Kannabisz és spiritualitás

Kapcsolódás a szellemvilággal különböző korokban

Kevés növényt találni a történelemben, ami annyi ember és közösség szellemi és vallásos életére volt hatással, mint a kender és a kannabisz. Miközben mára egyre többen fordulnak hozzá egészségügyi vagy szórakozási céllal, a spirituális használat az évezredek során ugyanúgy fennmaradt.

Jelenlegi ismereteink szerint legalább az i.e. harmadik évezred óta használták különböző népek és civilizációk a kannabisz tudatmódosító és euforizáló tulajdonságait rituálék, szertartások és meditáció segítésére. Az alábbiakban röviden áttekintjük, hogy az egyes korokban mely népcsoportok keresték a kapcsolatot a spirituális dimenzióval a növény fogyasztásán keresztül.

Az ókori Kína

A kannabisz szent gyógynövényként való használatának legkorábbi bizonyítékai az ókori Kínából származnak. Körülbelül 20 évvel ezelőtt a Hszincsiang néven ismert nyugat-kínai területen fedezték fel egy férfi mumifikálódott maradványait, amely megerősítette az ezzel kapcsolatos elképzeléseket. Az öltözéke alapján a férfi magas társadalmi státusszal bírt. A test mellett hárfát és íjászfelszerelést is találtak, ami alapján a történészek úgy vélik, hogy sámán lehetett. A holmijai között nagy mennyiségű marihuána is előkererült: egész pontosan 789 gramm! A kutatók a maradványokban azonosították a THC jelenlétét és úgy vélik, hogy a gyógynövényt valószínűleg jóslás vagy más sámánisztikus rituálék segítésére használták. A kormeghatározás szerint a maradványok körülbelül 2700 évesek. A felfedezés érdekessége, hogy bár a férfi maradványait Kínában találták meg, valójában kaukázusi etnikumú volt, így nem egyértelmű, hogy ebben a korban már ismert volt-e a kannabisz spirituális célzatú használata a kínai sámánok körében.

Hinduizmus

Az Atharva Védában, az i. e. 1200 és 1000 között összeállított fontos hindu szövegben is találunk utalásokat a kannabiszra. Ebben a kannabisz az öt szent növény egyikeként szerepel, amelyek gyógyászati és spirituális tulajdonságokkal rendelkeznek. A marihuánát gyakran hozzák összefüggésbe Siva hindu istennel, aki állítólag a meditációját segítő gyógynövényt használt.

A marihuána ma is összefügg a hinduizmussal, és háromféle kannabiszkészítményt használnak általában Indiában. Az első a bhang nevű készítmény, amelyet általában tejjel kevernek és megisznak. A második a ganga, a nőstény növény virágai és cukros levelei, amelyeket elszívnak. Az utolsó készítmény a charas, más néven „fekete arany” vagy „ujj hasis”. A charas a gyanta egy olyan formája, amelyet a majdnem érett virágbimbók lassú görgetésével nyernek ki a tenyerek között.

A három készítmény közül a charas az, amelyet a legkülönlegesebbnek tartanak, és gyakran játszik szerepet az olyan fesztiválokon, mint a Holi. Az emberek a charast egy chillum nevű pipában szívják, néha dohánnyal keverve.

Közel-Kelet

A marihuána a Közel-Keleten is népszerű spirituális gyógynövény volt. Először a zoroasztriánusokkal hozták kapcsolatba, egy ősi vallási csoporttal, amely jóval az iszlám születése előtt Perzsiából származott. A kannabisz említést kap a zoroasztriánus szent szövegben, az Avestában, ahol a szerző „jó narkotikumként” említi.

Arról is vannak beszámolók, hogy az asszírok a kannabiszt füstölőként használták, és már az i. e. 7. századból származó könyvekben is találunk utalásokat. Az asszírok a mai Irak, Irán, Törökország és Szíria egyes részeit magában foglaló területről származtak.

A kannabiszt a zsidó Talmud is említi, ahol euforizáló hatásúnak mondják.

A 11. századra a kannabisz használata gyorsan elterjedt a Közel-Keleten. Az iszlám misztikusok, az úgynevezett szufik használták, és a híres 1001 éjszaka című műben is van rá utalás. Az egyik oka annak, hogy a marihuána olyan népszerűvé vált ezen a területen, a muszlimok nagy száma, akik az iszlám törvények által tiltott alkohol helyettesítésére használták.

Rasztafarianizmus

A kannabisz spirituális és vallási célú használatáról beszélve nem hagyhatjuk ki a rasztafarianizmust, ami valószínűleg leginkább kapcsolódik a spiritualitáshoz. Ez a viszonylag új vallás az Ószövetség tanításain alapul. A marihuána a rasztafarianizmus központi elemévé vált a Biblia különböző passzusainak értelmezése miatt. Például az „egyétek a föld minden fűszernövényét” mondatot úgy értelmezik, hogy Isten azért teremtett minden fűszernövényt, így a kannabiszt is, hogy az ember kedvére használhassa.

A rasztafárik úgy vélik, hogy a kannabisz közelebb hozza őket Jah-hoz (Istenhez), és a „reasoning” néven ismert szertartásokon szívják el. Ezek mély meditációt, imát, vitákat és a társaikkal folytatott megbeszéléseket foglalnak magukban, amelyek távol állnak a rasztákról ismert sztereotip képtől.

Újkor

A kannabisz használatának tömegessé válása egy időbe esett egyfajta spirituális ébredéssel. Az 1960-as években az ellenkultúrát megtestesítő hippik elutasították az egyházi vallásokat és a személyes spirituális élmények felé fordultak, amiknek az üzemanyaga leggyakrabban az LSD és a kannabisz voltak. Egyik jelentős szószólójuk, a keleti vallásokkal foglalkozó angol filozófus, Alan Watts 1968-ban úgy fogalmazott, hogy a kannabisz az a „pszichedelikus szer”, amely tapasztalatai szerint a leginkább alkalmas a „kozmikus tudatosság” állapotába való átlépésre és úgy találta, hogy amint a kapu megnyílt, fokozatosan, drogok használata nélkül is képes volt átlépni ebbe az állapotba.

A hippik idejében még nem volt ismert az endokannabinoid rendszer és annak kiemelt szerepe a szervezet működésének és a pszichés állapot szabályozásában. Mára tucatnyi irodalma van annak, hogy mentális szempontból miért lehet előnyös az egyes kannbinoidok fogyasztása. Bár ma már nincsenek a hippikhez hasonló, látványos méretű csoportok, amelyek egyes növények és a spiritualitás zajos képviselői, a kannabisz és egyes összetevői – különös tekintettel a CBD-re – megtalálták az útjukat a mainstream felé és ismét mind többet használják őket az egészséges életmód, a meditáció, a jóga és általában a mentális jóllét eléréséhez és fenntartásához.

text: Márkus József /sport és egészségfejlesztő