A kormány vállalhatatlan (drog)stratégiázása

(cikkünkben a december 20-án éjjel elfogadott, és január elsején hatályba lépő Médiatörvény alapján vélhetően kifogásolható részeket áthúztuk.)

Indoklást csak az ülésezést követően kaphattunk, de nem éppen szakmai jellegűt: „Új drogstratégiára van szükség, mivel a jelenleg érvényben lévő – az előző kormányzat és az MSZP-SZDSZ által elfogadott – drogstratégia alapelvei és irányelvei nem állnak összhangban a jelenlegi kormány drogpolitikai alapelveivel”. Tehát az kiderült, hogy a probléma ideológiai – nem mintha ebben bárki kételkedett volna – de vajon miféle alapelvek és irányelvek lehetnek azok, amiket a szakmai szervezetek támogatnak, de a Fidesz irtózik tőlük? Négy nap gondolkodási idő után a Szociális, Család- és Ifjúságügyért Felelős Államtitkárságnak sikerült kinyögni a fájdalmasan butaválaszt, miszerint: „az elmúlt évek drogstratégiája, amely a hangsúlyt a drogliberalizációra és az ártalomcsökkentésre helyezte, nem követhető”.

Drogliberalizáció?! Mi igazán figyelemmel kísértük a 2010-2018-ra elfogadott Drogstratégia kialakítását, sőt, az állítólag nem létező társadalmi vitában is részt vettünk, úgyhogy biztosan feltűnt volna, ha bármely illegális drog liberalizációjára (értsd: legalizációjára, vagy akár szigorú szabályok melletti dekriminalizációjára) sor került volna! Első kézből állíthatjuk, hogy ilyen nem történt!

Hangsúly az ártalomcsökkentésen? Azért, mert a három pillér egyikében röviden meg lett említve, hogy a tűcsere egy kiemelten fontos szolgáltatás, hiszen életmentő az intravénás fogyasztók számára és megvédi a társadalmat az olyan halálos fertőzésektől, mint a HIV vagy a Hepatitis? Ez aztán az ördögtől való, szélsőlibsi szabadosság! De a vádirat ezzel még nem ér véget:
„Ez a politika kedvezett a drogliberalizáció mellett elkötelezett szűk megélhetési lobbynak és közvetetten azoknak is, akik hasznot húztak a nem tiltott, de egészségre ártalmas szerek, sok esetben kábítószerek forgalmazásából.”

Itt dobja le az agy az ékszíjat! A Jóistentől származó Szent Koronás Alkotmányra; ezek tényleg egy paranoiával fűszerezett fogalmi zűrzavarral akarják megindokolni a Drogstratégia „kudarcát”?!Már lassan az ovisok is tudják, hogy a drogliberalizáció (tegyük fel, hogy a Tisztelt Államtitkárság a jelenleg illegális szerek államilag szabályozott piacára gondol) minden állam legesélyesebb lépése az illegális drogok feketepiacának, kereskedelmi hálózatának és dílereinek meggyengítésére, azonban ez idáig senki nem merte felvállalni. Talán mi kezdtük volna el? Nem, a Drogstratégia nem beszélt semmiféle liberalizációról – sajnos még csak az Európában már több országban életbe léptetett dekriminalizációról se – de ha mégis ezt tette volna, az a legkevésbé szolgálta volna egy „szűk megélhetési lobby” érdekeit.
Menjünk tovább, találós kérdés következik. Mi az: „nem tiltott, de egészségre ártalmas szer, sok esetben kábítószer”? Na, senki? A kérdés felér egy zen buddhista koannal, hiszen az összes válasz helytelen.  A kábítószer definíciója (illegális drog) ugyanis kizárja az összes nem tiltott szert. Vagyis a Drogstratégia kihívói azt sem tudják, hogy mit jelent a „kábítószer”, ki tudja, talán mert a burjánzó fantáziájú elméjüket az alapismeretek elsajátítása helyett inkább a stratégia mögötti összeesküvés elméletek kiötlésére használják. Vajon ilyenkor felfogják, hogy ledílerezik az összes hazai, életmentő szolgáltatást nyújtó szakmai szervezetet? Ha nem, akkor legjobb, ha megismerkednek a drogszakma által december 20-án tartott sajtótájékoztatón elhangzott tényekkel.

Szakmaiatlan hazudozás

A rendkívüli sajtótájékoztatón Gondi János, a Magyar Drogprevenciós és Ártalomcsökkentő Szervezetek Szövetségének (MADÁSZSZ) vezetője elmondta, hogy a vállalhatatlanságot bejelentő Téglásy nem pusztán a korábbi KKB ülésen, de még a december 2-i egyeztetésen is azt állította, hogy nem lesz új drogstratégia, ahogyan személyi változások sem. Tehát a kormány a drogügyi tanácsadó szervének egyszerűen a képébe hazudott, majd indoklás nélkül kiadta az ultimátumot.
Topolánszky Ákos, a felszámolásra ítélt Nemzeti Drogmegelőzési Intézet igazgatóhelyettese és a Magyar Drogterápiás Intézetek Szövetségének (MADRISZ) elnöke cáfolta Téglásynak azt a kitételét, mely szerint a 2010-2018-ra elfogadott Nemzeti Drogstratégia kialakítását nem előzte meg széleskörű szakmai egyeztetés. Topolánszky emlékeztetett, hogy tekintélyes nemzetközi tanácsadó testület vett részt a stratégia kialakításában és az „összes szakmai szervezet nem csupán elfogadta, de támogatta is” a dokumentumban foglaltakat. Vagyis, ha a kormány vállalhatatlannak ítéli a Drogstratégiát, akkor ugyanezt állítja a szakmai szervezetek véleményérő is, ami – az elnök úr udvarias megfogalmazásában – „nem jó üzenet”. Mi pedig mondjuk ki: a kormány feláldozza a szakmaiságot az ideológia oltárán, miközben egy zavaros téveszmével letudja a szakmai konszenzus kísérte drogstratégiát.
Rácz József a Magyar Addiktológiai Társaság elnökeként arról tájékoztatta a maroknyi megjelent újságírót, hogy a nemzetközi gyakorlatok sikeres hazai átültetéséhez több száz tanulmány evidenciáit fontolták meg és ezek alapján adtak tanácsokat a stratégia kialakításához. Márpedig a nemzetközi tanulmányok vélhetőleg nem az MSZP-SZDSZ szűk megélhetési droglobbijának szülöttei…

A sajtótájékoztató záróakkordjaként az INDIT közalapítványt vezető dr. Szemelyácz János idézett a szakmai szervezetek által a kormány számára címzett nyilatkozatból, majd arra kérte a döntéshozókat, hogy haladéktalanul üljenek tárgyalóasztalhoz a szakmai szervezetek képviselőivel és hívják össze a Kábítószer Koordinációs Bizottság rendkívüli ülését, mielőtt Magyarországon életmentő szolgáltatások szűnnének meg. Ezúton csatlakozunk a nyilatkozat támogatóihoz.