Háború önmagunk ellen
Nekrológ Ronald Siegel emlékére
Az emberi lét természetes velejárója a tudatállapot-módosítás iránti vágy. Következésképpen, ha drogellenes háborút indítunk, azzal a természetünk lényegét tagadjuk meg – állította már a nyolcvanas években a Kaliforniai Egyetem most elhunyt pszichiátria és viselkedéstudomány professzora.
Ronald K. Siegel 1943-ban született New Yorkban. Többek között a Brandeis Egyetemen, a Harvard Medical Schoolon, a Dalhousie Egyetemen és az Albert Einstein Orvostudományi Főiskolán tanult és folytatott tanulmányokat. Fiatal kutatóként azzal az állítással szembesült, hogy az ember az egyetlen lény, amely élvezeti célból használ drogokat. A nézettel a kezdetekben sem tudott azonosulni, de idővel szenvedélyévé vált az ellenpéldák felkutatása.
A trippelő mongúztól az ópiumozó vízibivalyig
Siegel úgy vélte, hogy az ember tudatmódosítás iránti vágya egyáltalán nem különbözteti meg őt az állatvilágtól. Ráadásul a különböző fogyasztási célok – a mámor keresése, az öngyógyítás veszteség vagy trauma esetében vagy éppen a pszichedelikus élmény megtapasztalása – egyaránt megfigyelhető az állatoknál. Egy esetben Siegel Hawaiion élő mongúzok otthona közelébe ültetett hajnalkát, aminek magja az LSD-hez hasonló, erős pszichedelikus hatású szert (LSA) tartalmaz. A mongúzok kipróbálták, de láthatóan nem élvezték a magok hatását, így nem is foglalkoztak vele többet. Később azonban, amikor egy trópusi vihar elsodorta a mongúzok otthonát és egyikükkel végzett is, az életben maradt társ újra a magokhoz fordult – Siegel szerint azért, hogy megszabaduljon a fájdalmától és a gondolataitól. Hasonló motiváció vezérelhette azt a vietnami vízibivalyt, aki sokáig kerülte az ópiumföldeket, de amikor az amerikaiak bombázni kezdtek pánikba esett, és megszokott életteréből kilépve többször megdézsmálta az ópiummákot. Eközben a méhek látszólag puszta szórakozásból fordulnak néhány orchidea nektárjához és a magukhoz térés után még repetáznak is, ahogyan a macskáknál sem látszik különösebb ok arra, hogy macskamentától megmámorosodva képzeletbeli dolgokkal játsszanak. A majmok pedig talán az emberekhez hasonlóan, a tudatosság határainak kitágítására használják a varázsgombát: a hatást követően kezükbe temetett arcukkal mintha töprengenének, és úgy festenek, mint Rodin Gondolkodó nevű szobra. Siegel szemüvegén keresztül az állatok is érző, gondolkodó lények, akik hozzánk hasonlóan biokémiai segédeszközökkel enyhítik fájdalmukat, vagy segítik elő a mámort.
A tudatmódosítás lételemünk
Mondani sem kell, hogy a sok kutatás eredményeként Siegel végül porrá zúzta a kezdőhipotézist és kijelentette, hogy „majdnem minden állatfaj érintett a narkotikumok természetes hajszolásában”. Az emberre, összetettségénél fogva, mindez hatványozottan igaz. Siegel saját érdeklődését egy gyerekkorában átélt élmény keltette fel – egy fogászati beavatkozásnál nevetőgázzal (dinitrogén-oxid) érzéstelenítették, ami addig ismeretlen tudatállapotba kalauzolta. Ugyanez a gáz keltette fel a 19. századi filozófus, William James érdeklődését, és arra a következtetésre juttatta, hogy „az úgynevezett racionális tudatosság csak egy speciális fajtája a tudatosságnak, és csak egy vékony hártya választja el az őt körülvevő egészen eltérő tudatosságok potenciális alakzataitól.” Siegel később nem sok drogot használt – választott szere a koffein volt – de sosem volt nehéz önkénteseket kerítenie kutatásaihoz, ami szintén az elméletét igazolta. Állatkísérletei mellett Siegel a drogok emberi viselkedésre gyakorolt hatásait vizsgálta önkénteseken, akik egyebek mellett kannabiszt és THC-t, LSD-t, ketamint, pszilocibint és meszkalint fogyasztottak. Emellett vizsgálta az emberi történelemben, hogy az egyes drogok milyen hatást gyakoroltak a kultúrára vagy éppen egy személy életvitelére és döntéseire. Ezek alapján úgy vélte, hogy a tudatmódosítás iránti vágy az emberi nem egyetemes jellemzője és ez vezérel minket leginkább az éhség, a szomjúság és a szexualitás mellett. Az ókori eleusziszi misztériumok hagyományától – amin a résztvevők pszichedelikus anyagot fogyasztottak – az egész történelmen át rengeteg példa akad akár az uralkodók tudatmódosító használatára.
Leszámolni a saját természetünkkel
Siegel szerint mindegy is, hogy legalizáljuk-e az egyes szerek forgalmazását és használatát, hiszen emberek így is, úgy is használni fogják a számukra hasznosnak ítélt szereket. Amit viszont teljes tévútnak tartott, az a drogellenes háború, ami végleg le akar számolni egyes szerek kereskedelmével és használatával. Siegel szemében ez nem más, mint egy háború önmagunkkal, a saját természetünkkel szemben, ami ily módon kudarcra is van ítélve. Ezzel kapcsolatos nézetét először az 1989-es „Intoxikáció – Élet a mesterséges paradicsom hajszolásában” című művében fejtette ki, alighanem elsőként a drogellenes háború alatt. Álláspontját mára kismillió újabb bizonyíték támasztja alá. Viselkedéskutatóként Siegel rendszerint az öngyógyítás módozatai között tartotta számon a szerhasználatot, így közel állt ahhoz az egyre gyakrabban hangoztatott állásponthoz, miszerint minden kannabiszfogyasztás gyógyászati. Az ember droghasználatával kapcsolatos nézeteinek velős összefoglalása így hangzik: „Öngyógyítást végeznek. Megváltoztatják a hangulatukat. Megváltoztatják az érzéseiket. Ezek mind legitim gyógyászati használatok.” Ma, a drogellenes háború utolsó órájának idején érdemes számba venni, hogy a 60 éves igyekezett mekkora károkat okozott a gyógyászati célú használóknak. És ehhez elengedhetetlen lesz Siegel írásait is újra elővenni.
