valamit valamiért, ugye. Persze nem kell egyből elfelejtenünk a jó magyar konyhát, de az ész nélkül habzsolt zsíros, koleszterindús ételek bizony nyomot hagynak az erek falán. Ha emellé sűrűn szívogatunk is, még ezek a „piszkos” falak is legyengülnek. Az autópályás hasonlatnál maradva, olyan ez, mintha a Balatont csak kátyús, erdei mellékutakon közelítenénk meg az M7-es helyett. Kis szerencsével ugyan még így is leérhetünk, az igazi krach akkor üt be, ha egy kidőlt fa elállja az utunk. A véredényekben felhalmozódott zsiradék hasonlóan blokkolja a vér áramlását, viszont a végeredmény nem egy elmaradt nyaralás, hanem szívroham vagy agyvérzés, amit a gyenge, esetleg megrepedt érhálózatban kialakuló vérrögök idéznek elő. Tehát az artériák tisztántartása nem csupán az egészséges keringés kulcsa, hanem a hosszú és egészséges élet titka is egyben. Szerencsére vannak olyan ételek és italok, amelyek erősítik és segítenek tisztán tartani az artériákat.
Rendkívül jótékony rostot, úgynevezett pektint tartalmaz, amelyről állatokon végzett kísérletek során kimutatták, hogy gátolja az artherosclerosis kialakulását, magyarul a káros anyagok lerakódását az ér falán. Mindazonáltal gondolkodott már valaki azon, hogy a grapefruit honnan és miért kapta a nevét, ha egyszer nyers fordításban „szőlőgyümölcsöt” jelent?!
Amellett hogy séfbácsi is ezt ajánlja ebben a hónapban, ez az egészséges ital procianidineket tartalmaz. A nem éppen hétköznapi névvel megáldott alkotóelemek a vérrögök esküdt ellenségei, ráadásul erősítik a szívet és az ereket „bélelő” szöveteket.
Akár hálásak is lehetnénk Évának, amiért, hátat fordítva az isteni parancsnak, némi unszolásra beleharapott a tiltott gyümölcsbe. Az almák, különösen a zöld és a piros, szintén procianidinekben gazdagok.
Mifelénk ugyan nem túl gyakori ez az ázsiai babfajta, ám az érrendszerre kifejtett jótékony hatása miatt mindenképpen listánkra kívánkozik. Tudniillik olyan rostokat tartalmaz, amelyek segítenek eltávolítani a koleszterintartalmú epét a szervezetből, s ily módon akadályozza a szív- és érrendszeri betegségek kialakulását.
A Cardio2000 tanulmány szerint, ha zsiradékként csak és kizárólag olívaolajat használunk, felére csökkenthetjük a szívkoszorúér-betegség kialakulásának kockázatát. Ma már azt is tudjuk, hogy az olívaolaj koleszterinjében található telítetlen zsírsavak kevésbé oxidálódnak. Ez azért lényeges, mert csak az oxidálódott koleszterin képes megtapadni az erek falán.
Ha már a koleszterin oxidálásánál tartunk, muszáj megemlítenünk Popeye kedvenc eledelét, a spenótot. Ez a zöldleveles kétszikű ugyanis C- és A-vitaminban igen gazdag, melyek együtt szintén kiválóan képesek összefogni a koleszterin oxidálódása ellen.
„Nagy patakban kis lazac halad, hallgassuk hát lazán e kis lazachalat…” – énekli Tom Green a CoolTúra című filmben, talán nem is sejtve, hogy ez a vörös húsú hal telis-tele van ómega-3 zsírsavakkal, amelyek a vérrögök kialakulását és a spenóthoz hasonlóan a koleszterin oxidálódását akadályozzák.
Az idegen szavak arányát javítandó új névvel, a likopinnal ismerkedhetünk meg a paradicsom kapcsán. Ez is egy antioxidáns, amelynek lényege a fentiek ismeretében most már könnyedén kikövetkeztethető. Nem véletlen azonban, hogy ennyi szót ejtünk az oxidációról, hiszen ez a folyamat a legfőbb kockázati tényező, már ami a szív- és érrendszeri betegségeket illeti.
Leveles répának is nevezik, s bár a Földközi-tenger környékén már jóval időszámításunk előtt is ismerték, napjainkra szinte teljesen eltűnt Európából, a szintén az antioxidáns hatásairól ismert, E-vitaminban gazdag mángold. Legközelebbi, nálunk is ismert rokona – nemcsak E-tekintetben, hanem biológiailag is – a cékla. Rendszeres fogyasztásával az artherosclerosis veszélye jelentősen csökkenthető.
Végül ejtsünk szót az abszolút jolly jokerről, az érrendszeri betegségek legádázabb ellenségéről. A hosszan tartó, büdös és kellemetlen szájszagért cserébe a fokhagyma egyrészt serkenti a nitrogénmonoxid termelését, amely nyugtatja és ellazítja az érfalakat, másrészt pedig gátolja a koszorúér meszesedését, ami egyébiránt a káros anyagok lerakódásának első jele. A berlini gyógyszerészeti egyetem kutatója, a kimondhatatlan nevű Güautnter Siegel professzor kutatásai során bebizonyította, hogy a fokhagyma a legapróbb zsírrögök kialakulását is gátolja, a már meglévők méretét pedig 20 százalékkal csökkenti. Azt már szinte felesleges is említenünk, hogy a gerezdek belseje telis-tele van antioxidánsokkal.
A felsoroltakon kívül tulajdonképpen minden zöldség és gyümölcs jót tesz az érrendszernek, kivéve talán a fröccsöntött spanyol epret, de vannak köztük olyanok, amelyek páratlan fegyverarzenállal vonulnak fel a szervezetünk úthálózatát veszélyeztető betegségek ellen. Márpedig fűfejűként, de még csak egyszerű dohányosként is tisztában kell lennünk azzal, hogy a füstölés a legkisebb mértékben sem egészséges, sőt, egyenesen káros. Mindazonáltal, ha csak egy csöpp figyelmet is fordítunk arra, hogy ezeket a káros hatásokat, ártalmakat csökkentsük, akkor nemcsak a szervezetünk, hanem a lelkiismeretünk is tisztább lehet. Ajánljuk tehát az olívaolajban pirított fokhagymás lazacszeleteket garbanzo babbal, friss spenótlevél kelyhekben, paradicsom- vagy céklasalátával.
