Vita-amine

Növényeink és a vitaminok

A vitamin nekünk, embereknek létszükséglet, és azt is mindenki tudja, hogy egészséges étrend szükséges ahhoz, hogy elegendő mennyiségű vitamin jusson a szervezetébe. De ugyanez érvényes-e növények esetében is, és milyen mértékben hasznos a növények vitaminokkal történő kezelése? Ezúttal közelebbről vesszük szemügyre a vitaminokat és szerepüket a növények életében.

A vitaminok története
A B1-vitamin hiánya okozta betegségek több mint négyezer éve ismertek. A beriberi betegség tüneteit már i.e. 2600-ban leírták Kínában, 1882-ben pedig egy japán tengernagy felismerte, hogy ez a (skorbutnak is nevezett) betegség hatásos táplálkozással kezelhető. A legénység ellátásába ekkor épültek be a magas tápértékű ételek. 1897-ben egy holland orvos, dr. Christiaan Eijkman Java szigetén kísérletezett a beriberi betegséggel, amelyet jelenleg polineuritisznek neveznek.

Eijkman úgy idézte elő a betegséget, hogy hántolt fehér rizst adott a csirkéknek, amitől egy idő után a csirkék elkezdtek bicegni. Majd meggyógyította őket azzal, hogy újra beiktatta a hántolatlan rizst az étrendjükbe. Így nyilvánvalóvá vált, hogy a rizs héja egy olyan anyagot tartalmaz, amely a csirkéket egészségesebbé teszi. Ezt az aktív, gyógyító hatású anyagot a rizs héjában, 1926-ban fedezték fel, majd az első vitaminként (B1) szintetizálták és elismerték. Mivel ez a vitamin az aminocsoporthoz tartozik és alapvető életszükséglet, így az „Amino az életért”, azaz „VITA-AMINE” elnevezéssel illették. A B1-vitamin felfedezése teremtette meg az alapot a további vitaminok felfedezéséhez, melyek a jelenlegi formájukban ismertek. A legtöbbet 1930–1940 között fedezték fel; ez volt a kémia úttörőinek hőskora.

A vitamin jelenlegi meghatározása szabad fordításban: olyan szerves összetevők, amelyek kis mennyiségben szükségesek az egészség megőrzéséhez, de az egyén nem képes előállítani, így a táplálékbevitel során kell magához vennie.
A vitaminokat jól ismerjük a sok reklámból és termékcsomagolásról, amelyek arról tájékoztatnak bennünket, hogy az egyik termék egészségesebb, mint a másik, mert sok vitamint tartalmaz. Kisvártatva még a cukorkát is gyorsan egészségesnek nyilvánították, mert minimális mennyiségű C-vitamint adagoltak hozzá.

Kinek és miért van szüksége vitaminra?
Mindannyian tudjuk, hogy a vitaminok szükségesek, és hogy ha nem fogyasztunk elegendő egészséges táplálékot, a szervezetünkben egy idő után hiányosságok lépnek fel. Sok vitaminnak ismert a szerepe. Az A-vitamin jót tesz a szemnek, a látásnak, a C-vitamin jó hatással van az immunrendszerre, a H-vitaminnak a fénylő hajért lehetünk hálásak stb. Az állatoknak szintén szükségük van vitaminokra, a kutya- és macskatápokhoz is adagolnak vitaminokat a gyártók.
De vajon a növényeknek vagy a baktériumoknak is szükségük van vitaminokra?

Hát persze! És ez nagyon is logikus. Mert mi másért lenne karotin (A pro-vitamin) a sárgarépában, C-vitamin a paprikában és a krumpliban, vagy B-vitamin a zöldségekben és a gabonában? Bizonyára nem azért, hogy a megörvendeztessenek bennünket. Ezeknek a növényeknek ugyanúgy szükségük van a vitaminokra, mint nekünk. Az állatok és a növények sejtekből épülnek fel, amelyeknek mindegyike fenntartja a saját anyagcseréjét. A növényi, bakteriális vagy állati sejtek anyagcseréjének alapjai általában azonosak. Például a DNS (örökítőanyag), a zsírsavak és fehérjék előállítása a növényekben és az embernél ugyanúgy történik.

A fő különbség ember és növény között a vitaminok anyagcseréjét illetően az, hogy az embernek kívülről, a táplálkozás útján kell magához vennie őket, míg a növények maguk állítják elő saját vitaminjaikat. Mindamellett a növények „fotoönellátók”, ami annyit jelent, hogy fény által tartják fenn magukat. Az állatok a növények jelenlététől és a növények által előállított anyagoktól függnek. Meghatározás szerint (lásd fentebb) a vitaminok valójában nem a növények hasznára léteznek, ők elő tudják állítani saját maguknak. De néhány baktérium már nem képes a maga számára előállítani az összes vitamint, így életük a növényektől vagy más baktériumoktól függ. Ezeket a vitaminokat, melyeket a baktériumoknak a környezettől kell magukhoz venniük, növekedési anyagoknak nevezik. A baktériumsejtek fejlődése során a vitaminok elhagyásával vagy túladagolásával azok növekedése csökkenthető vagy növelhető.

A vitaminok feladatai
A vitaminoknak az élő szervezetben sokféle feladatuk van, de leginkább az anyagcserében aktívak. Az anyagcsere pedig épp azt jelenti, hogy az anyagok más anyagokká alakulnak át. Például: egy kőműves a falakat külön kövekből építi fel, ily módon a kövek anyagából egy új anyagot, szilárd falat hoz létre. A sejtekben a kőművest (az aktív erőt) enzimnek nevezzük. Az egyes vitaminok segítenek az enzimeknek, hogy tegyék a dolgukat. Emiatt ebben az esetben őket koenzimeknek hívjuk. A vitaminok a kőműves (az enzimek) szerszámai, mint a vakolókanál. Képzeljük el, amint egy enzim hozzákapcsolódik a vitaminhoz, és együtt egy új összetevőt alkotnak, amely aztán végrehajtja feladatát. A vakolókanál nélkül a kőműves nem tudja elvégezni a feladatát, szintúgy vitaminok nélkül az enzimek sem képesek elvégezni a munkájukat, és az anyagcsere nem fog működni.

A növényekben hol aktívak a vitaminok?
A vitaminok növények életében kifejtett minden szerepe távolról sem ismert. Egyesek azonban igen: ilyen a B1-vitamin szerepe a cukorösszetevők (szénhidrátok) lebontásában, ezáltal az energia keményítő formájában történő tárolásában (lásd a rajzot).

A B2-vitamin (riboflavin) a közvetlen energia-anyagcserében játszik szerepet. Enzimmé átalakulva egyenesen a növény „üzemanyag-ellátásához” nyújt segítséget, de egy fehérje is képződik belőle, mely a fotoszintézisben fény-energia akceptorként működik (fotoaktív anyag). A B3-vitamin szintén energiamegtartó molekulává alakul át. A B6-vitamin a zsírsavanyagcsere összetevője (gyanta, olaj), valamint a fehérje-anyagcserében van aktív szerepe, azok felépítése és lebontása során.

Az A-vitamin (és az A pro-vitamin = karotin), a magasabb növények tipikus anyagcsereterméke az éterolajak és gyanták építőkövei! Az A-vitamin továbbá a sejtosztódást is felügyeli. Az E-vitamin a termékenység vitaminja. Nem véletlen az sem, hogy főképpen a növények magjában található. Sejtfenntartóként leginkább a zsírsavak antioxidánsaként (megromlás ellen) működik. A folsav a nukleinsavak (amelyek a DNS-t is alkotják) előállításának fontos összetevője.

Persze mindez csak rövid áttekintése a vitaminok növényekben kifejtett tevékenységének. Életükben szinte minden vitaminnak többszörös szerepe, funkciója van, ezért a növények számára nem létezik olyan tipikus vitaminhiányos állapot, mint az emberek esetében. Ennek ellenére a növények is szenvedhetnek vitaminhiányban.

Hogyan és miért keletkezhetnek hiánytünetek?
Vitaminhiányok akkor léphetnek fel, ha növényeink nem kaptak elégséges mennyiségű ásványi anyagot. Éppen ezért fontos a komplex növényi tápanyag alkalmazása, ugyanis egyetlen öszszetevő hiánya is (például nitrogén vagy magnézium) leállíthatja az egész anyagcserét. Elégtelen ásványianyag-bevitel esetén elégtelen vitaminkoncentráció állhat elő. Egyik vagy másik tápanyag hiánya fonnyadt vagy legyengült növényt eredményez, mely nem nő meg, vagy nem virágzik szépen.

További tényezők is csökkenthetik növényeinkben a vitaminok előállításának képességét

Az elégtelen fény (növényi energia) és a víz (szállítókapacitás) hiánya meggátolhatja a növényekben a vitaminok képződését.
Túl magas környezeti hőmérséklet esetén (30 Celsius-fok felett) a növény csak elégtelen fotoszintézisre képes, mert a kritikus hőmérsékletet elérve bezárja pórusait, hogy megelőzze a dehidratálást. Ekkor a növény mozdulatlan.
Időtényező. A növekedésben gyakran jelentkezik egy további probléma, az idő. Általában megpróbáljuk arra késztetni a növényt, hogy a lehető legrövidebb idő alatt jusson el a növekedéstől a virágzásig. Bőségesen megadunk neki mindent (mesterséges fényt, táplálékot, és meleget, akár szeretetet is), de egyetlen dolgot rendszerint nem adunk neki: IDŐT! Időt, hogy nyugodtan és fokozatosan előállítsa mindazt, amire szüksége van. A lehető leghamarabb minél nagyobb növényt akarunk, sok virágot, és hogy a lehető leghamarabb begyűjthessük a termést. Ahhoz, hogy növényünknek egy kicsit több időt és energiát biztosítsunk, adhatunk neki kész tápanyagokat, olyan vitaminokat és más létfontosságú anyagokat, melyekre szüksége van, de így nem kell előállítania. Egy növény azonban a kereslet-kínálat elve szerint működik. Ha valamiből túl sok van (mert túladagoltuk), azt nem termeli tovább, ha viszont túl kevés van belőle, akkor azt bőkezűen állítja elő.

A növényt aktiváló létfontosságú anyagok adagolásával a növénynek nem kell többé saját magának előállítania azokat, ami számunkra időt, számára energiát takarít meg. Ezek a beavatkozások megnövelik a növény életesélyeit, egyúttal csökkentik a stresszt. A vitaminokat nagy mennyiségben tartalmazó tápszereket összhangba kell hozni a növények anyagcseréjével, mert a vitaminok mellett más létfontosságú anyagokat is, például aminosavakat tartalmaznak. Ezekről és arról, hogy mi másra van még szükségük növényeinknek, a következő részben olvashatnak.

Megosztom...