Sikeres dekriminalizáció
Portugália emberibb és igazságosabb országgá vált
A portugáliai helyzet igen pozitívan fejlődött 2000 óta, amikor elfogadták a 30. Törvényt – a drogok dekriminalizációját. Természetesen, ha a teljes kábítószerkérdés széles körű megoldásaként kezeljük, a dekriminalizáció messze van az elfogadhatótól, hiszen a drogokat továbbra is üzérek terjesztik, akik növelik az árakat, a törvénnyel ütköző értékesítési módszerekkel operálnak, és minimális aggodalommal bírnak a termék minőségével és a fogyasztók épségével kapcsolatban.
Jelenleg az állam a drogfogyasztást nem bűncselekményként, hanem egyszerű szabálysértésként ítéli meg, amit adminisztratív szankciókkal sújt. Azokat, akik egyes drogokat saját használatra szánt mennyiségben birtokolnak, vagy ritka szerhasználónak tekintik, és pár száz eurós bírsággal sújtják, vagy állandó fogyasztónak, és a Droghasználat Elbátortalanításának Bizottságához irányítják, melyet egy bíró, egy pszichológus és egy szociális munkás testesít meg. Az eljárás a fogyasztókat megkíméli a rendőrség teljhatalmától és brutalitásától, és inkább a szociális ellátó rendszer specialistáinak hatáskörébe helyezi, akik ha szükséges, szakosított egészségügyi szolgáltatásokra, úgynevezett CAT-be (Függőség Kezelési Központ) utalják őket.
A fogyasztót nem bűnözőként kezelik, inkább páciensként viszonyulnak hozzá. Ez a gyakorlat a problémás drogfogyasztót az egészségügyi és szociális szolgálatok megközelítéséhez vezeti. Akik a tapasztalatok szerint, amint azt érzik, hogy törődnek velük, támogatják őket, és hajlandóak segíteni életük átformálásában, megteszik a szükséges lépéseket. Eleinte leginkább csak a saját egészségükkel törődnek, de amint ráeszmélnek, hogy ők is egy „szociális közösség” részei, észreveszik, hogy a társadalom már nem az ellenségük, hanem valami, amiben ők is részt vesznek, és akár nyerhetnek is, ha bizonyos szabályok mentén cselekszenek.
Nyilvánvalóan a portugál kormány olyan rendszerelemeket is megalkotott, melyek kiegészítik a törvényt, ami önmagában nem vezetett volna erre az eredményre. Ennek következtében minden adminisztratív kompetenciával bíró régióban, tartományban és városban CAT-okat létesítettek, melyek személyzetét orvosok, pszichiáterek, pszichológusok, nővérek és szociális munkások adják.
A központok munkatársai pszichológiailag és szociálisan is elég felkészültek a legnehezebb esetek kezelésére is. A fogyasztókkal, de akár a függőkkel is emberi lényként bánnak, aki tiszteletet érdemel, ez szinte azonnali és bámulatos eredményekhez vezet. Az eddig lelki sérült, erőszakhoz és bűncselekményekhez szokott páciensek, amikor hirtelen tiszteletteljes környezetbe kerülnek, hamar tisztelettudóvá és udvariassá válnak. Ez igen fontos lépés az erőszak fokozódásának megállítására és a reszocializáció megkezdéséhez. Akinek nincs semmije, és nap mint nap a társadalom megvetését éli át, melynek következtében felhalmozott frusztrációit és fájdalmait szociális bosszúvá formálja, megadatik a lehetőség, hogy észrevegye a társadalom tiszteletét, annak fontosságát, és nem kockáztatja meg ismételt elvesztését.
A tiltáson alapuló rezsimekben a rendszer kétségbe vonja e képességet, megbélyegzi és bűnösnek tekinti a tiltott szerek fogyasztóit (az egyetlen elfogadott drog az alkohol, melyet leginkább Európában és Észak-Amerikában termelnek).
Az emberi lények mindig fogyasztottak kábítószereket. Köztük a művészet és emberiség legtehetségesebb személyei. Új tudományos bizonyítékok igazolják a drogok használatát már a Jégkorszakban. Amint az élet könnyebbé válik az emberek számára, a kábítószer-fogyasztás valószínűleg mindig emelkedik.
A tiltás soha nem tudta megelőzni a fogyasztást, és soha nem is fogja. Ehelyett inkább mártírokat és számos történelmi korban üldöztetést szült. A prohibicionista államok tönkreteszik a drogosok életét, hagyják megfertőződni őket különböző betegségekkel, letartóztatják, kínozzák vagy legrosszabb esetben megölik őket, majd az állam mossa kezeit, és annyit mond: csak saját magukat hibáztathatják ezért!
Mindemellett ha a kereslet és a kínálat közötti kapcsolatot, ahogy a dílerek és a közgazdász keselyűk, óvatosan megvizsgálnánk, mindenki rájöhetne, hogy csak tiltó alapokon lehet a drogokból nyereséges üzlet. Tehát míg a kábítószerek továbbra is illegálisak, még mindig nem tudjuk, miért olyan naivak az emberek a 21. században, hogy elhiszik, hogy a drogokat egészségügyi okok miatt kriminalizálják.
A legrosszabb diktatúra az, melyben nem tudjuk, hogy manipulálva vagyunk!
Lehetséges, hogy Costa úr, az ENSZ, minden kormányzat és tisztviselő, akik támogatják a tiltást, napjaink Hitlerei, Sztálinjai és Caligulái? Lehetséges, hogy csak valami ismeretlen intellektuális elégtelenségben szenvednek? A választ nem tudhatjuk, de az eredmény ugyanaz: több millió ember halálra van ítélve, és szenvednek miattuk! Az igazság már látható: a portugál példa mutatja, hogy a Kriminalizáció egy Hazugság!
Már csak az a kérdés, kinek áll érdekében a tiltás? Kinek áll hatalmában milliónyi embert megölni világszerte?
Az állam úgy gondolja, hogy a drogok rosszak, és ezért kerülni kell őket, de az emberek akkor is kívánják a tudatmódosítást, melyet a drogok nyújtanak, és nem hagyják abba a fogyasztást. A helyzet az, hogy a többség nem kívánja feladni az életét, a munkájáért és családjáért érzett felelősségét csak azért, hogy egy érzést élvezzen. És itt mond csődöt az állam, amikor egy felelősségteljes fogyasztást alakít át végzetes helyzetté, melyben a bűn, a betegség, a börtön, a szenvedés és a halál kap teret.
De a hazugság haldoklik, és végül minden hazugságra fény derül!
A társadalom végre reagál, fontolóra veszi és megköveteli a jelenlegivel ellentétes intézkedéseket. Ezek minimális változtatást igényelnek, nagyjából azonos kereteken belül. A kormányok a szerény, de biztos változás útját választják, mint Portugália a drogfogyasztás dekriminalizációja esetében. De ez vonatkozik Svájcra, Németországra és más országokra is, ahol például a heroin kontrollált terjesztése számos ember felépülését segíti, akik eddig a legrosszabb körülmények között éltek, és csak piti bűnözés árán tudták magukat fenntartani. Most, hogy az állam révén jutnak hozzá a kábítószerükhöz, az egészségük és családi életük rendeződik, dolgoznak, adókat fizetnek, és hasznos polgáraivá váltak az úgynevezett társadalomnak!
A drogfogyasztás dekriminalizációjának sikere után, melyet társadalmi pánik nélkül hajtottak végre (olvassák el a Cato Intézet jelentését), Portugália újabb lépést tervez. A parlament fontolóra veszi a kannabisz legalizációját, melyet egy kis párt – a „Bal Blokk” (Bloco de Esquerda) – kezdeményezett. Mostanában a párt növekedésben volt, és a legutóbbi felmérések szerint jelentős politikai erővé válhatnak a jövőben.
A portugál kannabisztörvény tervezetének megfogalmazásában együttműködött az ENCOD, köszönhetően a Blokkal a mai napig tartó folyamatos kapcsolatnak. A törvényjavaslat szövege még mindig tökéletesíthető, de a személyes véleményem szerint igen jól lett előkészítve, egyúttal számos különböző megoldást is javasol a visszaélés megelőzésére, mellyel nagyban hozzájárul a leghatékonyabb és teljes körű állami kontroll működéséhez a termesztés és az értékesítés területén.
Amikor 2000-ben a portugáliai dekriminalizációról szóló hírek kiszivárogtak, a balsors leginkább észak-amerikai profétái káoszt jeleztek előre, megjósolták, hogy a portugál tengerpartok tele lesznek nyomorral és drogdílerekkel. De végül semmi ilyesmi nem történt. Az állam és a törvény, már majdnem tíz éve szilárdan megáll, a tengerpartok gyönyörűek és tiszták. Portugália egyszerűen emberibb és igazságosabb országgá vált. Ráadásul minden, kábítószer-fogyasztással összefüggő megbetegedés határozottan csökken.
Portugália a legnyilvánvalóbb és egyik legfontosabb bizonyítéka annak, hogy a legalizáció működik. De akkor ki és miért áll még a tiltás mögött?!
