Miből lesz a cserebogár?

A megfelelő szubsztrátum tulajdonságai

Az 1950-es években a talaj helyett hatékonyabb és jobb eredményeket produkáló, úgynevezett szubsztrátumokat kezdtek használni az üvegházakban. De miért is érdemes helyettesíteni a talajt? Nos, egyrészt így minimálisra csökkenthetjük a kórokozók elszaporodásának kockázatát, másrészt a talaj az újrahasznosítható szubsztrátummal szemben nehezen tisztítható, s eltávolítása sem egyszerű. Ráadásul ily módon semleges és jól szellőző környezetben fejlődhetnek a gyökerek.

A hidroponikus rendszerek alatt gyakran egy szubsztrátum nélküli, csak vizet használó termesztési technikát értünk. Ez azonban csupán a tápfilmes eljárásra, illetve az aeropónikára igaz. A csepegtető öntözéssel, a mélyárkos tápfilmes technikával vagy az árapály módszerrel dolgozó termesztők több-kevesebb szubsztrátumot használnak attól függően, hogy melyik termesztési rendszert választják.
Manapság már rendkívül sokféle szubsztrátum kapható, így a kezdő termesztők törhetik a fejüket, hogy vajon melyik közeg felel meg leginkább hidroponikus rendszerüknek. Az alábbi szempontok segíthetnek a választásban. Figyeljünk oda a szubsztrátum
– semlegességére (ne legyen gond a tápoldat pH-szintjével),
– vízmegtartó képességére,
– víz és levegő arányára,
– szellőzésére, valamint vízelvezetésére,
– kationcserélő képességére (pufferhatás),
– tisztaságára,
– szerves anyagainak stabilitására,
– egyszerű eltávolíthatóságára,
– környezetvédelmi és egészségügyi veszélytelenségére.
Mindezek mellett azt is érdemes szem előtt tartani, hogy a közeg megfeleljen az alkalmazott öntözési ciklusoknak. A kőzetgyapot például több nedvességet tart meg, mint a kókuszdiórost, és jóval többet, mint az agyagkavicsok. A folyamatosan újrakeringető, mély hidroponikus rendszerek esetében (mint amilyen az AquaFarms vagy a Flo Gros) célszerűbb ilyen agyaggolyókat használni, mivel itt nincs szükség a víz megtartására.

Kőzetgyapot
Az egyik legelterjedtebb szubsztrátumot ma már inkább csak üvegházakban alkalmazzák, környezetvédelmi okokból használatára és eltávolítására is új rendelkezéseket hoztak. A kőzetgyapot előnye, hogy semleges, jól szellőzik, és a vízmegtartó képessége is kiváló. Hátránya azonban, hogy száraz formában káros az egészségre, a finom részecskék ugyanis – letörve a kockákról vagy lapokról – a levegőbe kerülnek, belélegezve pedig felhalmozódnak a tüdő szöveteiben. Emellett nehezen bomlik le, ezért ha használat után egyszerűen csak a szemétbe dobjuk, súlyosan szennyezi a környezetet. Csepegtetős és árapály rendszereknél ennek ellenére még mindig gyakran alkalmazzák, de kezdik más, környezetbarát szubsztrátumokkal – kókuszdiórosttal és agyaggolyókkal – helyettesíteni.

Agyaggolyók
Az apró, kerek granulátumok, amelyekkel leggyakrabban bankok és hotelek előcsarnokát díszítő növénytartókban találkozhatunk, steril és könnyű szerkezetük révén képesek jelentős mennyiségű oxigént és nedvességet raktározni. A granulátumok többféle méretben léteznek (2 mm-től egészen a 24 mm-es átmérőig). A kisebb méretűek kapilláris képességükről, míg a nagyobbak gyors vízelvezetésükről ismerhetők fel. A mélyárkos hidróponikához a kis és nagy granulátumok 4/8–8/16 arányú keveréke a legjobb kombináció.
A megbízható gyártónál választott agyaggolyók pH-semlegesek, így nem befolyásolják a tápoldat pH-szintjét. Másik előnyük, hogy természetesek és környezetbarátok, a termény begyűjtése után könnyen tisztíthatók, s akárhányszor újra használhatók.
A többi szubsztrátumhoz képest viszont az agyaggranulátumoknak kisebb a vízmegtartó képességük, ezért nem alkalmazhatók mindegyik termesztési eljáráshoz. Leginkább az olyan mélyárkos, állandóan folyó rendszerekhez illenek, mint amilyen a „Hydro”. Néhány termesztő belekeveri őket más szubsztrátumokba, hogy a vízelvezetést javítsa, és növelje a kőzetgyapot vagy a szerves közegek kationcserélő képességet.

Kókuszdiórost
A kókuszdió hántolási eljárásának mellékterméke a kőzetgyapot hatékony és költségkímélő helyettesítője. Többféle változatban találkozhatunk vele:
– A klasszikus kókuszdiórost kemény téglákból vagy műanyag tasakban árult forgácsból áll. Kiváló vízmegtartó és kationcserélő képessége mellett elég stabil, így nem bomlik le túl gyorsan.
– A kókuszrost lap szintén hagyományos és különösen hatékony szubsztrátum. Könnyen használható, illetve környezetbarát.
– A legújabb változat a könnyű géztasakban forgalmazott granulátum, amellyel a tőzegkockák előnyösen helyettesíthetők.
A kókuszdió-szubsztrátum kiválasztásakor tartsuk szem előtt a nátriumtartalmat, a szellőzést, a vízelvezetési képességet és a termelési eszközöket. A rost minősége attól függ, hogy milyen körülmények között termesztették, illetve hogy miként dolgozták fel. A legtöbb ilyen szubsztrátum tengerparti területekről származik, és jelentős mennyiségű nátriumot tartalmaz, ami kárt tehet a növényekben.
A termesztők néha agyaggranulátumokat vagy perlitet kevernek a kókuszdióforgácshoz, mivel a darabokra tépett rost előbb-utóbb eltömődhet, s a gyökerek fejlődéséhez szükséges szellőzőrések eltűnnek.
A kókuszdiórost tipikusan az a termék, amelynél tiszteletben kell tartani a méltányos kereskedelmet. A gyártás során a legtöbb országban gyermekmunkát is alkalmaznak, és/vagy a földművelők nagyon szerény fizetést kapnak. Mi, a gazdag országokban élők nem mehetünk el szó nélkül emellett, foglalkoznunk kell a problémával.

Perlit
A perlit a növénytermesztésre kifejezetten alkalmas vulkanikus sziklából származik. Javítja a szubsztrátum vízelvezetését és a szellőzését, ezért sokan más közeggel, például laza kókuszdió­héjjal keverik. Lassan bomlik le, ráadásul nagy mennyiségben is használható. Legtöbbször a csöpögtetéses eljárások során alkalmazzák.
Vermikulit
A vermikulit jelentős mennyiségű nedvességet tart meg, a gyökérterületen kapilláris hatást fejt ki, és kiváló kationcserélő képességgel rendelkezik. Rossz szellőzése miatt azonban a hidroponikus eljárások során ritkán használják.
Hogy milyen szubsztrátumot választunk, az leginkább az alkalmazott termesztési eljárástól függ, ugyanakkor nem árt az etikai és a környezetvédelmi szempontokat is figyelembe venni. A fentiekben csak a legelterjedtebb, hidroponikus rendszerekhez kapható szubsztrátumokat részleteztük, rajtuk kívül még lávakő, tőzegmoha, sőt homok, kavics vagy fakéreg is szóba jöhet.
Manapság azonban egyre gyakoribb, hogy a növénytermesztők egyáltalán nem használnak szubsztrátumot, mivel például az aeropónika vagy a tápfóliás eljárás esetében nincs rá szükség.