Gyorstalpaló kezdőknek

Runa: Szinszemilla mesterséges fény alatt

Az egyetlen magyar nyelvű termesztési könyvet (füzetet?) csupán a tartalma különbözteti meg bármelyik alsó tagozatos tankönyvtől – persze ezt még véletlenül sem szabad a rovására írni. A mindössze hatvannégy oldalas kiadvány ugyanis pontosan azokhoz szól, akik éppen hogy csak ismerkednek a marihuánatermesztés módszertanával.

A maastrichti Organic Press gondozásában megjelent, összesen hat nyelvre lefordított kiadvány szerzője egy bizonyos Runa álnevet viselő úriember. Körültekintő és alapos keresgélés után sem találtunk róla kézzelfogható információt, mi több, az Organic Press honlapja 2007 májusa óta „fejlesztés alatt áll”, s ez a ködös eredetet – valljuk be – kissé fura utóízt kölcsönöz az olvasottaknak.
De ne ítéljünk ennek alapján, kukkantsunk be az egyébként roppant ízléses és hangulatos borító mögé. A szerkesztők már rögtön a harmadik oldalon elhelyezett, vicces képregényszerűséggel tudatosítják az olvasóban, hogy nem feltétlenül tudományos disszertációk lehetséges forrásának szánták a kiadványt. Készítésekor sokkal inkább azokra az egyszeri emberekre gondoltak, akiknek elegük lett a feketepiac kiszámíthatatlanságából és kockázataiból, s ezért az otthoni kenderkultúra felépítésére szánták magukat. A Szinszemilla ebben nyújt segítséget, rendkívül egyszerű és áttekinthető formában.
A célnak megfelelően egy-egy fejezet nem több tíz oldalnál, s mivel összesen hét van belőlük, gyakorlatilag másfél-két óra alatt végig is szaladhatunk rajtuk. Mindez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy Runa szerzeménye felületes lenne, sőt! Ehelyett minden oldalán a lényegre tör, afféle használati útmutatóként funkcionál: elmondja – és ha szükséges, ábrákkal megmutatja – az alapokat, útbaigazít, hogy aztán az apróbb fortélyokat mindenki maga sajátíthassa el munka közben.
Mint minden valamirevaló termesztési könyv – főleg, amelyik kimondottan kezdőknek íródott –, a Szinszemilla is a leglényegesebb alapismeretekkel indít: mitől hím- vagy nőivarú egy növény, mi az az Indica, és miben különbözik a Sativától? Röviden szó esik a mag nélküli fajtákról, azaz a szinszemillákról is, hiszen végső soron e speciális növény négy fal közti kultiválásával foglalkozik a többi fejezet. A továbbiakban sem meglepő a sorrend: a termesztőszoba berendezése után következik a megfelelő táptalaj kiválasztása, itt kerülnek szóba a különféle tápanyagok, aztán jön a növekedést, a virágzást és a szüretet taglaló fejezet. Ezt követően azok is kapnak néhány hasznos tanácsot, akik saját variánsukat szeretnék kifejleszteni és termeszteni, végül pedig az utolsó két fejezet betekintést nyújt a hidroponikus rendszerek felépítésébe, illetve a kültéri termesztés trükkjeibe.
Az olvasókat mindeközben egy amolyan Kálmánbászerű rajzfigura kíséri végig az oldalakon, aki a széles margón ülve a témának megfelelően grimaszol, jópofizik velük – akárcsak egy alsó tagozatos tankönyvben, ahol Matek Marci segít eligazodni az egyelőre még idegen számok világában. Az illusztrációk mellett növények, kultúrák fotóival is jócskán teletűzdelték a kiadványt, ám ezektől ne várjunk sokat: minőségük és színük miatt néha alig vehető ki, hogy mit és miért is ábrázolnak.
Runa alkotása nagy valószínűséggel nem vonul be a világirodalom klasszikusai közé, s forgatni is csak azok fogják, akiknél már minden, termesztéshez szükséges felszerelés a sarokban vár – ők azonban kimondottan jól járnak vele.