Land of the free

Amerikában épül a legalizáció rendszere

Alig telt el pár hónap a coloradói és washingtoni legalizáció óta, máris gőzerővel folyik az új rendszer felépítése, amivel az USA kicsit közelebb kerülhet az oly büszkén viselt „szabadság földje” címhez. Amíg az aktivisták és az üzletemberek a legális fűpiac mielőbbi megvalósításán fáradoznak, a környező államok aggódva vagy épp irigykedve figyelik a fejleményeket.

A coloradói Denverben az óévet néhány szerencsés már a város legújabb kannabiszbárjában búcsúztathatta. A népszavazási kezdeményezés iktatószáma alapján Club 64 névre keresztelt helyet délután 4:20-kor nyitották meg, és csak azok léphettek be, akik 30 dollár fejében hajlandók voltak klubtagokká válni. A CNN riportfilmje alapján a vendégek nem bánták a befektetést, és önfeledten élvezték, hogy végre törvényesen hódolhattak kedvelt szabadidős tevékenységüknek. Az egyik washingtoni biliárdterem tulajdonosa nem kerített ekkora feneket a dolognak, csak meghirdette, hogy nála mostantól bárki bármikor rápöffenthet egy jointra. Hogy jobban felkeltse a szmókerek érdeklődését, ínyencfalatokból álló menüvel is kedveskedik a vendégeiknek, potom 4,20 dollárért.

Más szempontból is professzionális a készülődés Coloradóban. Számos eseményt tűztek már napirendre, melyek azt elemzik, hozzávetőleg mekkora összegek is fognak megmozdulni az immár legális kenderiparban. Mielőtt ugyanis megnyílnak az első kannabiszt árusító szaküzletek, az állami hivatalnokoknak ki kell dolgozniuk az engedélyezési standardokat és a termékekre kirótt forgalmi adó mértékét. A helyi kormányzatnak azt is el kell döntenie, hogy engedélyezi-e a kiskereskedelmi forgalmat, és ha igen, milyen feltételek mellett. A Coloradói Törvény és Politika Központ számításai szerint a marihuána kereskedelméből éves szinten 270 millió dollár (60 milliárd forint) bevétel származhat, amiből 47 millió dollár adó folyhat be. A büntetőeljárások elmaradásával a rendőrség 12 millió dollárt fog megtakarítani minden évben, és az anyagi bevétel még nem minden. Csak az adók iskolaépítésre fordított része több száz embernek ad munkalehetőséget.

Demokratikus átalakulás

De mit szól mindehhez a szövetségi kormány? Bár a legalizáció gyakorlati megvalósulásához szükséges piaci modell bevezetése, a termesztői, illetve kereskedői engedélyek kiadása még folyamatban van, Obama elnök már most bejelentette, hogy a szövetségi hatóságok nem fogják vegzálni a két állam fogyasztóit. Persze elég nagy öngól lenne bármi mást mondania, hiszen a felmérések szerint a kenderkedvelők többsége a demokraták szavazói bázisát gyarapítja. Ha szeretné sikeresen kitölteni második ciklusát, és egy újabb demokrata kormány reményével búcsúzni az elnöki poszttól, akkor elemi érdeke, hogy legalább ne gátolja a legalizáció kiépülését. Az amerikai drogcár, bár óvatosan, de szintén elismerte a legalizátorok történelmi győzelmét. Gil Kerlikowske, aki korábban még azt nyilatkozta, hogy „a legalizáció nem szerepel a szótáramban, és az elnökében sem”, az eseményeket most azzal kommentálta, „világossá vált, hogy a marihuánáról szóló nemzeti párbeszéd kellős közepén állunk”.

Igen, megértette! Kezdi kapiskálni, hogy bár a drogcárnak hivatalból elleneznie kell bármilyen legalizációt, a lakosság rég egy újabb kiadású szótárt használ, melyben a marihuána már nem illegális. Nem a polgárokat kell updatelni, hanem a drogellenes háború és a drogmentes világ irreális elképzelését, ami komoly ember számára Amerikában egyre kevésbé vállalható. Könnyebb a helyzete az egykori demokrata elnöknek, a Nobel-békedíjas Jimmy Carternek, aki jelenleg Georgia állam kormányzója. Carter már elnöksége alatt (1976-80) is támogatta a dekriminalizációt, most pedig úgy véli, hogy a két államban megszavazott legalizáció teljesen rendben van, és érdeklődéssel figyeli, miként is fog testet ölteni az amerikai álom. Abban mondjuk biztosak vagyunk, hogy Carter elnökként jóval kisebb összeget fektetett a drogellenes háború bizniszbe, mint Obama.

A cikk további részét a szomszédos államok álláspontjáról, a drogturizmustól való félelemükről és a marihuána birtoklásra irányuló gyakorlatáról a CK Magazin 2013/01 februári számában találod.