Miért jobb a kevesebb?
Azokban az országokban, ahol nem lehet legálisan hozzájutni a kannabiszhoz, a minőség mércéje gyakran a magas potencia. A jelenséget az alkoholtilalomból is ismerhetjük, ami a magas szesztartalmú italokra teremtett keresletet. Az USA szerencsésebb államaiban megfordulni látszik a szokás.
A boltosok beszámolói szerint a vásárlók már nem azt vadásszák, amitől úgy beállnak, mint a gerely, hanem azokat a fajtákat keresik, amik mellett még jól funkcionálnak. Ez fordulatot hozhat abban a 80-as évek óta tartó trendben, hogy a nemesítők folyamatosan a magasabb THC-arány elérésén dolgozzanak. Az erős fajták sokaknak eufória helyett szétcsapottságot okoznak, amit a tudatos fogyasztók ritkán hajszolnak. Ha valaki kikapcsolódni vágyik, akkor nem igényli a tájékozódóképessége elvesztését, és az sem hátrány, ha emlékezni tud az előző mondatára. Az amnéziásra szívásnak is megvan a varázsa, de némi tapasztalatszerzést követően az ember nem hajtja ezt az állapotot. A vártnál erősebb fajtába kóstolás könnyen hazavághatja az estét, így nem meglepő, hogy a legalizált államokban a rekreációs használók jelentős része a maximum közepes erősségű fajtákat favorizálja, hogy kellemes, ám kezelhető élményei legyenek. Az alkohol példájából mindenki jól ismerheti azt a tévedést, hogy ha pár pohár ital ellazít és jókedélyűvé tesz, akkor még több ital ezt csak fokozza. Holott épp ellenkezőleg, a nagy dózisú alkohol agresszívvé vagy túlérzékennyé tehet, végül egyszerűen kiüt, másnap pedig sajgó fejjel lehet erőlködni az előző este felidézésében. Ha a magasabb dózisú kannabisz ilyen drasztikus változásokat nem is hoz, mindenképpen növeli az esélyét, hogy az élmény élvezhetetlenné váljon, és az arra hajlamosak esetében kellemetlen pszichés tüneteket is okozhat.
Ugyanígy kérdéses, hogy a gyógyászati célú használat esetén minden esetben indokolt-e a magasabb oktánszámú fajták fogyasztása. Ha visszatekintünk a kannabisz terápiás alkalmazásának évezredes múltjára, számos nyomát találhatjuk a mértékletes dózis előírásának, holott akkoriban jóval gyengébb fajták álltak rendelkezésre. Ma már kutatási eredményekből is láthatjuk, hogy a kannabisz fájdalomcsillapító hatása bizonyos dózis esetén érvényesül a leginkább, és érdekes módon magasabb mennyiség esetében több alany a fájdalom fokozódásáról számol be. Bár nem tudni, hogy a fájdalom erősödését a több bevitt THC vagy egy másik komponens hatása okozza, a vizsgálat mégis arra int, hogy néha a kevesebb a több. Szintén zavaró, ha a magasabb dózis ugyan megfelelően csillapítja a tüneteket, ám a mellékhatások túlságosan erőssé válnak. A gőzerővel fejlesztett, különböző kannabinoid profilú fajták épp az ilyen eseteket próbálják kiküszöbölni. Meggyőződésünk, hogy ha változatos fajták állnak majd rendelkezésre, idővel a tilalomban szocializálódott európaiak is a gyengébb fajták felé mozdulnak.
