A háború kell!

Az ENSZ és a lejárt szavatosságú egyezmények

Habár azt az Egyesült Nemzetek kábítószerügyi szervei is elismerik, hogy a fogyasztás évről évre nő, és már a világ minden pontjáról egyértelmű jelzések érkeznek azzal kapcsolatban, hogy a nemzetközi egyezmények felülvizsgálatra szorulnak, továbbra is azt kommunikálják, hogy a drogháborús erőfeszítések fokozásában három dolog nem jöhet szóba: kecmec, cicó és apelláta.

A drogellenes háború az ötvenes éveit tapossa, kissé már őszül, és berögzült válaszokkal ismétli önmagát, de hívei rendületlenül kitartanak mellette, hiszen évtizedek óta nyújt nekik stabil megélhetést, ami nem kis dolog a mai világban. A drogháborúval épp egyidős egy amerikai tudománytörténész, bizonyos Thomas Kuhn elmélete, mely szerint egy adott tudományos paradigma mellett a hívek mindaddig kitartanak, amíg az nem kerül teljes krízisbe, és egy másik modell nem válik vonzóbbá számukra. Amíg viszont csak szórványosan merülnek fel anomáliák és cáfolatok, addig elkötelezett tudósok minden igyekezetükkel azon lesznek, hogy a felmerülő problémákat összeegyeztessék a képviselt szemléletmóddal. Ezt a tevékenységet Kuhn nem túl magasztosan rejtvényfejtésnek hívja. Ha a rejtvénynek végképp nincs megoldása, akkor jön a tudományos forradalom, ami új paradigmát hoz.

Illegális legalizáció

A drogellenes háború ugyan még javában zakatol, de már látható a közelgő forradalom. Mára vitathatatlan, hogy az egész elképzelés millió sebből vérzik, kezdve az irdatlan anyagi ráfordításoktól az emberi jogsértéseken és az indokolatlanul kioltott életek tízezrein át egészen a környezeti károkig. De még mindig nem értük el a krízist, ezért a hívek továbbra is toldozzák-foldozzák a nyilvánvalóan fenntarthatatlan modellt. Ezt lehetett leszűrni az ENSZ Kábítószerügyi Bizottságának (CND) 56. ülésén, ahol a grémium ismét elmulasztotta feltenni a kulcskérdést, nevezetesen, hogy a szigorú drogtilalom biztos nem jár több kárral, mint haszonnal?!

Egy friss tanulmány szerint a New York-i rendőrség 2002–2012 között egymillió munkaórát töltött azzal, hogy rács mögé juttasson 440 ezer főt csekély mennyiségű kannabisz birtoklásáért. Hogy mindez mennyibe került az adófizetőknek, mekkora a letartóztatottak között a feketék és a latinok aránya, abba ne is menjünk bele, elég csak feltenni a kérdést: van ennek bármi értelme? Vajon ettől válik New York biztonságosabb és élhetőbb várossá? A drogháború krízisének talán a leglátványosabb tünete, hogy tavaly két állam az üldözés helyett a kannabisz legalizálása mellett döntött. Egy héttel az ülés előtt az ENSZ be is szólt az USA-nak, hogy héló, a kannabisz legális szabályozása sérti a nemzetközi egyezményeket, úgyhogy szíveskedjen ennek megfelelően cselekedni, és tovább hizlalni a világ legnagyobb börtönnépességét. Ugyanezt a CND-ülésen is megismételték, kijelentve: az USA tagállamainak nem áll módjukban eltérni az egységes egyezményektől. Bár mi egyelőre nem látjuk, hogy Washington és Colorado nagyon rettegne az ENSZ haragjától.

A cikk további részét arról, hogyan borította az ENSZ egyezményeket Bolívia a kokalevél tilalma miatt, megtalálod a CK Magazin 2013/2. áprilisi számában.