Szabad ég alatt

A kültéri termesztés sokkal népszerűbb a beltérinél – különösen azokban az országokban, ahol viszonylag lazább a marihuánára vonatkozó szabályozás. Az ok egyszerű: a napfény nem kerül semmibe, míg a lámpákért és egyéb elektromos berendezésekért, illetve azok működtetéséért mélyen a zsebünkbe kell nyúlnunk.

A kannabisz erős növény, szinte akárhol megél. Ha kellő figyelmet fordítasz a biztonságra, tulajdonképpen bármilyen környezetet átalakíthatsz olyanná, hogy az megfeleljen neki, s fáradozásod egészséges terméssel hálálja meg.
Persze mielőtt hozzálátnál, nem árt tájékozódni. Olvass termesztési cikkeket, vagy ha kell, keress fel gazdákat, és kérdezd meg tőlük, hogy mikor érdemes paradicsomot vagy hasonló zöldségeket ültetni – a növényed plántálását tervezheted ennek megfelelően. Az általában előforduló rovarokról, kártevőkről is érdeklődj, és gyűjts minél több információt a helyi termesztési körülményekről.
Kültéren bárhol termeszthetsz, ezt ne feledd! Jómagam például a 70-es években egy északnyugat-amerikai város autópálya-felhajtója mellett kezdtem a gerillakertészkedést. A késő júniusban ültetett palántáknak időzített tápszert adtam, azok pedig szeptember végére sűrű gubókkal megáldott, gyönyörű nőivarú növényekké fejlődtek, s majdnem félkilónyi termést hoztak.
Az első igazán nagy gerillaültetvényemet Kalifornia dombjai közt alakítottam ki. Egyenként felsétáltam a 14 kilós motorral, ami később a szivattyút működtette, majd az ugyanilyen nehéz pumpával és vízvezetékekkel. A következő túrán a víztartályhoz 115 literes műanyag szemetesládákat cipeltem fel, végül háromméteres PVC-csövekkel és hatvanméternyi slaggal a kezemben vágtam neki a domboldalnak. Mindezt persze hajnali négykor – nem hiányzott, hogy ezekkel a feltűnő eszközökkel a kezemben zaklassanak. Komoly kihívás volt számomra, ám a legnehezebb feladat az egész ültetvény leszerelése volt, mikor végeztem a kis „termesztőshow-mmal”.
Persze nemhiába fáradoztam annyit: sűrű látogatásaim után 2,7 kiló, első osztályú kolumbiai és mexikói ganját arathattam le. Igaz, ezt egy kicsit korán tettem meg, de így a városunkban szeptember közepén csak nálam lehetett friss zöldséget kapni. Ó, azok a régi szép idők! Akkoriban még megvolt az a jó kis falusi, vidéki környezet, sokszor még reklámozták is az eladandó ingatlanokhoz közel eső marihuánatermesztő helyeket, amiket mára persze mind felszámoltak.
Manapság az erdészek fegyverrel járnak, és le is tartóztathatják azokat, akikről feltételezik, hogy termesztenek. A latin maffiaszervezetek szintén ellepték a nemzeti erdőket; az illegális bevándorlók kezébe fegyvert adtak, hogy megvédjék hatalmas gerillaültetvényeiket. A drogok elleni háború megváltoztatta Amerikát: ma már senki sem érezheti magát biztonságban.
Ausztráliában, Kanadában, Európa jelentős részén és még a világ számtalan pontján teljesen másképp mennek ezek a dolgok; van, ahol nyugodtan termeszthetsz a hátsó kertben, másutt úgynevezett zöldházakban teheted ezt, és persze előfordulhat, hogy csak valami eldugott helyen, némi félelemmel fűszerezve ültethetsz marihuánát – ezt neked kell tudnod.
De itt az ideje a lényegre térni, jöjjenek hát a különbözőkültéri fajták
Az adott éghajlatnak megfelelő fajta kiválasztása legalább annyira lényeges, mint hogy megtaláljuk a termesztéshez a legjobb helyszínt. Éppen ezért most sorra veszünk néhány ismert és kedvelt kültéri fajtát, amelyeket – beérési idejük alapján – öt különböző kategóriába soroltunk. Célszerű többféle, különböző időpontokban beérő növényt ültetni: ilyenkor ugyanis rendszerezhetjük a termesztési és szárítási munkafázisokat, ráadásul egy idő után folyamatosan arathatunk.
A hasisnövényeket, mint az Afghanit vagy a Hindu Kusht már augusztus közepe-vége felé arathatjuk. A hozamuk és a hatásuk is kiváló, ugyanakkor eléggé szagosak. Ezek a növények inkább a tapasztaltabb termesztőknek valók. Rengeteg napsütést igényelnek, ráadásul gondoskodni kell arról is, hogy a vizet alulról szívhassák magukba.
Virágozni általában akkor kezdenek, amikor még nagyon hosszúak a nappalok. Különösen az alacsony és zömök növények hizlalnak extraméretű gubókat. A forró nyári napokat hűsítő eső elősegíti náluk a penészképződést, ami rövid időn belül akár meg is tizedelheti az állományt. Nemegyszer láttam már száraz, baseball-labda méretű gubókat nőni agyonpenészedett növényeken; persze mindet ki kellett dobni. Az efféle gondok elkerülése végett célszerű akkor elvégezni az aratást, amikor a termők tíz százaléka már elhalt. Mindemellett tartsuk szem előtt, hogy a sok harmat is hozzájárul a penészedéshez.
Az Early Pearlhöz, az Early Queenhez, az Early Riserhez vagy a Manitoba Poisonhoz hasonló fajták a 49° északi szélességen augusztus végén-szeptember elején érnek be. Ezek a fajták valamivel erősebbek és nagyobb terméshozammal bírnak, mint a fentiek. 1,8–2,7 méteresre nőhetnek, és igencsak bokrosak. A legtöbbjüket könnyű termeszteni, ellenállnak a penésznek – kezdőknek mind kitűnő választás, különösen akkor, ha nem tudnak sok időt tölteni a növényeikkel.
Szeptember közepe-vége felé érnek be az olyan fajták, mint a Mighty Mite, a Durban Poison vagy a Jack Herer. Elég jó termést hoznak, és erősek is, ráadásul a szaguk sem túl intenzív. Fő ágaik végén mindegyikük hatalmas gubókat növeszt. Hogy elkerüljük a súlyos ágak letörését, nem árt, ha kitámasztjuk őket. Ezek a fajták viszonylag kevés odafigyelést igényelnek, persze minél több szeretetet adunk nekik, annál jobban viszonozzák azt. Akár egyedül is hagyhatjuk őket szeptember közepéig, onnantól pedig egészen sokáig arathatók, feltéve, hogy nem száradnak vagy dőlnek ki.
A következő aratási időszak október közepe és vége. Komoly és erős terméssel ekkor virágzik például a Blueberry, a White Widow, a Super Silver Haze és a Pure Power Plant is. A növekedés során ők sem bocsátanak ki erős szagokat, egészen addig, amíg le nem vágjuk őket. Akár két-háromméteresre is megnőhetnek, ezt követően pedig intenzív virágzásba kezdenek – ehhez persze oda kell figyelni rájuk. A Super Silver Haze és a Pure Power Plant termesztése nehézkes lehet, mert az aratás közeledtével nyirkos és nedves időben szintén hajlamosak bepenészedni. Mindazonáltal egy enyhe fagy még javukra is válhat, és szép lila színűvé varázsolja virágjaikat. Noha ezek a növények szabadban is jólérzik magukat, valamiért mégis jobban szeretnek beltéren nevelkedni.
Október végén-november elején arathatjuk a Skunk#1-hoz, a Northern Lights#5-hoz, a Big Budhoz hasonló tiszta, vagy majdnem tiszta Sativákat. Ha azonban túlságosan hűvösre fordul az idő, netán még a hó is esik, a Sativák nem mindig érnek be. Előfordult már, hogy november 15-én leesett a hó, és tönkretette a termést – a termők fele egész egyszerűen elhalt.
A Skunk#1 rendkívül büdös, a szél akár kilométerekre is elviheti a szagát. Mindezzel együtt az idetartozó növények hihetetlenül magas termést produkálnak, akár egy kiló mannát is learathatunk róluk. A Big Bud – nevéhez méltón – pedig még így is kimagaslik közülük. Ehhez az extra terméshozamhoz csupán az alsó ágakat kell karóhoz vagy magához a növény szárához kötnünk, megakadályozva ezzel, hogy súlyuk miatt letörjenek. A hatásfokot tekintve viszont épp a Big Bud szorul háttérbe a többihez képest.
Mindegyikük óriásira nőhet, a Big Bud és a Skunk#1 három-négyméteres, a Northern Lights még ennél is magasabb lehet. Néhány Sativa elérheti a hat métert is!

Egyedül a gomba jelenthet veszélyt ezekre a későn virágzó növényekre. Az esőnek és az enyhe fagynak ellenállnak, sokuk még egy kis hóesést is elvisel – végső soron úgy nőnek, akár a gaz.