Életet adó víz

Hogyan kezeljük a leghatékonyabb szubsztrátumot?

Akár föld nélküli, akár földben történő termesztésről beszélünk, a növények életében a víz a legfontosabb tényező. Kétség nem férhet hozzá: ez a legtökéletesebb közvetítő anyag, ami a növények növekedéséhez szükséges elemeket szállítja. Októberi számunkban bemutattunk néhány elterjedt hidroponikus termesztőrendszert, most ezek kulcsszerepet játszó kellékét, a vizet helyezzük képzeletbeli mikroszkópunk lencséje alá.

A víz minőségét – ami persze forrásonként változó – különféle tulajdonságok alapján mérik, amelyek befolyásolják a növények növekedését és egészségét. A minőség kezelése, beállítása elég egyszerű feladat, csupán azt kell tudni hozzá, hogy mit szeretnénk elérni, illetve milyen gondokat kívánunk kezelni.
A hidroponikus termesztés esetében – érthető módon – különösen fontos, hogy mit tartalmaz a víz. Az oldódó sók és az elektromos vezetőképesség, a vízkeménység és a pH-érték, az oxigénellátás és a vízhőmérséklet, a szűrőmódszerek, az esővíz és a tisztított vizek mind-mind olyan tényezők, amelyekre növényeink nevelése során folyamatosan oda kell figyelnünk. Ne feledjük: kiegyensúlyozott tápoldatot szeretnénk elérni, amely éppen megfelelő mennyiségű oldott ásványi sót tartalmaz; ellenőriznünk kell az összes paramétert, ami hiányt, felesleget vagy legroszszabb esetben mérgezést okozhat.
Mindebben két eszköz lehet a segítségünkre a hidroponikus termesztésnél: egy digitális vezetőképesség-mérő, és egy digitális pH-érték mérő.

Oldódó sók és elektromos vezetőképesség
A vízben oldódó sók mennyiségét – mivel ezek teszik vezetővé a vizet – az elektromos vezetőképességgel mérik. A műszerről leolvashatjuk, hogy a sók általános szintje elegendő-e, vagy sem. A kalcium- és a magnézium-karbonát a víz leggyakoribb összetevői közé tartozik, ám túlzott mennyiségben más fontos elemek „kizárását” okozhatják a tápoldatban.
Éppen ezért csakis a megfelelő tápanyag-kombinációval érhetjük el, hogy az oldat oldott sótartalma a növény tűrőképességét ne tegye próbára. Fajtától és életciklustól függően a növények több-kevesebb trágyát szívnak fel. Minél gyorsabban nőnek, annál több tápoldatra van szükségük, s mivel a növények tápanyagot és vizet fogyasztanak, elkerülhetetlen az elektromos vezetőképesség folyamatos ellenőrzése.
Az elektromos vezetőképesség beállítása egyszerű feladat. A trágya címkéjén legtöbbször megtalálható a teljes felhasználási diagram és jó néhány tápanyagkezelésre vonatkozó utasítás is.

A víz keménysége és a pH-érték
A víz keménységét a víz kalcium- és magnéziumtartalma határozza meg. A pH a „hidrogénpotenciál” rövidítése: a pozitív töltésű hidrogénionok (H+) mennyiségét mutatja meg a negatív töltésű hidroxilionokhoz (OH-) képest. A pH-skála 0-tól 14-ig terjed, ahol a 7 semleges.
A kemény víznek általában magas, a lágy víznek pedig alacsony a pH-értéke. Egyes trágyaforgalmazók kemény és lágy vízhez való tápanyagformulákat is kínálnak, hogy azok a lehető legjobban alkalmazkodjanak a vízhez. A vezetékes vizek pH-értéke rendszerint 8 és 9 között mozog – ez túl magas a növényeknek, mivel legtöbbjük az 5,2 és 6,5 érték között érzi jól magát.
A pH-érték közvetlenül befolyásolja a legtöbb elem – különösen a mikrotápanyagok – jelenlétét (lásd az alábbi táblázatot).
Alacsony pH-érték esetén túl nagy mennyiségű mikrotápanyag állhat rendelkezésre, ami fitotoxikus reakciókat idézhet elő egyes növényfajoknál. A magas pH-érték pedig kizárhat néhány elemet, amelyek így nem állhatnak többé a növény rendelkezésére.
Például, ha a pH-érték túl magas, elképzelhető, hogy a vas kikerül az oldatból, s a növények annak ellenére nem tudják felszívni az ideális vasmennyiséget, hogy a tápoldat azt tartalmazza. A jó minőségű hidroponikus növény tápláléka speciális kelátokat tartalmaz, amelyek a vas elérhetőségét biztosítják a magasabb pH-értékek mellett. A pH-érték szabályozásának legjobb módja, ha a tápanyagok vízbe keverése előtt és után is beállítjuk az optimális szintet.
Ahogy az elektromos vezetőképesség, úgy a pH-szint beállítása is elég egyszerű feladat. Ha a szint túl alacsony, az oldat túl savas, ezért lúgot kell hozzáadni. Mivel a normál csapvíznek elég magas a pH-értéke, így egy kicsit hozzáöntve belőle olcsón növelhetjük a pH-értéket. Ha a szint túl magas, savat kell hozzáadni, hogy csökkenjen a pH-érték.
A növények növekedése során rendszeresen ellenőriznünk kell az elektromos vezetőképességet és a pH-szintet. A pH-érték nyugodtan mozoghat 5,5 és 7,0 között anélkül, hogy beállítanánk. Vegyük figyelembe, hogy az is sok kárt okozhat, ha állandóan vegyszert használunk a tökéletes 5,8 és 6,0 közötti érték fenntartásához.
Sokszor a pH-érték egy darabig esik, majd megint megemelkedik. Ez az ingadozás jelzi, hogy növényeink megfelelően felszívják a táplálékot. Csak akkor módosítsuk a pH-értéket, ha az túlságosan eltér!
A só felhalmozódását és a károkozók elszaporodását elkerülendő tanácsos a tápoldatot rendszeresen cserélni.

Hőmérséklet és oxigén
Egy másik fontos tényező a víz hőmérséklete. Ha túl meleg, a magvak nem csíráznak ki, a dugványok nem eresztenek gyökeret, és a növények lassabban nőnek.
A legtöbb növény a 18 és 27 °C közti gyökérzóna-hőmérsékletet kedveli. Amikor vizet adunk a rendszerhez, hagyjuk, hogy az felvegye a tartályban lévő víz hőmérsékletét. A gyökerek a talaj környezetében fejlődnek, ahol a hőmérséklet-változások lassúak, ezért a növények nem szeretik a gyors hőingadozásokat.
A hidropónika egyik kulcsszava az „oxigénellátás”, a hőmérséklet pedig jelentősen befolyásolja az oldat oxigéntartalmát. Íme, néhány szám, amely a víz oxigénnel való telítettségi szintjét adja meg O mg/l-ben különböző hőmérsékleteken:

Minél magasabb a hőmérséklet, annál kevesebb oxigén marad az oldatban, oxigén hiányában pedig a növények megfulladnak. Ha alacsony az oxigénszint, a különböző betegségek és kórokozók is könnyebben fejlődnek ki. Éppen ezért gondoskodjunk arról, hogy a víz szobahőmérsékleten maradjon.
További tudnivalók a víz oxigénellátásáról a hidroponikában.

Szűrőmódszerek, esővíz és tisztított víz
A legtöbb vezetékes víz klórt tartalmaz. Míg az oxidáló klór kis mennyiségben jótékony hatással lehet néhány növényre, a gyakori vagy a túlzott klórozást csökkenteni kell. Ez szintén könnyen megoldható: töltsük meg a tárolót csapvízzel, és hagyjuk állni 24 óráig – a klór egy éjszaka alatt elpárolog.
Az egyéb szennyezőanyagokat azonban már nem ilyen egyszerű eltávolítani: le kell cserélnünk, vagy tisztítanunk kell a vízforrást. Erre sokféle módszer létezik, néha elég, ha a csapvizet tisztított vízzel, vagy esővízzel keverjük. Megoldást jelenthet a desztilláció is, ám a legfejlettebb, többfokozatú desztilláló technológiák igen energiaigényesek, ráadásul szükségtelenül tiszta vizet nyerhetünk belőle. Kissé drága, ám kétségkívül hatékony eszköz a fordított ozmózisszűrő használata. Mivel azonban ezzel is túlságosan tiszta vizet nyerünk, a produktumot tanácsos 2:1 arányban normál vízzel keverni.
Ha ezt a négy alapvető paramétert nyomon követjük, biztosak lehetünk abban, hogy növényeink egészségesek lesznek, és csodálatos terményekkel ajándékoznak meg.
Persze a földben való termesztéskor is érteni kell a vízhez, mivel semmi nem helyettesíti a jó minőségű vizet, a siker záloga pedig – bárhol is termesztünk – a kiegyensúlyozott tápoldat.