Az orvosi kannabisz 97% arányban csökkentette az epilepsziás rohamok számát
Elképesztő javulást produkált egy 10 főre kiterjedő brit kutatás, amiben az epilepsziás rohamokra gyógyászati kannabiszt alkalmaztak. Az eredmények felvetik, hogy a CBD mellett a THC-nek és más kannabinoidoknak is szerepe lehet a rohamok csökkentésében. Az elmúlt évek kiterjedt klinikai vizsgálatai bebizonyították, hogy a CBD hatékony lehet az olyan ritka, nehezen kezelhető epilepsziatípusok kezelésében, mint a Dravet-szindróma és a Lennox-Gastaut-szindróma. Az Imperial College London vizsgálatához felhasznált betegadatok az End Our Pain nevű jótékonysági szervezet által működtetett adatbázisból származnak.
A betegek közül ötnek még diagnosztizálatlanok voltak a görcsrohamai, hármuk Lennox-Gastaut-szindrómában, egyikük kardiofaciokután (CFC) szindrómában, egy további pedig Doose-szindrómában (mioklónusos-asztatikus epilepszia) szenvedtek. Az adatbázisból ismerhető a betegek életkora (2-48 év), diagnózisai, kezelései, valamint a rohamok gyakorisága a kannabisszal történő kezelés előtt és után. Minden beteg a holland Bedrocan orvosi kannabisz előállító két fajtáját használta, többnyire kivonat formájában: a Bediol (6,3% THC, 8% CBD) és a Bedrolite (<1% THC, 9% CBD) nevű, magas CBD-tartalmú fajtákat. A THC egyedi napi dózisa 6,6-26,5 mg között, míg a CBD 200-550 mg között mozgott. A betegek kezelőorvosait felkérték, hogy tegyenek észrevételeket pácienseik életminőségének változásairól, illetve a tapasztalt mellékhatásokról. Az orvosi kannabisz terápia megkezdése után a rohamok gyakorisága drasztikusan csökkent: a havi 37-18000 roham betegenként mindössze 0-750-re zsugorodott. Ez azt jelenti, hogy a rohamok havi átlagos száma 97%-kal csökkent, miközben az addig használt epilepszia gyógyszerek számát átlagosan 8 szemről 1-re mérsékelték. Ezenfelül a kezelőorvosok arról is beszámoltak, hogy javult az álmatlanság, a kognitív képesség, az érzelmek szabályozása, a beszéd, valamint a pánikrohamok gyakorisága. Az egyik esetben a fejlődés olyan mértékűnek bizonyult, hogy a beteg évtizedek óta először hagyhatta el az intézményi ellátást. Természetesen fontos mérlegelni, hogy a vizsgálat mindössze tíz betegre terjedt ki, az viszont mindenképpen bíztató, hogy a különböző epilepszia-típusok egyaránt jól reagáltak a kannabisz-terápiára. Biztosak lehetünk benne, hogy további vizsgálatok fogják követni a mostanit és rövidesen többet fogunk tudni az egyes kannabinoidok szerepéről az epilepsziás betegségek kezelésében.
